Lily King: Írók és szerelmek {Értékelés + Nyereményjáték}

Sziasztok!

Újabb szépséges KULT kötet jelent meg a 21. Század Kiadónál, ráadásul páratlan, élfestett kiadásban. Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mit gondolnak erről a New York Times bestsellerről – nem mellesleg egy szerencsés játékos megkaparinthatja a kiadó által felajánlott nyereménypéldányt is!

Adatok:

Kiadó: 21. Század Kiadó
ISBN: 9789635682768

Oldalszám: 288

Fordító: Nemes Anna

Eredeti cím: Writers & Lovers

Megjelenési dátum: 2022. 11. 28.
Itt tudod megrendelni

Fülszöveg:
Casey hatalmas szerelmi csalódás után tér vissza Massachusettsbe. Nemrég vesztette el édesanyját, döbbenetes sokk-ként éri a fájdalom, magányos, pincérnőként dolgozik egy harvardi elitétteremben, és egy nyirkos szobát bérel. Harmincegy évesen élete egyetlen értelmét a kreativitás jelenti, már hat éve dolgozik a regényén. Úgy érzi, az útkeresés éveinek már le kellett volna telniük, vele ellentétben kortársai már felnőttek, tudják, mit akarnak.

Egyik este megismerkedik egy jóképű, kedves fiúval, név szerint Silasszal. Aztán pár héttel később megjelenik az étteremben Oscar, akinek két kisfia van. Oscar idősebb, a feleségét gyászolja, de a pályája már sínen van. Casey hirtelen egy szerelmi háromszög küszöbén találja magát, és tisztában van vele: ez a két nagyon különböző kapcsolat két tökéletesen eltérő jövő ígéretét hordozza.

Véleményem a borítóról:
Bevallom, kicsit felszínes voltam, és ebben a könyvben leginkább a borítója és a csodás élfestése fogott meg. Gyönyörű kötet, szuperül mutat a polcon.

A történetről és a szereplőkről:
Kellemetlen dolog negatív értékeléssel indítani egy blogturnét, de ahogy eddig, úgy most sem szándékozom szépíteni a véleményemet. Leginkább a csodás borító és az élfestés adta meg a löketet ahhoz, hogy elolvassam Lily King ezen történetét, de úgy tűnik, túl magasak voltak az elvárásaim; volt merszem abban reménykedni, hogy a könyv tartalma is olyan érdekes és jó lesz, mint a külleme. Tévedtem.

Valójában nem sok jó dolgot tudok felsorakoztatni a könyvről - talán azt, hogy vége lett. Viccet félretéve elég könnyen lehet olvasni - ha csak nem kerülsz közben mély depresszióba -, a fejezetek nem túl hosszúak és az írásstílus sem rossz... de nem is jó. De a kötet legalább szép, ami inkább a kiadó érdeme, semmint az íróé. Ezenkívül egy viszonylag jó befejezést kapunk, de az én nézőpontomból ez is hiteltelen, túlságosan gyors lefolyású.

A fülszöveg egy romantikus könyvet sejtet, és valóban, van benne romantikus szál, de mire eljutottam odáig, azt hittem, kitépem a hajam. Előbb tudtam meg minden sitty-sutty, totál értelmetlen és irreleváns információt a főszereplő ötven kollégájáról, minthogy megtudtam volna, hogy Casey egyáltalán milyen jellem. Az első harminc oldal másról sem szól, csak a mellékszereplők túlságosan aprólékos jellemzéséről - az aprólékos szót értsétek úgy, hogy még az elborult szexuális fantáziájuk is terítékre kerül -, amire egyáltalán nem voltam kíváncsi. Nem szoktam előre leírni egy könyvet, de már itt kezdtek érdektelenné válni számomra a karakterek, mindenesetre abban bíztam, hogy egyszer csak jobb lesz a helyzet.

Tekintve, hogy Casey-ből nem kaptam sokat, csupán egy adag traumát, depressziót és írói válságot, nem tudtam megkedvelni semennyire. Az esetek többségében valahogy észhez térítettem volna, de nem azért, mert olyan szimpatikus lett volna, hanem mert már irritálóan semmilyen volt a karaktere. Meg persze, empatikus lény vagyok, és még egy ilyen 2D-s karakter iránt is van némi szimpátiám, nem akarok neki (és általa magamnak sem) rosszat. Az biztos, hogy Casey az iskolapéldája annak, hogy merni kell segítséget kérni, nem szabad megakadnunk egy nagyon mély szinten, és ez a gondolat tette számomra elviselhetővé a történetet.

Kicsit azt éreztem olvasás közben, hogy Lily King stílusa talán még nem forrott ki. Ne értsetek félre, nagyon szépen ír, a leírások valóban megelevenednek az olvasó szeme előtt, csak közben egyszerűen elfelejtett lelket vinni a szövegbe. Nekem legalábbis nagyon egysíkúnak és monotonnak tűntek a mondatai, nem mellesleg annyit ír felesleges dolgokról, hogy ha egy ponton előrelapoztam volna húsz oldalt, akkor is értettem volna, hogy miről van szó.

Hát, így állok ezzel a könyvvel - leginkább sehogy. Inkább szenvedtem vele, semmint élveztem, ami elég elkeserítő, de nincs mit tenni: nem minden könyv való mindenkinek. Ezzel nem azt mondom, hogy ne tegyetek vele egy próbát, hiszen lehet, hogy titeket pont jókor talál meg a történet, de sajnos én nem ezt a tábort erősítem.

Top 3 kedvenc idézetem:

1. "Nem azért írok, mert mondanivalóm van. Azért írok, mert ha nem írok, akkor még rosszabb minden."
2. "Guggolok, és arra gondolok, nőként milyen korán megtanuljuk érzékelni, hogyan érzékelnek bennünket mások, s ezért komoly iskolapénzt fizetünk: saját érzelmeinket mások iránt."
3. "Az ember csak akkor jön rá, mennyi energiát fektetett a dolgok eltemetésébe, amikor megpróbálja előásni őket."

Összességében:
Nagyjából már tisztában vagyok azzal, hogy milyen típusú könyvek jönnek be nekem, ezért is mertem fejest ugrani az Írók és szerelmekbe, bár bevallom, elsősorban a szépséges borító és az élfestés győzött meg. Mint kiderült, ebben az esetben nem kellett volna a borítójáról megítélnem a könyvet...

Annyira akartam szeretni ezt a könyvet, tényleg! Sajnos úgy tűnik, hogy most alaposan mellélőttem. Igaz, hamar elolvastam, de ennek egyetlen egy oka volt: minél hamarabb véget akartam vetni a szenvedésemnek.

Nyereményjáték:

Mostani játékunkat a KULT-könyvek köré építjük. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet valamely KULT-könyvből, a ti dolgotok pedig az, hogy beírjátok az adott könyv címét a Rafflecopter megfelelő dobozába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Az idézet: „A törvény olyan, akár a pókháló: a kis legyek fennakadnak rajta, a nagyok azonban átszakítják.”

a Rafflecopter giveaway
Állomások:
02. 17. – Fanni’s Library
02. 20. – Könyv és más
02. 22. – Dreamworld