Abby Jimenez: Átkozottul szeretlek {Értékelés}

Sziasztok!

Ugyan már közeledünk a nyár vége felé, még nem találtam meg a nagybetűs Nyári Könyvet... egészen eddig. Ez volt az első olvasmányom a szerzőtől, de úgy érzem, hamarosan lesz egy utam a legközelebbi könyvesboltba, hogy alaposabban megismerkedhessek a munkásságával.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár Kiadó
ISBN: 9789635709380

Oldalszám: 448

Fordító: Lukács Andrea

Eredeti cím: Just for the Summer

Megjelenési dátum: 2024. 07. 16.
Itt tudod megrendelni

Fülszöveg:
„Abby ​Jimenez újra és újra bebizonyítja, hogy bármit is ír, azt el kell olvasnunk.” – Cosmopolitan
Justint átok sújtja, és egy Reddit-posztnak köszönhetően már az egész internet tud róla. Minden nő, akivel randizik, azonnal megtalálja élete párját, miután szakítanak egymással. Amikor Emma üzenetet ír neki, hogy vele is ugyanez történik, kitalálnak egy tervet: egymással randiznak egy ideig, aztán szakítanak. Így a kettőjüket sújtó átok semlegesíti egymást, és végül mindketten megtalálják életük szerelmét. Képtelen ötlet… de talán működhet.
A kapcsolat csupán egy könnyű, nyári kalandnak indul. Amikor azonban felbukkan Emma toxikus anyja, Justinnak pedig gyámságot kell vállalnia három fiatalabb testvére fölött, hirtelen sokkal komolyabbra fordul a helyzet, mint amire számítottak. Ráadásul valódi érzéseket kezdenek táplálni egymás iránt.
Vajon a sors ezúttal a tökéletes párt hozta össze?
A USA Today és New York Times bestsellerszerző Abby Jimenez varázslatos története egy olyan kapcsolatról mesél, amelyben az érzelmi intimitás és az izzó kémia kart karba öltve jár. Minden perce kincs.

Véleményem a borítóról:
Ez a színes, aranyos borító totálisan megfogott magának, pláne az apró kis részleteivel. Nem vagyok az ennyire sokszínű borítók híve, de ez szerintem telitalálat.

A történetről és a szereplőkről:
Szerettem volna egy laza, igazán nyári olvasmányt beiktatni ebbe a hónapba, és addig-addig szemeztem ezzel a könyvvel, míg megvettem. Általában megfontolt vásárló vagyok, ehhez képest ez a vétel elég spontán volt, és mit ad isten, mégis megtaláltam azt a könyvet, amit már oly régóta keresek. A könyv fellapozásának pillanatában már azt éreztem, hogy Jimenez nekem ír, és egyszerűen képtelenség eleget kapni belőle.

A regény két főszereplővel, Emmával és Justinnal operál. Emma nővérként dolgozik, és épp oda utazik barátnőjével, Maddyvel (aki a legjobb mellékszereplő, akiről valaha olvastam), ahova épp kedvük tartja, Justin pedig otthonról dolgozik mérnökként. Főszereplőink váratlanul bukkannak egymásra a Redditen, amit aztán hosszas chatelés követ, míg végül Emma meglepi Justint a fiú lakóhelyén; Maddyvel hat héten keresztül a helyi kórház sebészeti osztályán fognak dolgozni, addig is pedig egy kis szigeten bérelnek házat. Ez már önmagában nagyon muris és kalandos fordulat, viszont ami végképp felkeltette az érdeklődésemet, az a kellemetlen eseménysorozat volt: Emma nemtörődöm anyja feltűnt a színen - ráadásul a lánya főnökével kezdett el járni! -, Justin édesanyja pedig börtönbe vonul, ezzel a fiúra hagyva három kisebb testvérét. Hát, mondanom sem kell, kellemetlen szitukból itt aztán nincs hiány.

A körülmények nem túl ideálisak és nem éppen átlagosak, a két főszereplőnk azonban megegyezik abban, hogy leszedik egymásról az átkot, miszerint ők segítenek megtalálni az exeik lelki társát. Ehhez négy randira, napi szintű kapcsolattartásra és egy csókra van szükség - elméletben. Emma és Justin is tudja, hogy ebből nem lehet több barátságnál, hiszen Emma hat hét után úgyis tovább fog állni, Justinnak pedig a testvéreit kell nevelnie, mégis mindketten úgy gondolják, hogy egymás mellett van a helyük - még ha ezt csak vonakodva is osztják meg a másik féllel.

Könnyed kis limonádé a felszínen, brutális jeges zuhany a mélyén az Átkozottul szeretlek. Ugyan a szerelmi szál a legfontosabb eleme a cselekménynek, ezalatt a csaknem 450 oldal alatt rengeteg sokatmondó gondolat bújt el a lapok között. Ugyan Justin karakterét is nagyon szerettem, számomra mégis Emma volt az igazi meglepetés. A lány PTSD-vel küzd, elkerülő-kötődéstípusa van, és a traumái megélése, felidézése során szinte elveszíti a kapcsolatot a külvilággal; nem enged közel magához senkit, olyan, mintha csak lebegne a víz felszínén... és ebben sajnos jócskán magamra ismertem.

Azok a romantikus könyvek a gyengéim, amelyeknek van mondanivalója - persze, az egyszer olvasós történetekkel is elvagyok, de ezek a regények maradnak velem leginkább. Tekintve, hogy a gyermekkori traumákon át a mentális egészség fontosságáig terjed a komoly témák skálája, nem is kívánhattam volna magamnak jobb (és fájdalmasabb) augusztusi olvasmányt. Rendkívül fontos témát feszeget az írónő, mégpedig azt, hogy hiába szeret minket valaki, ő nem gyógyíthatja meg a repedéseinket. Muszáj, hogy magunkat rakjuk előtérbe, ha rosszul vagyunk, és valóban csak akkor lehetünk teljes értékű társak egy kapcsolatban, ha kiegyensúlyozottak vagyunk. A legtöbb romantikus történetben azt olvashatjuk, hogy már a másik fél közelsége is elfeledteti a főhősnővel a problémát, ehhez képest Emma nagyon éretten dönt a kötet során, és inkább szakember segítségét választja a gyógyulás érdekében. Számomra ez mindig is egy nagyon fontos téma volt, amiről nem lehet eleget beszélni, így kifejezetten örülök, hogy így alakult a történet. Emellett azt sem lehet elégszer kihangsúlyozni, hogy nem minden szülő igazi szülő, és a szülőséggel nem jár kéz a kézben a szeretet, a tisztelet és a törődés.

Top 3 kedvenc idézetem:

1. "– Ha választhatsz a harag és az empátia között, mindig az empátiát válaszd – mondta. – Annyival egészségesebb, mint a harag."
2. "Nem kérsz túl sokat. Csak nem a megfelelő embertől kérted."
3. "A legjobb szerelem nem holdfényes sétákon vagy romantikus nyaraláson történik. Sokkal inkább a hétköznapokban. Nem a nagy gesztusok mutatják meg, mit érez igazából valaki, hanem azok a titkos kis apróságok, amelyekkel jobbá teszed a másik életét, de sosem mondod el neki. Reggelinél te eszed meg a kenyér csücskét azért, hogy az övé lehessen az utolsó rendes szelet a szendvicshez. Ügyelsz rá, hogy mindig legyen benzin a kocsijában, és soha ne kelljen megállnia a tankolni. Azt mondod, hogy nem fázol, és odaadod neki a dzsekidet, amikor valójában majd’ megfagysz. Tévét néztek egy esős vasárnapon, és lekapcsolod a lámpáját, miután olvasás közben elaludt. Közösen megeszitek a pizza kérgét, és együtt nevettek. Gondoskodtok a másikról, amikor beteg. Ez nem felhőtlen, csupa szívecskés boldogság. Ez a valóság. Ez az a szerelem, amely örökké tart."

Összességében: 5☆
Csupa jót olvastam eddig erről a regényről, és úgy éreztem, adnom kell egy esélyt Abby Jimeneznek. Korábban még nem olvastam tőle, így kicsit félve nyitottam ki az Átkozottul szeretleket, de már egy fejezet után tudtam, hogy Jimenez bizony nekem ír. Egy könnyed romantikus kikapcsolódást sejtet a borító, mégis annál több lapul meg az oldalak között, legyen szó akár elhagyatottságról, traumákról, gyermekbántalmazásról és még sok másról. Ugyan olybá tűnik, hogy a középpontban Justin és Emma szerelme áll, én mégis inkább arra koncentráltam, hogy egymásnak köszönhetően milyen szépen léptek a gyógyulás útjára. Egy szépséges, de szívfájdító történet ez, a szereplők már-már igazinak tűnnek, és azt garantálhatom, hogy ha rászánod magad az elolvasására, lesz itt minden a(z öröm)könnyektől kezdve a hangos nevetésig.❤️