Sziasztok!
Dacia Maraini megrázó kötetében nyolc rövid történetet oszt meg az olvasókkal, melyek középpontjában a bántalmazás áll. Ezek a történetek se nem túl elrugaszkodottak, se nem túl extrémek, olyanok, melyek bármelyik országban, bármilyen nővel megtörténhetnek, és sajnos sokszor meg is történnek, éppen ezért nem lehet elég aktuális az, hogy foglalkozunk a témával. Tartsatok bloggereinkkel a hat állomáson keresztül, és nyerjétek meg a Jaffa Kiadó által felajánlott példányt!
Kiadó: Jaffa Kiadó
ISBN: 9789634752479
ISBN: 9789634752479
Oldalszám: 216
Fordító: Malyáta Eszter
Eredeti cím: L'amore rubato
Megjelenési dátum: 2020. 05. 11.
Itt tudod megrendelni
Fülszöveg:
Véleményem a borítóról:
Ahogy megpillantottam a borítót, tudtam, hogy olvasni akarom ezt a kötetet - nyilván nem azért, mert vonzanak a sírós tekintetű nők, de valami nagyon megfogott ebben a képben, és azóta sem eresztett. Tetszik, hogy egyszerű, és mégis sokatmondó, ráadásul egyáltalán nincs túlcsicsázva.
A történetről és a szereplőkről:
Néha én is meglepődöm azon, hogy nincs bajom a nehezebb témájú könyvekkel, sőt, kifejezetten szeretem őket, ha lehet ilyet mondani. Idén több ilyet is olvastam (kezdve az Akiknek két anyja van cíművel, de az Auschwitz, végállomás is közéjük tartozik), éppen ezért gondoltam, hogy teszek egy próbát Dacia Maraini történetgyűjteményével is, melyben nyolc lány/nő esetével ismerkedhetünk meg.
Habár a történetek között számos eltérés van - gondolok itt korra, élethelyzetre, körülményekre és helyszínre -, egy valami mégis közös bennük: az ellenük elkövetett erőszak, és annak a fájdalma. Egy nő sem érdemli meg ezt a fajta kegyetlenséget, hiszen nincs az a bűn, amire a bántalmazás megoldás lenne, főleg úgy, hogy a kötetben említettek (és még sokan mások a világon) semmi rosszat nem tettek az elkövetők ellen. Sok férfi számára elég egy szemöldökráncolás ahhoz, hogy csattanjon a pofon, és sajnos a hölgyek többségében felmerül, hogy teljesen jogosan kapták azt, amit. Ennek az egyik oka a társadalmi nyomás is, hiszen már évszázadok óta azt sulykolják belénk, hogy a férfiak alárendeltjei vagyunk és tőlük függünk, pedig ez nem így van.
Ha mélyebbre ásunk a témában, láthatjuk azt is, hogy az esetek többségében általában az áldozatot hibáztatják elsőként. Maraini kötetében erre is számos példa van, kezdve egy 13 éves kislánnyal, akit az iskolatársai megvertek és megerőszakoltak arra hivatkozva, hogy többször nevetett rajtuk, és meg akarták leckéztetni, hiszen "a férfiak dolga, hogy rendre tanítsák a nőket". Nem meglepő módon a büntetést is megúszták, mondván, hogy ez alapján megérdemelte, amit kapott, a lány pedig örök fájdalomra és szenvedésre lett kárhozatva.
Természetesen a megerőszakolás mellett számos módja van a bántalmazásnak, ami még azoknál a családoknál is megtörténhet, amelyekre az ember álmában sem gondolna. Velence, a szépségversenyző kislány története teljesen lesokkolt, habár tudom, hogy nem ő az egyedüli, aki ilyen cipőben járt. Az apja nyomására már totyogó korában díva lett, és a férfiben fel sem merült, hogy tulajdonképpen a veszte felé sodorja a saját lányát, miközben a módszereivel egyet nem értő feleségét próbálta minden lehetséges módon elhallgattatni. A történetük végére nem csak a gyerek, de a szülők is sérültek lelkileg, ami után már képtelenek voltak teljes életet élni.
Ez a nyolc történet nem csak ennek a nyolc nőnek az esetét meséli el. Habár a nevük és a részletes helyzetleírásuk valóságossá teszi őket, mégis úgy gondolom, hogy ők az összes bántalmazott nőt magukba foglalják. A világ legtöbb pontján él egy Marina, aki újra és újra elhiszi, hogy nem fogja őt bántani a pszichopata párja, és mindenhol vannak furgonnal érkező erőszaktevők, akik csak arra várnak, hogy mikor "segíthetnek" egy nőnek. Egy ideális világban a társadalom segítene a bántalmazott nőknek/gyermekeknek, nem pedig szemet hunyna felette, ahogy azt sokan teszik. Éppen azért van szükségünk ilyen könyvekre, hogy felnyissák a szemünket, és ha csak egy kicsit is, de ezáltal próbáljuk másként szemlélni a világot, és járjunk nyitott szemmel.
Top 3 kedvenc idézetem:
Furcsa kimondani, de nekem ez egy "egydélutános" olvasmány volt - no persze nem azért, mert olyan könnyed kis limonádé lenne. Egyszer-kétszer le kellett tennem, hogy meg tudjam emészteni az egyes történeteket, de a kíváncsiságom mindig győzött, és egyik elbeszélést faltam a másik után.
A nők elleni erőszak sajnos mindig aktuális volt és lesz is, ezért ez a téma sosem lesz lerágott csont, muszáj beszélnünk róla. Dacia Maraini nyolc különböző esetben mutatja be, hogy akár a legártalmatlanabbnak tűnő cselekedet mögött is milyen mocskos motiváció állhat, és elég egy óvatlan pillanat ahhoz, hogy az életünk örökre megváltozzon.
Nyereményjáték:
Mostani nyereményjátékunkban olyan regényeket keresünk, melyekben szintén központi szerepet játszik a bántalmazás témája. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére.(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Az idézet: “Nagyot nyeltem, mert fojtogatott a sírás, és dühös voltam magamra, amiért ilyen gyenge vagyok. Sietve letöröltem az előszemtelenkedő könnyeket. Nem szabad ezzel foglalkoznom, mert felrobbanok.”
a Rafflecopter giveaway
Állomások:
Itt tudod megrendelni
Fülszöveg:
Marina gyakran megfordul a sürgősségi ügyeleten. Mindannyiszor tele van kék-zöld foltokkal, zúzódásokkal, de váltig állítja, hogy csak leesett a lépcsőn. Pedig földszinti lakásban lakik, ahol nincs is lépcső. Az aranyfürtű, kék szemű, csoda szép kis Velencét isteníti az apja, azt akarja, hogy a lánya királynőként uralkodjon a divat világában. Műszempillás, rúzsos szájú gyerekmodellt csinál belőle, kiszolgáltatva ezzel a férfiak perverz tekintetének és vágyainak. Giorgia lekési a vonatját, pedig még aznap mindenáron el kell jutnia Sevillába, a férjéhez. Örömmel fogadja hát egy bizalomgerjesztő külsejű, vasúti egyenruhás férfi ajánlkozását: majd ő az autóján elviszi egy közeli állomásra, ahol még elérheti a csatlakozást. Amikor a fiatal nő beül az éjfekete furgonba, még nem sejti, mi vár rá. Angela egyre nehezebben tűri barátja féltékenykedését, szüntelen gyanakvását. Mégsem képes végleg szakítani vele, és magában keresi a hibát: lehet, hogy valahol a lelke mélyén mégiscsak bűnös?
A mai olasz irodalom nagyasszonyának, Dacia Maraini elbeszéléskötetének fókuszában a nők állnak. Még alig serdülő, tapasztalatlan, hiszékeny gyereklányok, érzékeny, szerelemre vágyó és éppen ezért talán túlságosan adakozó fiatal nők. Látszólag törékenyek és sebezhetők, partnereik – férjek és szeretők –, ezért is gondolják úgy, hogy akár erőszakkal is elvehetik azt, ami szerintük megilleti őket. Összetévesztik a szenvedélyt a birtoklással, nem szeretni, hanem leigázni, kisajátítani akarják a másikat. Ám Maraini megszomorított és megalázott hősnői esendőségükben is erősek, küzdenek, néha pedig veszítenek és elbuknak, de nem adják fel. Ahogy az is előfordul, hogy már túl késő, többé nincs menekvés, nincs feltámadás.
Ahogy megpillantottam a borítót, tudtam, hogy olvasni akarom ezt a kötetet - nyilván nem azért, mert vonzanak a sírós tekintetű nők, de valami nagyon megfogott ebben a képben, és azóta sem eresztett. Tetszik, hogy egyszerű, és mégis sokatmondó, ráadásul egyáltalán nincs túlcsicsázva.
A történetről és a szereplőkről:
Néha én is meglepődöm azon, hogy nincs bajom a nehezebb témájú könyvekkel, sőt, kifejezetten szeretem őket, ha lehet ilyet mondani. Idén több ilyet is olvastam (kezdve az Akiknek két anyja van cíművel, de az Auschwitz, végállomás is közéjük tartozik), éppen ezért gondoltam, hogy teszek egy próbát Dacia Maraini történetgyűjteményével is, melyben nyolc lány/nő esetével ismerkedhetünk meg.
Habár a történetek között számos eltérés van - gondolok itt korra, élethelyzetre, körülményekre és helyszínre -, egy valami mégis közös bennük: az ellenük elkövetett erőszak, és annak a fájdalma. Egy nő sem érdemli meg ezt a fajta kegyetlenséget, hiszen nincs az a bűn, amire a bántalmazás megoldás lenne, főleg úgy, hogy a kötetben említettek (és még sokan mások a világon) semmi rosszat nem tettek az elkövetők ellen. Sok férfi számára elég egy szemöldökráncolás ahhoz, hogy csattanjon a pofon, és sajnos a hölgyek többségében felmerül, hogy teljesen jogosan kapták azt, amit. Ennek az egyik oka a társadalmi nyomás is, hiszen már évszázadok óta azt sulykolják belénk, hogy a férfiak alárendeltjei vagyunk és tőlük függünk, pedig ez nem így van.
Ha mélyebbre ásunk a témában, láthatjuk azt is, hogy az esetek többségében általában az áldozatot hibáztatják elsőként. Maraini kötetében erre is számos példa van, kezdve egy 13 éves kislánnyal, akit az iskolatársai megvertek és megerőszakoltak arra hivatkozva, hogy többször nevetett rajtuk, és meg akarták leckéztetni, hiszen "a férfiak dolga, hogy rendre tanítsák a nőket". Nem meglepő módon a büntetést is megúszták, mondván, hogy ez alapján megérdemelte, amit kapott, a lány pedig örök fájdalomra és szenvedésre lett kárhozatva.
Természetesen a megerőszakolás mellett számos módja van a bántalmazásnak, ami még azoknál a családoknál is megtörténhet, amelyekre az ember álmában sem gondolna. Velence, a szépségversenyző kislány története teljesen lesokkolt, habár tudom, hogy nem ő az egyedüli, aki ilyen cipőben járt. Az apja nyomására már totyogó korában díva lett, és a férfiben fel sem merült, hogy tulajdonképpen a veszte felé sodorja a saját lányát, miközben a módszereivel egyet nem értő feleségét próbálta minden lehetséges módon elhallgattatni. A történetük végére nem csak a gyerek, de a szülők is sérültek lelkileg, ami után már képtelenek voltak teljes életet élni.
Ez a nyolc történet nem csak ennek a nyolc nőnek az esetét meséli el. Habár a nevük és a részletes helyzetleírásuk valóságossá teszi őket, mégis úgy gondolom, hogy ők az összes bántalmazott nőt magukba foglalják. A világ legtöbb pontján él egy Marina, aki újra és újra elhiszi, hogy nem fogja őt bántani a pszichopata párja, és mindenhol vannak furgonnal érkező erőszaktevők, akik csak arra várnak, hogy mikor "segíthetnek" egy nőnek. Egy ideális világban a társadalom segítene a bántalmazott nőknek/gyermekeknek, nem pedig szemet hunyna felette, ahogy azt sokan teszik. Éppen azért van szükségünk ilyen könyvekre, hogy felnyissák a szemünket, és ha csak egy kicsit is, de ezáltal próbáljuk másként szemlélni a világot, és járjunk nyitott szemmel.
Top 3 kedvenc idézetem:
- "De vajon meg lehet menteni valakit, ha ő maga nem akarja, sőt ha minden erejével ellenszegül?"
- "Tudtam, hogy ártatlan vagyok. Mégis, az ő fondorlatos gyanakvása engem is megfertőzött: elkezdtem azon tépelődni, hogy talán tényleg bűnös vagyok, még ha nem is tudok róla."
- "A kislány nem szerette a háborút. Békés otthont akart, boldog családot, még ha ez a boldogság erőltetett és színlelt is."
Furcsa kimondani, de nekem ez egy "egydélutános" olvasmány volt - no persze nem azért, mert olyan könnyed kis limonádé lenne. Egyszer-kétszer le kellett tennem, hogy meg tudjam emészteni az egyes történeteket, de a kíváncsiságom mindig győzött, és egyik elbeszélést faltam a másik után.
A nők elleni erőszak sajnos mindig aktuális volt és lesz is, ezért ez a téma sosem lesz lerágott csont, muszáj beszélnünk róla. Dacia Maraini nyolc különböző esetben mutatja be, hogy akár a legártalmatlanabbnak tűnő cselekedet mögött is milyen mocskos motiváció állhat, és elég egy óvatlan pillanat ahhoz, hogy az életünk örökre megváltozzon.
Nyereményjáték:
Mostani nyereményjátékunkban olyan regényeket keresünk, melyekben szintén központi szerepet játszik a bántalmazás témája. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére.(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Az idézet: “Nagyot nyeltem, mert fojtogatott a sírás, és dühös voltam magamra, amiért ilyen gyenge vagyok. Sietve letöröltem az előszemtelenkedő könnyeket. Nem szabad ezzel foglalkoznom, mert felrobbanok.”
a Rafflecopter giveaway
Állomások:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése