Moskát Anita: Irha és bőr {Értékelés}

Sziasztok!

Úgy néz ki, hogy január végén sikerült egy 2022-es kedvencet avatnom, ami nem más, mint az Irha és bőr. Moskát Anita zseniálisan ír, nagyon hálás vagyok a GABO kiadónak, hogy recenziós példányt kaphattam ebből a felejthetetlen kötetből!

Adatok:

Kiadó: GABO
ISBN: 9789634067900

Oldalszám: 608

Megjelenési dátum: 2019. 04. 25.
Itt tudod megrendelni

Fülszöveg:
Alig ​két évtizede állatok milliói bábozódtak be világszerte, hogy aztán félig emberré alakulva bújjanak elő. Az emberiségnek hozzá kellett szoknia, hogy többé nem a Homo sapiens az egyetlen értelmes faj, és hogy a teremtés újabb hullámai megállíthatatlanok. A fajzatok élethez való joga azóta is heves viták tárgya, és amikor Magyarországon népszavazásra kerül a kérdés, hogy az itt élő, gettókba zárt és bérmunkásként dolgoztatott fajzatokat törvényileg embereknek tekintsék-e, a fal mindkét oldalán kiélesedik a helyzet.
August, a Nemzetközi Fajzatügyi Szervezet kampánymenedzsere minden eszközt megragad, hogy a közvéleményt a fajzatok oldalára állítsa, de hamarosan ő kerül kínos vizsgálódások kereszttüzébe. Pilar, a világtól elzártan, televízió előtt felnőtt borz minden állatnak segítene, ám barátait és feladatát is rosszul választja meg. Kirill, az őzfajzat blogger a fajzatok történeteit írja meg, hogy hangot adjon az elnyomottaknak, a gettó mélyén pedig mindent elsöprő sztorira bukkan.
Moskát Anita, a Horgonyhely szerzője harmadik regényében brutálisan eredeti és kíméletlen világot tár elénk, amelyben szervesen összeolvad az állat és az ember. Ez a történet garantáltan sokáig velünk marad: bekúszik a bőrünk – vagy irhánk – alá.

Véleményem a borítóról:
Ebben a könyvben minden telitalálat - igen, még a borító is. Olvasás előtt nem is gondoltam volna, hogy minden jelentőséggel bír a grafikán, de most már tudom, hogy mi mit szimbolizál, és nemes egyszerűséggel imádom.

A történetről és a szereplőkről:
A rendszeres olvasóim számára feltűnhet, hogy viszonylag ritkán írok magyar írók könyveiről blogposztot. Ennek szimplán az az oka, hogy brutálisan őszinte tudok lenni véleményezés terén, ha tetszik, ha nem, ha recenzióról van szó, ha boltban vásárolt példányról. Úgy gondolom, hogy a véleményem meghamisításával (egy ingyen könyvért cserébe) saját magamat köpném szembe, és még a hitelességemet is elveszíteném. A lelkem nem bírna el ezzel a teherrel, így inkább a múltban is vállaltam, és vállalom is, hogy egy magyar író csupán emiatt megutál. Fontosnak tartottam leírni ezt, mert sokan nem bírják a negatív véleményt itthon, de szerencsére Anitával nem ez a helyzet - nem mintha bármilyen negatívumot is fel tudnék hozni a könyve kapcsán azon kívül, hogy összetörte a szívem.

Már most elkönyveltem magamban, hogy az idei évem egyik nagy felfedezettje Moskát Anita. Hogy miért? Napestig sorolhatnám az okokat, de legyen elég annyi, hogy az Irha és bőr megrendített, elborzasztott, rengeteg gondolatot ébresztett bennem, és az olvasás során végig azt éreztem, hogy akármilyen kegyetlen is a történet, nekem bizony ez kell. Pont ezek az indokok arra, amiért szeretek olvasni, és amiért megéri kísérleteznem a zsánerekkel és a számomra még ismeretlen írókkal. Padlóra kerültem, de egy percig sem bánom. Jóleső, fájdalmas bizsergést és egy hatalmas, tátongó űrt hagyott maga után a történet.

Ha olvastatok már olyan könyvet, amit egyszerre szerettetek és utáltatok, akkor tudjátok, hogy milyen ez a könyv is. Minden egyes sorát szerettem, mert Anita precízen, alaposan, logikusan építette fel, a feszültséget kellő mértékben és formában adagolta, nem mellesleg az írásmódja valami csoda. Viszont nem mehetek el amellett, hogy utáltam is, mert az elevenemre tapintott, bekúszott a bőröm alá és gúzsba kötötte a gyomrom. Ebben a világban semmi sem fekete vagy fehér, minden árnyalt és változatos - pont mint mi, emberek.

A cselekmény egy alternatív sci-fi világban, azon belül is Magyarországon játszódik. Röviden összefoglalva a '90-es évek végén elkezdődött egy igazán furcsa és felfoghatatlan esemény, amely során állatok ezrei bábozódtak be és váltak emberré, vagy legalábbis valami sapiens-félévé. Ezeket a teremtményeket fajzatoknak hívják, és a kezdetektől fogva a frászt hozták az emberekre. Sokan közülük nem tudtak azonosulni az új életükkel, nem lehetett őket megfelelően integrálni a társadalomba, és vagy kitaszítottakká váltak, vagy nemes egyszerűséggel megszabadultak tőlük az emberek. A szerencsésebbek életképes szervekkel és testfelépítéssel bújtak ki a bábból, velük szociális munkások foglalkoztak az életük első évében, de ez minden pozitívum, amit várhattak, hiszen ezután úgynevezett gettókba kerültek, ahol mindenféle jogok nélkül próbáltak életben maradni.

Három szereplővel ismerkedhetünk meg közelebbről. Az első egy Kirill nevezetű, férfi őzfajzat, aki teremtés szempontjából nem ütötte meg a szent grált, elég hiányos a teste, nem mellesleg benne élnek az állati ösztönei, amiken nem, vagy csak nagyon nehezen tud felülkerekedni. Második karakterként Augustot kapjuk, aki szívén viseli a fajzatok sorsát, és valamilyen változást szeretne elérni a fajzatok magyarországi helyzetét illetően. A történet pár hónappal egy népszavazás előtt kezdődik, amelyen a szavazók azt bírálják el, hogy a fajzatok megérdemlik-e az emberi jogokat, lehet-e rájuk egyenlő társakként tekinteni, és August célja az, hogy bebizonyítsa, hogy a fajzatok igenis lehetnek hasznos tagjai a társadalomnak, nincs ok félni tőlük. Az utolsó kulcsfontosságú szereplő pedig Pilar, egy szépséges nő borzfajzat, aki fogságban nevelkedett, majd gettóba került. 

A három karakter szép lassan egymás mellé sodródik, bár leginkább Pilar az, aki hol ide, hol oda csapódik a rajta kívül álló események hatására. Bevallom, ő volt számomra a legszimpatikusabb, üde foltként hatott a gettó szürkeségében. Ezzel persze nem azt állítom, hogy August és Kirill nem nőtt közel a szívemhez, mert nagyon is, ennek pedig az az oka, hogy mindhárman annyira egyediek és emberiek voltak, hogy nem tudtam őket nem megkedvelni. Sokszor sajnáltam, képzeletben bátorítottam őket és nagyon reméltem, hogy kihúzzák a kötet végéig, hiszen ebben a világban semmi sem garantált a fajzatok számára.

Kétségbeejtő problémákkal kell megküzdeniük, amelyek során megkérdőjelezik saját magukat és a hovatartozásukat. Fajzat létükre nagyon is emberi helyzetekkel találják szembe magukat, amiket nehéz kezelniük és nincs jó, etikus megoldás rájuk. Elég szívszorító, hogy mit kell átélniük, már csak azért is, mert nemcsak a saját jólétükért, hanem az összes fajzatért próbálnak helyesen cselekedni, de a számításaikat sokszor keresztülhúzzák, így pedig nehéz jogokat kiharcolni egy olyan csoportnak, ami öntörvényűen, állati módon próbál változást hozni az országba.

Igazából többet nem is szeretnék elárulni magáról a történetről, mert közel sem tudom visszaadni spoiler nélkül, hogy mi is pontosan a cselekmény. Annyira részletgazdag, megfontolt és jól felépített, hogy igazán csak akkor érti meg az ember, ha a kezébe veszi, nem pedig egy rövid összefoglalót olvas róla. Meghatározó kötet ez számomra, és bízom benne, hogy meghoztam a kedveteket hozzá, bár kihangsúlyozom, hogy ez nem egy lightos könyv, csak akkor ajánlom, ha elég erősnek érzed magad hozzá lelkileg! Hátborzongató, erőszakos és szörnyűséges jelenetekben nincs hiány, ez pedig megterhelő lehet sokak számára. Nem mondom, hogy engem nem rendített meg. Hiába tudtam, hogy mit várhatok tőle, mégis mellbe vágott egy-egy fejezet. 

Amellett, hogy Anita zseniálisan ír, biológus is, így igazán részletesen tudta körbejárni az anatómiát, az állatok és az emberek közötti testfelépítésbeli különbségeket. Ez ne rendítsen meg senkit, nincs tele szakzsargonnal a könyv, nem akarja a torkunkon lenyomni a tudományos részeket. Ennek ellenére nekem nagy pluszt adott, így sokkal jobban megértettem és átláttam a fajzatok teremtésének mikéntjét. Őszintén, hiába tudom, hogy csak a fantázia szüleménye, de ezen leírások által úgy éreztem, nagyon is lehetséges egy ilyen világ eljövetele, de szerencsére erre vajmi kevés esély van. :)

Top 3 kedvenc idézetem:

1. "A világ hatalmas volt, jóval hatalmasabb, mint hitte. Végtelen lépés széles és végtelen lépés hosszú."
2. "– Arra gondolok, a nevelőanyja első mondata, hogy tökéletes, ön számára olyan lehet, mint egy elvárás. Egy feladat, egy elvégzendő lecke, aminek aztán egész életében meg kell felelnie. Ezért takargatja kínosan a hibáit, ezért fél úgy a sebezhetőségtől."
3. "– Pilar naiv. Nem lesz szerethető.
   – Pilar emberi. Mi másért lehetne szeretni bárkit is?"

Összességében:
Elnézést, de nekem miért nem mondta senki, hogy ez a könyv ennyire jó?

Mindig szkeptikusan állok neki egy olyan kötetnek, amit magyar író alkotott, mert nem egyszer ért emiatt atrocitás - lehet megkövezni érte. Most mégis a zsigereimben éreztem, hogy ezt bizony nem hagyhatom ki, muszáj egy esélyt adnom Moskát Anitának, és milyen jól tettem!

Nagyon nehéz bármit is mondanom róla, mert a történet magáért beszél, mindennemű eszmefuttatásom eltörpül az írónő zsenialitása mellett. Rengeteg érzés kavarog bennem, mert a magam módján élveztem, de közben szenvedtem is, nem keveset. Iszonyatosan elgondolkodtató és felkavaró az Irha és bőr. A kiemelkedő olvasmányaimat mindenkinek szoktam ajánlani, és habár ez kiemelkedő, mégsem tudom azt mondani, hogy mindenkinek olvasnia kell, mert tisztában vagyok azzal, hogy egy ilyesfajta történetet nehéz feldolgozni, és nem való mindenkinek. Ennek ellenére, ha érzel magadban akár csak egy kicsi motivációt is az olvasására, vágj bele, de vértezd fel magad! Ez nem egy aranyos, lightos állatmese, amit csak visszahelyezel a polcra olvasás után és el is felejted, de nem ám, mert garantáltan veled marad, beférkőzik a gondolataid közé és nem ereszt. Kincsként őrzöm ezentúl ezt a könyvet, mert az ilyen élmények miatt érzem azt, hogy megéri olvasni.