Freida McFadden: A téboly otthona {Értékelés}

Sziasztok!

Freida McFadden világszerte híres a lebilincselő thrillerjeiről, az őt körülvevő rajongótábor pedig engem is motivált arra, hogy elkezdjek tőle olvasni. Köszönöm szépen a recenziós példányt az Álomgyár Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Álomgyár Kiadó
ISBN: 9789635704965

Oldalszám: 376

Fordító: Nagy M. Boldizsár

Eredeti cím: The Housemaid

Megjelenési dátum: 2022. 11. 23.
Itt tudod megrendelni

Fülszöveg:
Egy ​történet, amelyben nincs bárány. Csak farkasok vannak.
Üdv a családunkban – fogad az elegáns Nina Winchester új házvezetőnői állásomban. Ez a munka az egyetlen esélyem, hogy új életet kezdjek. Itt az lehetek, akinek csak látszani akarok. Csakhamar rá kell azonban jönnöm, hogy Winchesterék titkai a sajátjaimnál is sokkal sötétebbek és ijesztőbbek.
Nap mint nap lelkiismeretesen kitakarítom munkaadóim fényűző otthonát, elhozom a lányukat az iskolából, és ízletes vacsorát főzök az egész családnak, majd apró padlásszobámba térek elkölteni a magam jóval szerényebb vacsoráját.
Igyekszem tudomást sem venni róla, hogy Nina gyakran csak azért csinál felfordulást, hogy kárörvendve nézze, ahogy összetakarítok, hogy miféle blőd hazugságokat gyárt a lányáról, és hogy mint válik Andrew, a jóképű férj napról napra elgyötörtebbé. De ha olykor Andrew fájdalommal telt, szép, melegbarna szemébe nézek, nem tudom megállni, hogy elképzeljem, milyen is volna Nina helyében lenni. Birtokba venni impozáns gardróbját, puccos kocsiját és tökéletes férjét.
Fel is próbálom egyszer egyik ragyogóan fehér estélyijét, csak hogy lássam, hogy áll. Ő persze rájön, s mire én megtudom, hogy padlásszobám ajtaja csak kívülről zárható, úgy tűnik, már késő.
Csakhogy Winchesteréknek sejtelmük sincs, ki vagyok én. És mire vagyok képes.

Véleményem a borítóról:
Nem rajongok azokért a borítókért, amin hús-vér modellek szerepelnek, így nem árulok zsákbamacskát, ez sem a kedvencem. Ellenben a színei tetszenek, ez a vöröses árnyalat elég figyelemfelkeltő és baljós.

A történetről és a szereplőkről:
A kedvenc külföldi könyves tartalomgyártóim már évek óta ódákat zengenek Freida könyveiről, ami nem tagadom, az én fantáziámat is elkezdte piszkálni. Az Álomgyár Kiadónak köszönhetően lehetőséget kaptam megismerkedni a thriller zsáner egyik koronázatlan királynőjének munkásságával, amiért nem lehetek elég hálás - már csak azért is, mert kapásból új kedvencet avattam.

Főszereplőnk a húszas évei végén járó Millie, aki konkrétan a túlélésre játszik. Tíz évet ült börtönben, ami valljuk be, nem a legkecsegtetőbb háttérsztori, amire egy munkaadó vágyik, így Millie szinte napról-napra, percről-percre él a kis furgonjában mindenféle élvezet nélkül, hogy kerülje a feltűnést és az esetleges visszajutást a börtönbe. Nagy meglepetésére azonban felveszik házvezetőnőnek a Winchester-házba, aminek a színvonalához és fényűzéséhez hasonlót még sosem látott. Ez eddig elég jól hangzik, igaz? Kár, hogy ez csak a mézesmadzag, amit elhúztak Millie - és az olvasók - előtt.

A Winchester-ház falai között szörnyűségek történnek. A ház úrnője a kiszámíthatatlan, mentális problémákkal küzdő Nina, aki az egyik pillanatban a megtestesült gonosz, utána pedig nem győz hálálkodni Millie munkásságáért. A lánya, a kis Cecelia sem különb, akit legegyszerűbben egy elkényeztetett kis dögként lehetne jellemezni. Egyedül Nina férje, a Winchester-hodály tulajdonosa, Andrew normális, aki akarva-akaratlanul Millie-be botlik, és ugyan nem lenne szabad, de szép lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz...

Ha azt hiszed, hogy ez alapján már kitalálhatjuk, mi lesz a könyv végkimenetele, tévedsz. Szerintem már az első pár fejezet után elkezdtem a teóriák gyártását, de teljesen feleslegesen, mert richtig nem úgy alakultak a dolgok, mint ahogy én azt elképzeltem. Olvastam már jó pár csavaros thrillert, így tényleg felkészültnek éreztem magam, de McFadden meglepett a lehető legjobb módon. Nem gondoltam volna, hogy jelen esetben van lehetőség egy olyan befejezésre, ami ki fogja elégíteni a boldogságra törekvő énemet, de meg kell mondanom, még ilyen téren sem csalódtam. Már csak az a kérdés, hogy vajon a trilógia további két része is hasonló színvonalú lesz-e.

Azt hittem, Freida stílusa fennköltebb és irodalmibb lesz, de a legnagyobb meglepetésemre nagyon egyszerű, de annál ütősebb szövege van. Kifejezetten tetszett, hogy nem cifrázza túl a dolgokat, nem szószátyárkodik és néha, a nagyobb titokzatosság kedvéért inkább csínján bánik a szavakkal, ezáltal nagyobb feszültséget keltve. Nem tudom, mikor voltam utoljára ennyire rákattanva egy könyvre, de alig várom, hogy még több regényt olvassak a szerzőtől. 

Bátran ajánlom A téboly otthonát azoknak, akik már régi motoros thriller-olvasók, de azoknak is, akik még csak ismerkednek a zsánerrel - igaz, ezutóbbi csoportnál fixen magasra kerül a léc ezután, ahogy nálam is. 

Top 3 kedvenc idézetem:

1. "Az egyetlen ember, akiben megbízhatok, én magam vagyok."
   
2. "Egyszer már voltam fogoly – nem hagyom, hogy újra megtörténjen."
3. "Nem éreztem semmit. Nem hittem, hogy képes lehetek még bármit érezni… bárki iránt. Teljesen túlélési üzemmódban működtem.
   De most – most, hogy túléltem – kiderült, hogy nem vagyok halott belülről. Távolról sem."

Összességében: 5☆
Oké, azt hiszem, rátaláltam az új kedvenc írómra.

Ugyan ez még csak az első olvasmányom volt Freida McFaddentől, mégis úgy érzem, hogy nekem ír. A stílusa egyszerű, olvasmányos, ehhez képest a történetvezetése egyszerűen zseniálisan csavaros, abszurd és felkavaró. Régen éreztem már ennyi kételyt egy könyv olvasása közben, és ahogy a főszereplőnk, Millie, úgy én sem tudtam, hogy kiben bízhatok meg és kiben nem. Hiába gyártottam tízféle teóriát a fejemben, végül egy sem jött be, és a történet olyan csattanókkal zárult, hogy a földről kellett kapargatnom az államat.

Borzasztóan kíváncsi vagyok a folytatásra, és most már értem, hogy világszerte miért szeretik ennyien az írónő könyveit.