George Orwell & Fido Nesti: 1984 {Értékelés + Nyereményjáték}

Sziasztok!

Különleges formában vehetik most kézbe az olvasók George Orwell örökérvényű regényét. Fido Nesti brazil illusztrátor dolgozta át képregényformába a náci és kommunista diktatúrák ihlette negatív utópiát, amely az 1949-es megjelenése óta a világirodalom egyik legmeghatározóbb műve. Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel és nyerjetek egy példányt a könyvből!

Adatok:

Kiadó: Helikon Kiadó
ISBN: 9789634795001

Oldalszám: 224

Fordító: Szíjgyártó László

Eredeti cím: 1984 – The Graphic Novel (2020)

Megjelenési dátum: 2020.
Itt tudod megrendelni

Fülszöveg:

Első alkalommal elevenedik meg képregényformában George Orwell 1949-ben megjelent világhírű, a náci és kommunista diktatúrák ihlette negatív utópiája: Óceánia rémállama, ahol a Párt – élén a személyi kultusszal övezett Nagy Testvérrel – mindenek felett áll, a polgárokat folyamatosan megfigyelik, a háborús paranoiát szító propagandasajtó napról napra újraírja a történelmet, a szabad gondolkodás pedig halálos bűnnek számít…

Az 1984 jóslata ugyan nem teljesedett és nem is teljesedhet be, mert a jövőt – szerencsére – az ember sohasem láthatja pontosan (még egy olyan zseniális író sem, mint Orwell); de napjaink diktatórikus és autokratikus rendszereiben mégiscsak sok minden emlékeztet e remekmű lidércnyomásos világára. A könyv figyelmeztetése ezért ma is aktuális – s talán mindig az lesz…

Véleményem a borítóról: Már a borító is tökéletesen átadja azt a hangulatot, amit a könyv olvasása alatt éreztem. Azok a színek dominálnak a borítón, amelyek a képregényben is nagy szerepet kapnak, ez pedig különösen tetszik.

A történetről és a szereplőkről:
Első körben két dolgot is le kell szögeznem: 1. nem olvastam még Orwelltől, 2. képregénnyel sem volt még dolgom. Ebből gondolom már kitaláltátok, hogy ezáltal teljesen ismeretlen terepre eveztem, de kíváncsi voltam, hogy ebben a formában mennyire tud lekötni egy könyv, ami amúgy is régóta érdekel, noha időm még nem volt rá.

Mivel képregényről van szó, ezért először is mindenképp szeretnék beszélni magáról a kiadásról. Úgy érzem, a kiadó kitett magáért, lenyűgöző a minőség, amiben megjelentették ezt a könyvet. A lapok vastagok, a borító sem leheletvékony, mint sok más kiadó esetében, és úgy en bloc tökéletes a kivitelezés. Egy problémám volt olvasás közben, mégpedig az, hogy túl kicsik voltak a betűk ahhoz képest, amihez hozzászoktam, illetve volt egy-két olyan rész, ahol a sötét háttérre került a fehér szöveg, és azt nem igazán bírta a szemem, de gondolom ez az eredeti verzióban is így van.

Fido Nesti illusztrátor munkája is ugyanolyan ismeretlen volt számomra, mint Orwellé, de úgy gondolom, hogy megtalálták a megfelelő embert erre a munkára. Annyira részletgazdag és nyomasztó rajzokat készített, hogy olvasás közben úgy éreztem, mintha én is abban a világban élnék, amiben Winston. A karaktereket szerintem tökéletesen eltalálta, a leírások alapján nagyjából én is így képzeltem volna el őket (csak nem tudtam volna ilyen jól megvalósítani az elképzeléseimet). Plusz érdekesség, hogy Nesti viszonylag kevés színt használt, és ennek is van a jelentősége.

Megdöbbentő, hogy Orwell az eredeti művet 1949-ben publikálta. Az általa leírt élethelyzet és világ sajnos egyre aktuálisabb, arról nem is beszélve, hogy talán nem is állunk olyan messze az állandó megfigyeléstől - gondoljunk csak a közösségi média platformjaira, amiken keresztül szinte két kattintással meg lehet tudni mindent egy másik emberről. Arról már nem is beszélve, hogy telefon nélkül már ki sem lépünk a házból, szóval a stalkerek (magyarul: kukkolók, bár ez elég hülyén hangzik így) simán kideríthetik azt is, hogy mikor merre járunk - oké, ez elég sarkallatos példa, és kell is hozzá egy bizonyos fokú tudás informatika terén, de tényleg ijesztő ez a helyzet.

Nincs ez másképp Orwell világában sem, ahol az emberek minden nap minden másodpercében megfigyelés alatt állnak. A Nagy Testvér van hatalmon, aki tényleg még a legutolsó információmorzsát is tudja az állampolgárokról, és nem kell ahhoz bűnt elkövetni, hogy letartóztassanak, elég csupán az úgynevezett gondolatbűnt elkövetni, ami annyit tesz, hogy az ember valamilyen pártellenes dologra gondol.

A történet 1984-ben játszódik Londonban, ami egy leharcolt csatatér. Az állam által használt nyelv az újbeszél, aminek igazából az a célja, hogy egy abszolút korlátozott nyelvet használjanak az emberek, ezzel taszítva őket a tudatlanság felé. Senki sem szabad, mindenki fél, az emberek napjaiba beköltözött az állandó rettegés. A történelemhamisítások általánossá válnak, a folytonos háborúzás a három világhatalom között pedig állandó probléma. Az emberek nem mernek öntudatra ébredni, és sokan úgy gondolják, hogy jobb is a tudatlanság állapotában élni, mintsem rágódni a Párt által hozott újabb és újabb degradáló rendeletek miatt.

A főszereplő, Winston azok közé tartozik, akik titokban nagyon is elítélik a Pártot, és tisztában van azzal, hogy milyen zsarnokok uralkodnak felettük, noha mindig azt mondják, hogy a nép érdekében cselekednek. Különleges volt az ő szemszögéből látni a dolgokat, mert tudtam, hogy ha valaki, akkor ő biztos képes lenne egy lázadás vezetésére, pláne úgy, hogy Julia is vele van. Azonban kénytelen voltam rájönni, hogy egy lehetetlen helyzetben élnek, amiből semmilyen módon sincs kiút, pedig egy ideig igazán reménykeltően alakult a sorsuk.

Számítottam arra, hogy durva lesz a könyv, de mondhatni engem teljesen lehozott az életről, olyannyira, hogy ezután csak szakirodalmat olvastam a vizsgáimra, mást nem tudtam elkezdeni idáig. A nyomasztó, depresszív hangulat és a kilátástalanság teljesen a hatalmába kerített, már csak azért is, mert tudatosult bennem, hogy akár könnyűszerrel ilyenné is válhat a világ. Ettől függetlenül kimondhatatlanul élveztem - már ha lehet ilyet mondani -, és biztos vagyok benne, hogy a közeljövőben elolvasom az eredeti művet is.
Top 3 kedvenc idézetem:

1. "Találkozunk majd ott, ahol nincs sötétség."
2. "Valamikor az volt az őrültség jele, ha valaki azt hitte, hogy a Föld forog a Nap körül; ma talán az, ha valaki azt hiszi, hogy a múlt megváltoztathatatlan."
3. "A múlt halott... A jövő elképzelhetetlen."

Összességében:
Durva. Sokkoló. Lebilincselő. Sokan ajánlották már nekem az 1984-et, de eddig nem vitt rá a lélek arra, hogy elolvassam, szóval mondhatni nekem ez az első ismerkedésem a művel és az íróval. Amint becsuktam a képregényt, rájöttem, hogy ezen sürgősen változtatom kell.
Javarészt azokat a történeteket részesítem előnyben, amelyek aranyosak, és nem zúzzák szét a lelki békémet. Tisztában voltam azzal, hogy Orwell és Fido Nesti képregénye esetében erről szó sem lehet, de nem gondoltam volna, hogy ennyire elgondolkodtat és letaglóz majd. Talán azért fogott meg ennyire, mert a mai napig életszerű az, amit Orwell anno leírt, és ijesztő belegondolni, hogy a valóságunk egyre jobban hajaz erre a disztópikus világra.

Nyereményjáték:

Orwell regényének megjelenése óta a negatív utópia, vagyis a disztópia műfaja egyre nagyobb teret hódít az irodalomban. Játékunkban ezúttal ezen műfaj krémjéből válogattunk idézeteket. A feladat, hogy ezek alapján kitaláljátok, hogy melyik művet keressük. A Rafflecopter dobozba a könyv címét és íróját is várjuk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Az idézet: “A férfinép veszélyes. A bűncselekmények java részét férfiak követik el. A férfiak kevésbé intelligensek, kevésbé igyekvők, kevésbé dolgosak, az izmaikban és a fütykösükben hordják az eszüket. A férfiak nagyobb eséllyel betegszenek meg, és csak élősködnek az ország erőforrásain. Természetesen szükségünk van rájuk az utódnemzésnél, de pontosan hány példány kell belőlük? Annyi biztosan nem, mint ahány nő van.”

a Rafflecopter giveaway
Állomások:

01. 11. - Hagyjatok! Olvasok!
01. 13. - Sorok között
01. 15. - A Szofisztikált Macska

01. 17. - Utószó
01. 19. - Flora The Sweaterist
01. 21. - Veronika’s Reader Feeder
01. 23. - Fanni’s Library