Sziasztok!
A Már nem a tiéd a LOL-könyvek sorozat legújabb kötete, melyben a színháznak és ezen belül a Rómeó és Júliának kulcsfontosságú szerepe van. Ismerjétek meg velünk Megan Harper történetét és legyetek Ti is részesei ennek a színházi kalandnak. Tartsatok bloggereinkkel és ha Nektek kedvez a szerencse akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott két nyereménykönyv egyike.
Kiadó: Móra Könyvkiadó
ISBN: 9789634865537
ISBN: 9789634865537
Oldalszám: 368
Fordító: Kalapos Éva Veronika
Eredeti cím: Always Never Yours
Megjelenési dátum: 2020.08.05.
Itt tudod megrendelni
Fülszöveg:
A tizenhét éves Megan Harper az örök második, mellékszereplő a saját életében is. Ráadásul exei rendre a vele való szakítás után találják meg a nagy őt. Szerencsére Megan nem az az önsajnáló típus, jobb híján továbblép, ezerrel készül a továbbtanulásra. Jövőre felvételizik az Oregoni Egyetem rendező szakára, ehhez pedig színészi tapasztalatra is szüksége van. A drámacsoport vezetője Jody ráosztja Júliát, minden színésznő álomszerepét. Megan azonban egyáltalán nem akarja ezt elvállalni. Fel kéne nőnie a szerephez, amelyet önbizalomhiánya miatt szíve szerint visszautasítana. A sors azonban mellé rendel egy segítőt, a fiatal és figyelmes drámaírót, Owen Okiát. A fiú drámaírói leckékért cserébe lelket önt a lányba, és szép lassan elhiteti vele, hogy senki más, csak ő lehet saját életének főszereplője és rendezője is. Ez a barátság azonban egy idő után mindkettejük számára egyre többet jelent. Te hogy fejeznéd be ezt a sztorit?
Véleményem a borítóról:
Íme egy újabb eset, mikor először a borító nyűgözött le, és aztán a cselekmény is. Nem mondanám, hogy szorosan összefügg a kép a történettel, mindenesetre az biztos, hogy a polcomon központi helyre fog kerülni a könyv, ugyanis engem az összes létező módon megnyert magának.
A történetről és a szereplőkről:
Őszinte leszek, egy ideig kerültem a LOL-könyveket. Tény, hogy többnyire csak jókat hallottam róluk, mégis azt gondoltam, hogy már nem tudnának lekötni, nem hittem, hogy én is a célszemélyek közé tartozom. Viszont mikor megláttam ezt a könyvet, első pillantásra tudtam, hogy nekem ez kell, a fülszöveg pedig még csábítóbbá tette számomra. Szeretem a Rómeó és Júliát, a színház világa is közel áll hozzám, így nem is volt kérdés, hogy elolvasom-e Megan történetét.
A kapcsolat- és pasimániás Megan álma, hogy rendező legyen, ehhez azonban egy kis színészi tapasztalatra is szükség van, ami neki eddig nem igazán volt. Kihasználja az alkalmat, és jelentkezik az iskola színjátszóköre által előadott Rómeó és Júlia előadás egyik mellékszerepére, azonban a terveit felülírja Jody, a színjátszókör vezetője, aki Júlia szerepét osztja a lánynak. Megan elég nehezen tud azonosulni Júliával, tekintve, hogy semmi közös nincs bennük; míg Júlia tudja, hogy Rómeóval egymásnak vannak teremtve, Megan egyfolytában csak csalódni tud a pasijaiban, ami valljuk be, tinédzserként igazán padlóra tudja küldeni az embert.
Persze főszereplőnk nem hagy fel a próbálkozással, de kezd belefásulni az örök második szerepébe. Amit viszont Megan sem tud, az az, hogy a szerelem és a törődés váratlan helyekről is érkezhet, és a sors olyan embereket sodorhat mellénk, akikről azt hittük, hogy nem illenének hozzánk. Meglepve konstatálja, hogy az átlagos, kocka Owen felkeltette a figyelmét, és hiába próbálja palástolni az érzelmeit, a suli leghelyesebb pasijai sem kötik le a figyelmét annyira, mint ez a fiú, aki állandóan jegyzetel valamit a füzetébe. A két fiatal akarva-akaratlanul kezd nyitni a másik felé, a probléma csak az, hogy Owennek már van barátnője. Így marad a kérdés, hogy vajon Megan kinek a személyében fogja megtalálni azt a fiút, aki számára ő lesz Júlia?
A kezdetekben nem volt felhőtlen kapcsolatom a főszereplővel. Alapvetően teljesen más az értékrendem, mint neki, és hiába próbáltam beleképzelni magam az ő helyzetébe, eleinte nehezen ment. Aztán szép lassan megszoktam, hogy Megan szinte minden gondolata a pasikról szól - természetesen azért foglalkozik komolyabb dolgokkal is, szóval azt nem mondhatom rá, hogy nem felelősségteljes -, és kezdtem egyre szimpatikusabbnak látni. Viszont ahogy mindenki elkezdte hanyagolni, és csak akkor vették elő, mikor szükségük volt rá, szabályosan a saját életének a mellékszereplőjévé vált. Erre nyújtott gyógyírt az Owennel töltött idő, akinek a társaságában szabályosan kivirágzott a lány, és szép lassan átalakult egy érettebb felfogású végzőssé.
Ahogy már fentebb említettem, volt egy-két problémám a könyvvel - viszont ezek ellenére is szerettem, olyannyira, hogy már meg is vettem, és azonnal ki is olvastam még egy LOL-könyvet. Megan története meggyőző, és az esete igazából átlagosnak is mondható (leszámítva, hogy hány pasival volt együtt), hiszen a középiskola alatt szerintem mindenki küzd a saját démonaival, még akkor is, ha ez kívülről nem is látszódik. Tetszett, hogy az írópáros bevonta a családot is a tinédzser életébe, mivel erről sokan elfeledkeznek írás során, és szinte minifelnőttnek alkotják meg a 16-18 éves karaktereket, akik szabályosan már saját maguk felett anyáskodnak. Emellett kiemelném, hogy a lapokat átitatja a színház iránti szeretet, ami külön megdobogtatta a szívemet. Nekem ez abszolút 5 csillagos olvasmány volt, és alig várom, hogy olvassak még az alkotópártól, akik egyébként a való életben is párt alkotnak.
Top 3 kedvenc idézetem:
Hatalmas meglepetés volt számomra ez a történet. Még sosem olvastam LOL-könyveket, mert azt hittem, hogy már kinőttem belőlük, és nem tartozom a célszemélyek közé. Ettől nagyobbat nem is tévedhettem volna!
Bevallom, az első pár részben nehezen tudtam azonosulni Megannel. Nem tudtam összeegyeztetni az értékrendemet az ő pasimániás, nonstop flörtölő személyiségével, mivel én iszonyatosan távol állok ettől. Mindenesetre szép lassan hozzászoktam, hogy mások vagyunk, és onnantól már egészen kibékültem a karakterével. Vele örültem, vele szomorkodtam, ha csalódott volt, én is az voltam, és megállás nélkül drukkoltam azért, hogy ne csak a színdarabban, hanem a való világban is találkozzon a Rómeójával.
Nyereményjáték:
Mivel a könyvben központi szerepet tölt be Shakespeare Rómeó és Júlia című drámája, így a mostani játékunk is ehhez a történethez kapcsolódik. Nincs más dolgotok, mint megírni, ki mondja az adott idézetet a könyvben. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Az idézet: “Egy húron pendülök? Hát mióta nézel bennünket hegedűsöknek? Ha azonban mindenáron azoknak tartasz, majd elhegedüllek. Itt a nyírettyűm. Ezzel foglak megtáncoltatni. Akkor majd meglátod, hogyan pendülünk egy húron.”
a Rafflecopter giveaway
Állomások:
Itt tudod megrendelni
Fülszöveg:
A tizenhét éves Megan Harper az örök második, mellékszereplő a saját életében is. Ráadásul exei rendre a vele való szakítás után találják meg a nagy őt. Szerencsére Megan nem az az önsajnáló típus, jobb híján továbblép, ezerrel készül a továbbtanulásra. Jövőre felvételizik az Oregoni Egyetem rendező szakára, ehhez pedig színészi tapasztalatra is szüksége van. A drámacsoport vezetője Jody ráosztja Júliát, minden színésznő álomszerepét. Megan azonban egyáltalán nem akarja ezt elvállalni. Fel kéne nőnie a szerephez, amelyet önbizalomhiánya miatt szíve szerint visszautasítana. A sors azonban mellé rendel egy segítőt, a fiatal és figyelmes drámaírót, Owen Okiát. A fiú drámaírói leckékért cserébe lelket önt a lányba, és szép lassan elhiteti vele, hogy senki más, csak ő lehet saját életének főszereplője és rendezője is. Ez a barátság azonban egy idő után mindkettejük számára egyre többet jelent. Te hogy fejeznéd be ezt a sztorit?
Véleményem a borítóról:
Íme egy újabb eset, mikor először a borító nyűgözött le, és aztán a cselekmény is. Nem mondanám, hogy szorosan összefügg a kép a történettel, mindenesetre az biztos, hogy a polcomon központi helyre fog kerülni a könyv, ugyanis engem az összes létező módon megnyert magának.
A történetről és a szereplőkről:
Őszinte leszek, egy ideig kerültem a LOL-könyveket. Tény, hogy többnyire csak jókat hallottam róluk, mégis azt gondoltam, hogy már nem tudnának lekötni, nem hittem, hogy én is a célszemélyek közé tartozom. Viszont mikor megláttam ezt a könyvet, első pillantásra tudtam, hogy nekem ez kell, a fülszöveg pedig még csábítóbbá tette számomra. Szeretem a Rómeó és Júliát, a színház világa is közel áll hozzám, így nem is volt kérdés, hogy elolvasom-e Megan történetét.
A kapcsolat- és pasimániás Megan álma, hogy rendező legyen, ehhez azonban egy kis színészi tapasztalatra is szükség van, ami neki eddig nem igazán volt. Kihasználja az alkalmat, és jelentkezik az iskola színjátszóköre által előadott Rómeó és Júlia előadás egyik mellékszerepére, azonban a terveit felülírja Jody, a színjátszókör vezetője, aki Júlia szerepét osztja a lánynak. Megan elég nehezen tud azonosulni Júliával, tekintve, hogy semmi közös nincs bennük; míg Júlia tudja, hogy Rómeóval egymásnak vannak teremtve, Megan egyfolytában csak csalódni tud a pasijaiban, ami valljuk be, tinédzserként igazán padlóra tudja küldeni az embert.
Persze főszereplőnk nem hagy fel a próbálkozással, de kezd belefásulni az örök második szerepébe. Amit viszont Megan sem tud, az az, hogy a szerelem és a törődés váratlan helyekről is érkezhet, és a sors olyan embereket sodorhat mellénk, akikről azt hittük, hogy nem illenének hozzánk. Meglepve konstatálja, hogy az átlagos, kocka Owen felkeltette a figyelmét, és hiába próbálja palástolni az érzelmeit, a suli leghelyesebb pasijai sem kötik le a figyelmét annyira, mint ez a fiú, aki állandóan jegyzetel valamit a füzetébe. A két fiatal akarva-akaratlanul kezd nyitni a másik felé, a probléma csak az, hogy Owennek már van barátnője. Így marad a kérdés, hogy vajon Megan kinek a személyében fogja megtalálni azt a fiút, aki számára ő lesz Júlia?
A kezdetekben nem volt felhőtlen kapcsolatom a főszereplővel. Alapvetően teljesen más az értékrendem, mint neki, és hiába próbáltam beleképzelni magam az ő helyzetébe, eleinte nehezen ment. Aztán szép lassan megszoktam, hogy Megan szinte minden gondolata a pasikról szól - természetesen azért foglalkozik komolyabb dolgokkal is, szóval azt nem mondhatom rá, hogy nem felelősségteljes -, és kezdtem egyre szimpatikusabbnak látni. Viszont ahogy mindenki elkezdte hanyagolni, és csak akkor vették elő, mikor szükségük volt rá, szabályosan a saját életének a mellékszereplőjévé vált. Erre nyújtott gyógyírt az Owennel töltött idő, akinek a társaságában szabályosan kivirágzott a lány, és szép lassan átalakult egy érettebb felfogású végzőssé.
Ahogy már fentebb említettem, volt egy-két problémám a könyvvel - viszont ezek ellenére is szerettem, olyannyira, hogy már meg is vettem, és azonnal ki is olvastam még egy LOL-könyvet. Megan története meggyőző, és az esete igazából átlagosnak is mondható (leszámítva, hogy hány pasival volt együtt), hiszen a középiskola alatt szerintem mindenki küzd a saját démonaival, még akkor is, ha ez kívülről nem is látszódik. Tetszett, hogy az írópáros bevonta a családot is a tinédzser életébe, mivel erről sokan elfeledkeznek írás során, és szinte minifelnőttnek alkotják meg a 16-18 éves karaktereket, akik szabályosan már saját maguk felett anyáskodnak. Emellett kiemelném, hogy a lapokat átitatja a színház iránti szeretet, ami külön megdobogtatta a szívemet. Nekem ez abszolút 5 csillagos olvasmány volt, és alig várom, hogy olvassak még az alkotópártól, akik egyébként a való életben is párt alkotnak.
Top 3 kedvenc idézetem:
- "Egy könyvet becsukhatsz, egy filmet leállíthatsz, de a színház ott lélegzik a szemed előtt, és esélyt sem ad, hogy gátat szabj az eseményeknek."
- "– Egyetlen dolog van, ami tutira nem fog működni: ha nem csinálsz semmit."
- "Az én érzéseim is számítanak, és belefáradtam, hogy úgy tegyek, mintha nem így lenne."
Hatalmas meglepetés volt számomra ez a történet. Még sosem olvastam LOL-könyveket, mert azt hittem, hogy már kinőttem belőlük, és nem tartozom a célszemélyek közé. Ettől nagyobbat nem is tévedhettem volna!
Bevallom, az első pár részben nehezen tudtam azonosulni Megannel. Nem tudtam összeegyeztetni az értékrendemet az ő pasimániás, nonstop flörtölő személyiségével, mivel én iszonyatosan távol állok ettől. Mindenesetre szép lassan hozzászoktam, hogy mások vagyunk, és onnantól már egészen kibékültem a karakterével. Vele örültem, vele szomorkodtam, ha csalódott volt, én is az voltam, és megállás nélkül drukkoltam azért, hogy ne csak a színdarabban, hanem a való világban is találkozzon a Rómeójával.
Nyereményjáték:
Mivel a könyvben központi szerepet tölt be Shakespeare Rómeó és Júlia című drámája, így a mostani játékunk is ehhez a történethez kapcsolódik. Nincs más dolgotok, mint megírni, ki mondja az adott idézetet a könyvben. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Az idézet: “Egy húron pendülök? Hát mióta nézel bennünket hegedűsöknek? Ha azonban mindenáron azoknak tartasz, majd elhegedüllek. Itt a nyírettyűm. Ezzel foglak megtáncoltatni. Akkor majd meglátod, hogyan pendülünk egy húron.”
a Rafflecopter giveaway
Állomások:
08.19. - Könyvvilág
08.21. - Fanni's Library
08.23. - Pandalány olvas
08.25. - Hagyjatok! Olvasok!
08.27. - Csak olvass!
08.29. - Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése