V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete {Értékelés + Nyereményjáték}

Sziasztok!

V. E. Schwab munkásságának egyik legjelentősebb műve, az Addie LaRue láthatatlan élete már számtalan országban bestseller lett, és végre a magyar olvasók is kezükben foghatják a könyvet az Agave Kiadónak hála. Tartsatok bloggereinkkel, hiszen megnyerhettek egy, a kiadó által felajánlott példányt!

Adatok:

Kiadó: Agave Könyvek
ISBN: 9789634199618

Oldalszám: 608

Fordító: Ballai Mária

Eredeti cím: The Invisible Life of Addie LaRue

Megjelenési dátum: 2021. 08. 31.
Itt tudod megrendelni

Fülszöveg:
Egy élet, amire senki nem fog emlékezni. Egy történet, amit soha nem felejtünk el.
Franciaország, 1714: egy fiatal nő végső elkeseredettségben fausti alkut köt az ördöggel, hogy örökké éljen, ám ezért cserébe súlyos árat fizet. Az ördög megfosztja a világban elfoglalt helyétől, és arra kárhoztatja, hogy mindenki elfelejtse, akivel találkozik.
Így kezdődik Addie LaRue évszázadokat és kontinenseket átívelő, felejthetetlen története. Művészek múzsájaként vonul végig a történelmen, melynek során egyetlen társa az ördög, aki minden évben felkeresi az egyezségük évfordulóján.
Aztán egy napon, egy manhattani antikváriumban Addie belebotlik valakibe, aki emlékszik rá. És ekkor rájön, hogy nem menekülhet örökké a végzete elől.
Az Addie LaRue láthatatlan élete egyrészt a szerelem és az élet utáni végtelen vágyódás gyönyörű története, másrészt a művészetek és a tudás ünnepélyes himnusza. V. E. Schwab regénye a megjelenését követően számos országban bestsellerré vált, az olvasók és a kritikusok egyaránt ezt tartják írói pályája eddigi legfontosabb és legjobb művének.

Véleményem a borítóról:
Nehéz volt megbarátkoznom ezzel a borítóval. Abban bíztam, hogy az eredeti borítók közül az egyikkel fog megjelenni, mert azok letisztultak, mégis stílusosak. Mikor megláttam a magyar kiadást, egyáltalán nem éreztem úgy, hogy illene hozzá a színei miatt, de minél többet nézegettem, annál jobban megtetszett. Minden apró motívumnak jelentősége van, és ezt az olvasók csak a könyv befejezése után fogják igazán megérteni. A fejezetek közti képek is zseniálisak lettek, imádom, hogy extrásabban néz ki belül is, mint egy átlagos angol nyelvű kiadás. Ha választanom kellene, most már zokszó nélkül a magyar borítót mondanám szebbnek.

A történetről és a szereplőkről:
Áprilisban olvastam angolul Addie LaRue történetét először. Azóta rengeteg dolog történt, én is változtam, de nem volt olyan hét, mikor nem akartam akár csak belelapozni. Nagyon nagy hatással volt rám akkor is, és most is. Noha a cselekmény változatlan, mégis más érzés az anyanyelvemen olvasni azt a szöveget, aminek a megértésével eredeti nyelven néha küzdöttem.

Hosszú hónapokig próbáltam angolul beszerezni a kötetet. Minden közösségi média platformot elözönlöttek a külföldi rajongók, akik folyton ajánlották ezt a könyvet. Annyira vágytam rá, hogy a fél vesémet eladtam volna egy példányért, de konkrétan mindenhol beszerezhetetlen volt, elfogyott Book Depository-n is, de még Amazonon is. Szerencsére használtan meg tudtam szerezni Molyon, és onnantól nem volt megállás, egyből fejest ugrottam V. E. Schwab művébe.

Ritkán olvasok el magyarul olyan könyvet, amit angolul már olvastam, ebből pedig elég egyértelmű, hogy nagyon is szerettem már fél éve is a történetet. Mikor megtudtam, hogy hazánkban is megjelenik a kötet, egyszerre örültem és féltem. Az öröm nem meglepő, viszont félelem a fordítás minősége miatt volt bennem. Nagy mázlinkra egy tehetséges fordító kapta feladatul a kötet lefordítását, így a félelmem teljesen alaptalannak bizonyult. Ezért nem lehetek elég hálás, mivel tisztában vagyok azzal, hogy milyen az, ha egy olvasmányélményt elrontanak a rossz fordítással.

Történelmet, korokat, kontinenseket, eszményeket átívelő regény ez, amely sokkal több, mint egy átlagos fantasy. Az egyes történelmi események, hovatovább a népi hiedelmek, vallások is megjelennek benne, ezáltal az olvasó nemcsak szórakozik, de művelődik is olvasás közben. Nekem rendkívül jó élmény volt elmerülni a szépséges megfogalmazásban. Schwab minden előbb említett témát úgy körbejárt, hogy kicsit sem éreztem soknak, és mindezt olyan tehetséggel tette, mintha ő maga is ott lett volna egy-egy meghatározó eseménynél. Imádtam, hogy a lapokról sütött a szeretet a művészetek iránt, pláne azért, mert Addie nem az emberek emlékezetében, hanem a műveiben maradt meg inkább. A holtpontra ért művészek számára ő volt a múzsa, a lefesthetetlen, lefotózhatatlan, "valamiért mégis olyan ismerős"-lány, aki a feledhetősége ellenére nyomot hagyott a történelemben.

A fiatal Addie-vel a 18. század elején ismerkedünk meg, mikor egy kis francia városban a szabadság után vágyódik. Nem meglepő, hogy akkoriban nőként nem sok lehetősége volt a gyermekvállaláson és a háziasszonyoskodáson kívül, de ő többet akart, mint amennyi megadatott neki. Ezen a mai, felvilágosult világunkban nem igazán rökönyödünk meg, a nők nagy része nem csak gyerekneveléssel, takarítással és a férje kielégítésével akar foglalatoskodni, de akkoriban csak ez az egy lehetősége volt a nőknek - kivéve, ha olyan számkivetettek akartak maradni, mint Estele, aki Addie legjobb barátja volt egy idős asszony képében.

Addie egyetlen reménysugarát az istenek jelentik, akik Estele szerint meghallgatják a halandók kívánságait, és segítenek rajtuk. Ezen a vonalon egyértelműen megjelenik a vallásosság, már csak abban is, hogy a nappal válaszoló istenek a jó oldalon állnak - az már mellékes, hogy sosem válaszolnak -, az éjszaka leple alatt megbújó istenség pedig maga az ördög. Addie elkeseredettségében és figyelmetlenségében magát az ördögöt idézi meg, akivel egy kezdetben nagyon vonzó alkut köt a lelkéért cserébe: szabadon járhat-kelhet a világban, nincs röghöz kötve, azt tehet, amit csak akar, ráadásul örökké fiatal marad. Ez azért elég vonzó, nem?

Úgy gondolom, egyszerre áldás és átok ez a szerződés. Áldás, hogy megmenekült a rá váró sors elől, de átok is egyben, hiszen nem tud nyomot hagyni a világban. Nem tud rajzolni, nem tud írni, és ami a legrosszabb, hogy nem tud emlékeket hagyni az emberekben. Hatalmas árat követelt a Luc-szel kötött szerződés, a lány ugyanis szinte kitaszítottá válik. Nem tartozik sehova, hiszen a szülei és Estele nem emlékeznek rá, mindenki elfelejti, amint kilép egy ajtón, és a nevét sem tudja megmondani. Ez így megy háromszáz hosszú, kínkeserves éven keresztül, amíg egy nap meg nem találja azt a fiút, aki nem felejti el. Annyira lehangoló volt a lány esete, és elmondhatatlanul sajnáltam, habár bebizonyította több ízben is, hogy mennyire kemény csaj. Itt most nem arra kell gondolni, mint a tipikus YA-fantasy könyveknél, hogy kitűnően forgatta a kardot, vagy háborúba vezette a népét, esetleg sárkányokat nevelt vagy más nyalánkság... nem. Addie jelleme volt nagyon-nagyon erős és kitartó. Persze, valamennyire megtörte az állandó bizonytalanság, és egy idő után nem is reménykedett, de úgy is emberként viselkedett, hogy tulajdonképpen már rég nem volt az.

Az ominózus találkozásig, ahogy már az előbb említettem, három évszázad telik el. Ebben a három évszázadban van a polgárháborúktól kezdve a világháborúkon át minden, ami valójában is megtörtént. Természetesen ezek nincsenek nagyon részletezve, különben nem lenne elég a 600 oldal, de egy-egy fejezet tökéletes rálátást ad az adott korra. Eközben Addie hol boldog, hol szomorú, viszont hiába szenved, a büszkesége nem engedi, hogy fejet hajtson Luc akarata előtt. Ez a folyton fortyogó harag viszi őt előre napról napra, és habár tényleg szánni lehet a társas kapcsolatok hiánya miatt, más nézőpontból tekintve igazán irigylésre méltó az élete.

Amikor Henry a képbe kerül, egy újabb történetszállal gazdagodik a könyv. Egészen eddig csak Addie múltjáról és jelenéről olvashatunk, de ez az igazán kivételes fiú újabb színt visz a kötetbe. Ahogy a lány, úgy ő is kemény dolgokon megy át, már fiatalon alkoholproblémákkal és kilátástalansággal küzd, ez pedig megpecsételi a sorsát. Nem véletlen, hogy pont ők találtak egymásra, és nagyon érdekes az a kérdéskör, hogy vajon Luc sorsfordító csavarjai nélkül leálltak-e volna egymással. Mindenesetre kellett ez a kis cseppnyi, légies boldogság a könyvbe, különben biztos depressziós lettem volna olvasás közben.

Annyi érzelmet váltott ki belőlem ez a könyv, mint még soha. Természetesen baromira sajnáltam Addie-t, pedig sok gondolatával nem tudtam azonosulni, mégis úgy éreztem, mintha nekem, vagy sokkal inkább rólam szólna ez a könyv. Henry is egy kifejezetten olyan karakter, akiben kicsit önmagamra találtam, és mikor ők "egyesültek", végre megtaláltam a lelki békémet. Furcsa dolog, hogy sokszor nem is azt akarjuk, mint amire elsőre gondolunk, és ez a könyv pontosan megmutatja, hogy mennyire is fontos az, hogy tisztában legyünk a vágyainkkal, valamint pontosan meg is tudjuk őket fogalmazni.

Kevés olyan rész volt, ami megmosolyogtatott, de ez nem is az a történet, amit azért veszünk a kezünkbe, hogy jót derüljünk rajta. Elmélkedős, merengős, idő kell ahhoz, hogy megemésszük. Hiába olvastam másodjára, még így is újabb és újabb dolgokat, érzelmeket fedeztem fel benne. Rengeteget pityeregtem és sírtam, egy-egy gondolat igazán a lelkembe vájt, mindezt persze úgy, hogy Schwab lírai szépséggel fogalmazta meg még a legkritikusabb és legfájóbb eseményeket is.

Top 3 kedvenc idézetem:

1. "– Semmi sem maradéktalanul jó vagy rossz. Az élet ennél sokkal kuszább."
2. "Addie rájött, hogy a könyvekkel ezer élete is lehet – vagy erőt meríthet egy nagyon hosszúhoz."
3. "– Azt hiszem, sokféleképpen el lehet érni, hogy számítson az életünk."

Összességében:
Csoda, csoda, csoda.

Vajon hányszor tud megszakadni egy szív? Csak azért kérdezem, mert az enyém mindig megszakad, ha Addie szóba jön.

Áprilisban olvastam először angolul V. E. Schwab ezen remekművét, és azóta nem volt olyan hét, amikor nem gondolkodtam el az újraolvasásán. Gondolom, ebből leszűrtétek, hogy már akkor is mély benyomást tett rám, de most, hogy az anyanyelvemen is olvashattam, még inkább.

Nyilván tudtam, hogy mi fog történni. Tudtam, hogy elkerülhetetlen a végkimenetel, ahogy azt is, hogy megint bucira fogom sírni a szemeimet. Nem tehettem ellene semmit, de addig is kényelmesen elhelyezkedtem, és hagytam, hogy az írónő szavai körülöleljenek, átjárjanak, építsenek.

Még mindig úgy érzem, hogy ez a könyv nekem íródott.

Nyereményjáték:

Nyereményjátékunk során sorra vesszük az Addie történetében fontos szerepet játszó motívumokat. Minden állomáson elrejtőzött egy-egy szó, a ti dolgotok, hogy a kiemelt betűkből kitaláljátok, hogy mire is gondoltunk, a megoldást pedig írjátok be a Rafflecopter megfelelő dobozába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway
Állomások:
10. 20. - Fanni’s Library
10. 22. - Utószó – extra
10. 24. - Nem félünk a könyvektől
10. 26. - A Szofisztikált Macska
10. 28. - Booktastic Boglinc
10. 30. - Csak olvass!
11. 01. - Utószó
11. 03. - Könyv és más
11. 05. - Sorok Között Könyves Blog