Leslye Walton: Ava Lavender különös és szépséges bánata {Értékelés}

Sziasztok!

Ava Lavender történetére már hónapok óta kíváncsi vagyok, és végre elolvashattam a kiadónak hála. Innen is köszönöm a recenziós példányt!

Adatok:

Kiadó: GABO
ISBN: 9789634063810

Oldalszám: 264

Fordító: Körmendi Ágnes

Eredeti cím: The Strange and Beautiful Sorrows of Ava Lavender

Megjelenési dátum: 2016.
Itt tudod megrendelni

Fülszöveg:

„A szerelem bolonddá tesz.”

Úgy tűnik, a bolond szerelem a Roux család osztályrésze, és Ava Lavender, a madárszárnyakkal született lány örökségének kulcsa is. Ava felderíti Franciaországból Seattle-be költözött, különös családja még különösebb, huszadik századon átívelő történetét, miközben egyre inkább vágyik arra, hogy helyet kapjon a közönséges emberek között. Végül felkészületlenül kimerészkedik a világba, amely még nem döntötte el, leánynak vagy angyalnak tekinti-e őt.

Ava és családja élete egy napon fordulópontra jut, amikor megnyílnak az ég csatornái, esőcseppek és tollak záporoznak alá, és Ava sorsa mindörökre megpecsételődik.

Elbűvölő, költői történet sóvárgásról, vágyról és a szerelem fájdalmáról.

Véleményem a borítóról:

Tudom, a külső nem minden... Na de hogy is mehetnék el egy ilyen küllemű könyv mellett csak úgy, szó nélkül? Nem tagadom, nagyon megfogott, már csak a toll motívum miatt is, aminek nagy szerepe van a történetben.

A történetről és a szereplőkről:
Hónapokkal ezelőtt láttam ennek a könyvnek az angol verzióját TikTokon, és már akkor teljesen levett a lábamról a borító és a fülszöveg. Eléggé meglepődtem, mikor megláttam, hogy magyarul már évekkel ezelőtt megjelent. Tudtam, hogy nekem ezt olvasnom kell, és a GABO kiadónak hála októberben sorra is keríthettem ezt a szépséget.

Ha a cselekményt egy szóval kellene jellemeznem, akkor azt mondanám, hogy bonyolult. A 260 oldal alatt rengeteg szereplővel találkozunk, aki közvetve vagy közvetlenül nagy szerepet játszik Ava életében. A történet távolról halad a jelen felé, egészen Ava nagymamájára, Emmilienne-re vezethető vissza a család szerencsétlensége.

Tökéletesen megjelenik benne az örökölt sors motívum, hiszen az összes női családtag ugyanazzal küzd: a beteljesületlen, reménytelen szerelemmel, ami összetöri az emberi szívet. Sem Emilienne, sem a lánya, Vivianne nem képes megfelelő társas kapcsolatot kiépíteni, mindketten magukra maradnak a gyermekeikkel, és a semmiből kell újjáépíteniük magukat. Erős jellemmel rendelkezik mindkét nő, de hiányzik belőlük az igazi anyai gyengédség és a szeretet, erre pedig akkor jönnek rá, mikor már túl késő változtatni.

A francia gyökerekkel rendelkező család Seattle-ben telepedett le még akkor, mikor Emilienne fiatal volt. Emilienne szomjazta a változást, ki akart törni egykori életéből, amihez akkoriban természetesen csak házasság útján volt lehetősége. Ami azt illeti, nem sokáig kellett elviselnie a házassága viszontagságait, hiszen a férje hamar meghalt. Ami utána maradt, az egy özvegy, egy kislány (Vivianne) és a családi pékségük, ami nem engedte, hogy Emilienne elmerüljön a végtelen bánatában, de ettől függetlenül a múlt árnyai élete végéig kísértették.

Szinte észrevétlenül csusszanunk bele Vivianne életébe, akit csak amolyan furcsa lányként ismernek a környékbeliek. Egyedül egy barátja van, Jack, aki szép lassan már több, mint egy szimpla barát. De ahogy az anyja, úgy Vivianne szerelmi élete is el van átkozva; Jack terhesen hagyja magára a lányt, aki egy ideig nem is próbálja leplezni a depresszióját. Belesüllyed az önsajnálat tengerébe, ami egy terhes nő esetében még veszélyesebb. Így hát nem is csoda, hogy az ikrek, akik Vivi és Jack szerelmének gyümölcsei, milyen állapotban látnak világot.

A fiú, Henry egy szót sem szól, csak akkor, mikor nagyon muszáj - és akkor is csak olyan dolgokat mond, amelyek a felnőttek számára érthetetlenek -, Ava pedig hatalmas szárnyakkal lett megáldva, mint egy égből pottyant angyal. Szóval igen, ha úgy nézzük, az egész család furcsa, mindenki magányos és keresi az útját. Valaki még pont időben van ezzel, valaki már elkésett, de az egyszer biztos, hogy minden női tagot ér valamilyen szerencsétlenség szerelem terén, ami alapjaiban megingatja a hitüket és a bizalmukat.

Nagyon jó ötleteket vázolt fel az írónő, amelyek megérdemelnének akár külön-külön is egy-egy könyvet. Azonban összesűrítve, megcsavarva és állandóan bonyolítva nekem ez valahogy nem jött át. Megkönnyítette a dolgomat a könyv elején lévő családfa, de még így sem tudtam néha hova tenni a karaktereket. Számomra az nagyon zavaró volt, hogy a narrátor végig Ava volt. A könyv elején olvasható, hogy Ava sokat nyomozott a családja után, de úgy gondolom, hogy egy nyomozástól még nem lát bele úgy a dolgokba, mintha ott lett volna a felmenői minden egyes pillanatában. Ritkán mondok ilyet, de sokkal jobb lett volna az elbeszélés, ha egy külső, mindentudó szemlélő meséli el nekünk E/3-ban, nem pedig egy karakter, aki még csak nem is létezett a cselekmény feléig.

A mágikus realizmus nagyon jól kiteljesedett, az írónő tökéletesen vegyítette a hétköznapi elemeket a fantasztikus vonalakkal. Valamint nekem különösen tetszett, hogy kapott egy vallásos szálat, ami Avához köthető. Érdekes volt arról olvasni, hogy egy egyházi ember is tud romlott lenni, hiszen ez nem sűrűn fordul elő a könyvekben. Éppen ezek miatt mondom azt, hogy ez a könyv tényleg tele volt kiaknázatlan lehetőségekkel, és még egy kis odafigyeléssel nagyobbat szólhatott volna. Nem tudom azt mondani, hogy nem tetszett, mert tényleg sok rész megfogott és érdekes volt, ugyanakkor legalább ennyi dologgal nem értettem egyet. Mindenesetre nem bántam meg, hogy elolvastam, és titeket is csak bátorítani tudlak arra, hogy a kezetekbe vegyétek.

Top 3 kedvenc idézetem:

1. "– Szerintem bármi lehet belőled, ami csak lenni akarsz."
2. "– Csak azért, mert a szeretet nem úgy néz ki, ahogy szerinted ki kéne néznie, még ne hidd azt, hogy nincs az életedben!"
3. "Az a fajta szépség volt, akit csak a szeretet szemüvegén át vesz észre az ember."

Összességében:

Ha lehetne, 3,75 csillagot adnék rá, de mivel ez nem lehetséges, így maradtam a 3,5-nél. Kevésbé tetszett, mint a 4 csillagra értékelt könyveim, mégis éreztem benne a potenciált, de nekem túl abszurd és furcsa volt az egész történet. Úgy gondolom, hogy többet is ki lehetett volna hozni belőle, sokszor csak elnagyoltan lettek "kifejtve" a témák, és úgy éreztem, mintha a történet haladna, csak éppen nélkülem, mert engem már az elején elvesztett.