Lisa Heathfield: Papírpillangók {Értékelés}

Sziasztok!

A Ciceró kiadónak köszönhetően elolvashattam Lisa Heathfield fájdalommal teli könyvét, ami teljesen összetört, és mégis egy árnyalatnyi reményt adott. Köszönöm a kiadónak a recenziós példányt!

Adatok:

Kiadó: Ciceró
ISBN: 9789634320203

Oldalszám: 284

Fordító: Benedek Leila

Eredeti cím: Paper Butterflies

Megjelenési dátum: 2017.
Itt tudod megrendelni

Fülszöveg:
Törött szárnnyal tudnál-e repülni?
June otthona az apjával, a mostohaanyjával és a mostohatestvérével sötét titkokat rejt. Csapdába esett, mint a hálóban rekedt pillangó.
De aztán June megismeri Blistert, a fiút az erdőből. És benne felfedezi a remény aprócska sugarát, amely képes őt elrepíteni messze az otthonától. Képes őt szabaddá tenni. Mert a világon minden lény megérdemli a szabadságot. A kérdés csak az, milyen áron.

Véleményem a borítóról:
Nem kifejezetten vagyok oda ezért a borítóért, de tény, hogy ezerszer jobb, mint az eredeti. A külső ne tévesszen meg senkit, nem érdemes egy hasonlóan rózsaszín és jó kedélyű történetet várni.

A történetről és a szereplőkről:
A GABO kiadó könyveit böngészve találtam rá erre a kincsre, ami már a címével és az alcímével is megfogott. Mostanában eléggé rá vagyok kattanva a megrázó könyvekre, mert habár teljesen letaglóznak és kifacsarják a lelkemet, mégis egy csomó érzelmet váltanak ki belőlem. Sokkal inkább elgondolkodtatnak, mint egy ezredik semmitmondó, egykaptafa romantikus könyv - megjegyzem, mértékkel fogyasztva ezekkel sincs bajom -, és úgy érzem, jobban építenek emberileg is.

Nagyon nehéz azt mondanom egy ilyen témájú könyvre, hogy jó volt. Tulajdonképpen nem is tudom, hogyan lehetne egy szóval jellemezni. Nem volt jó. Felbosszantott. Megbotránkoztatott. Megtört. Baromi fájdalmas és sajnos nagyon is elképzelhető történetet tárt elénk az írónő, ami valószínűleg jó pár olvasónak sok(k) lehet.

A történteket "Előtte" és "Utána" részekből ismerhetjük meg. Az olvasónak csak halvány sejtése lehet arról, hogy valami világrengető dolog lehetett, ami így széttagolta a főszereplő életét. Az édesanyja tragikus halála után June kislányként próbált beilleszkedni az apja "új" életébe, amelyben helyet kapott egy tipikusan tökéletes nő, Kathleen, és a kislánya, Meghan. Idillinek is tűnhetne elsőre a felállás, ha June nem lógna ki a bőrszínével, amelyet nemcsak az újdonsült családtagok, hanem az iskolatársai sem néznek jó szemmel.

A fekete bőrű lányt nem csak szóban, de a végletekig elmenően fizikailag is bántalmazzák otthon, az apja háta mögött. Életének minden pillanata félelemmel lett átitatva, nem tudhatta, melyik pillanatban csap le rá Kathleen, vagy mikor sodorják újra bajba az iskolában. Mindeközben a harag és a sértettség nőttön nőtt benne, ami teljesen érthető, és ezeket az érzelmeket arra használta, hogy minden új akadályt kibírjon. Legalábbis egy ideig.

Megnyugtatok mindenkit, akadnak egészen kedves kis részek is a könyvben. Viszonylag a kötet elején egy új szereplő is belép a képbe, akit Blisternek hívnak. A fiú nagyjából June-nal egyidős, hamar egymásra találnak és legjobb barátokká válnak. Blister a lány egyik kis titkává válik, amit hosszú évekig nem fed fel senki előtt. A kettejük kis boldogságbuboréka így érintetlen maradhatott, ezt nem mocskolta be June kegyetlen nevelőanyja. A fiú egy igazi csupaszív napsugár, aki bearanyozta a kislány életén végighúzódó sötétséget.

Bárminemű spoiler nélkül tehát elmondhatom, hogy ez a könyv egy az egyben a bántalmazásról szól. Nem részletezném a mikéntjét és a módokat, amelyeket Kathleen használ, máskülönben lelőném a "poént", de a nő minden egyes húzása újabb tőrdöfésként hatott a szívembe. Nem egyszer tettem félre, pedig csupán egy nap elég volt ahhoz, hogy elolvassam. No persze nem azért, mert olyan könnyen haladós könyv lenne, inkább azért, mert nagyon érdekelt, hogy mi volt az az esemény, amely ennyire meghatározta June életét.

Ha megviselnek azok a történetek, amelyek nehéz sorsú gyerekekről szólnak, és nem garantált a boldog végkifejlet, akkor ez nem a te könyved. Legszívesebben senkinek sem ajánlanám, mégis egy csomó ember kezébe belenyomnám - leginkább azoknak, akikről tudom, hogy meg tudnának küzdeni egy ilyen jellegű kötettel. Tényleg nem való mindenkinek. Annyira frusztráló, hogy olvasóként egyszerűen nem tudtam mit kezdeni, nem tudtam megfogni June kezét, nem tudtam átsegíteni a nehezebb pontokon, de még csak megnyugtatni sem tudtam. Az meg pláne felbosszantott, hogy még a környezetében élő emberek is mintha direkt becsukták volna a szemüket, és szinte elfordultak a lánytól. Egy gyermeknek sem lenne szabad ennyire peremre taszítottan élni, fájt és a mai napig fáj érte a lelkem.

Top 3 kedvenc idézetem:

1. "– Az életed értékes. Minden nap, amit ezen a világon töltesz, felbecsülhetetlen. Van helyed, van, akinek szüksége van rád."
2. "Néha az ember pontosan arra vak, ami a szeme előtt zajlik."
3. "Szerethetsz valakit tiszta szívedből, de akkor sem mindig teszed azt, ami a legjobb neki. Az emberek néha hibáznak. Sokat hibázunk."

Összességében:
Csak, hogy az egyik ismerősöm szavajárásával éljek: házhoz járok a pofonért. Mostanában minden olyan könyvbe belevágok, ami lelkileg szétmarcangol, és nem feltétlenül rak össze. Mégis, valahogy úgy érzem, hogy ezek az élmények még inkább építenek és felnyitják a szemem. Tudom, nem mindenki számára könnyű ilyeneket olvasni, és ez teljesen rendjén van. Engem rendkívül beszippantott a Papírpillangók, és habár több ízben is szörnyülködtem rajta, mégis élveztem - már amennyire egy ilyen fájdalommal teli könyvet élvezni lehet.