Tavaly volt szerencsém megismerkedni Sarah Pinborough munkásságával a Ha addig élek is c. könyve által (a véleményemet >>itt<< olvashatod róla), idén pedig folytatom a sort. Most a nagysikerű Ne higgy a szemének! volt terítéken, és ebből a bejegyzésből kiderül, hogy vajon ez a kötete annyira tetszett-e, mint az előző. Innen is nagyon köszönöm a recenziós példányt a 21. Század Kiadónak! :)
Kiadó: 21. Század Kiadó
ISBN: 9786155915680
ISBN: 9786155915680
Oldalszám: 336
Fordító: Tomori Gábor
Eredeti cím: Behind Her Eyes
Tisztelt Olvasó! A Ne higgy a szemének! a szerelem sötét oldaláról szól. Arról, hogy megpróbálunk rájönni: ki lehet a másik ember, a szenvedély, a szépség, a szavak mögött. Mert vajon melyikünk őszinte mindenben és mindig, mindenkihez? Főleg ahhoz, akit a legjobban szeret? – Sarah Pinborough
Kifejezetten hangulatos és sejtelmes a sötét borító, bár különösen figyelemfelkeltőnek nem mondanám. Bevallom, engem a leszedhetetlen Netflix-matrica egy kicsit zavar, de ezzel minden hasonló borító esetében így vagyok.
Ebben a könyvben semmi sem az, aminek látszik.
Louise, a fiatal titkárnő talán élete férfijával találkozik egy bárban, de a csók korainak bizonyul, különösen, miután hétfőn a munkahelyén megpillantja új főnökét, Davidet – aki persze nem más, mint a férfi a bárból. És naná, hogy felesége van.
Ami ezután történik, az minden, csak nem megjósolható. Hiába kombinál az olvasó, előbb-utóbb leesik neki, hogy ebben a szokványosnak látszó szerelmi háromszögben igazából semmi sem szokványos. És felesleges lenne arra intenünk, hogy inkább ne kedveljen meg egyetlen szereplőt sem – úgyis képtelen lesz ellenállni. Mígnem egy ponton, amikor a legjobban aggódik majd az illető sorsa miatt, ráébred: nem is őt kellett volna féltenie!
Sarah Pinborough regénye nem egy szerelmes történet, egy krimi és egy thriller szimpla keveréke.
Sokkal félelmetesebb annál. Mert Pinborough regénye elkísér. És nem hagy nyugodni.
Ne higgy ennek a könyvnek!
Ne higgy a szereplőknek!
Ne higgy saját magadnak se!
És történjen bármi, senkinek se áruld el a végét!
Véleményem a borítóról:
A történetről és a szereplőkről:
Tavaly próbálkoztam először Sarah Pinborough könyveivel, és annyira lehengerlőnek tartottam a stílusát, hogy úgy gondoltam, mindenképp meg szeretném ismerni az írónő további történeteit is. Úgy gondoltam, hogy második kötetként a Ne higgy a szemének! jó választás lehet, elvégre már láttam a belőle készült sorozatot, ami tetszett, és kíváncsi voltam, hogy az adaptáció mennyire tér el a regénytől. Hálásan köszönöm a recenziós példányt a kiadónak!
Mielőtt bármit is mondanék, leszögezem, hogy tetszett a könyv. Nem unatkoztam közben, hiába épült fel lassan a történet, az írónő stílusa pedig számomra még mindig páratlan. Viszont a helyzet az, hogy azt hittem, két év alatt azért valamennyire elfelejtettem a Netflixes sorozatot, de mint kiderült, nem. Tudom, ez az én butaságom, és magamat átkozom amiatt, hogy ezért kevésbé élveztem a könyvet, mint vártam.
Tekintve, hogy az adaptáció szinte belém ivódott - tényleg nagyon mély nyomot hagyott bennem -, az események alakulása nem okozott nagy meglepetést. Ebből a szempontból elmondhatom, hogy a Netflix kifejezetten jó adaptációt rakott össze, pár apró eltérésen kívül végig könyvhű maradt a cselekmény, talán csak a karakterek kinézetén változtattak, de azt már megszokhattuk ettől a szolgáltatótól.
Bevallom, magáról a történetről nem szívesen osztanék meg semmit, nehogy spoileres legyen, mert igen, itt minden apró, elhintett megjegyzésnek mögöttes tartalma van, ami csak később nyer értelmet. Éppen ezért csak annyit mondok, hogy alapvetően egy lassan kibontakozó és felépülő sztoriról van szó, ahol egy ideig kis adagokban kapjuk az információkat, és amikor azt hinnénk, hogy már tudjuk, miről is szól maga a könyv, akkor rájövünk, hogy tulajdonképpen végig vakvágányon voltunk és az írónőnek teljesen más tervei vannak, mint azt várnánk.
Azt is muszáj leszögezni, hogy ez nem egy könnyed, lightos olvasmány, amit kikapcsolódni veszel elő. Számos komolyabb és nehéz téma kerül terítékre, mint például halálesetek, függőségek, gyászfeldolgozás, vagy éppen toxikus kapcsolatok - barátságok és párkapcsolatok egyaránt. Illetve Molyon úgy láttam, hogy sokan nehezményezték, hogy egy misztikus, már-már fantasztikus szál is vegyült a cselekménybe, ezért szerintem fontos tisztában lenni azzal, hogy nem mindig marad a realitás talaján a történet, de nem is repít el minket egy teljesen más univerzumba.
Mivel (a saját hülyeségemnek köszönhetően) az események alakulását már ismertem, így leginkább a karaktereket és a közöttük lévő kapcsolatokat figyeltem meg. Érdekes és egyben sokkoló volt látni Adele, Louise és David sorsának az összefonódását, és őszintén szólva rémisztő is volt. Adele egy hátborzongató karakter, aki olyan titkot őriz, ami még összetettebbé (és elmebetegebbé) teszi a jellemét. Eleinte egy kis nebáncsvirágnak tűnik, de a legdurvább, hogy minden szál nála fut össze. Én simán besorolnám az "őrült zsenik" kategóriájába, mert hiába vált számomra hihetetlenül unszimpatikussá, mégis el kell ismernem, hogy nagyon jól taktikázott. Egyébként rajta kívül más sem került hozzám túlságosan közel, mindhárom főszereplőről elmondható, hogy igazából teljesen emberiek; vannak hibáik, a legkevésbé sem tökéletesek, és mindegyikőjüket mozgatja valami.
A Ne higgy a szemének! kissé elrugaszkodott módon bemutatja az őrült szerelem és a birtoklási vágy negatív, sötét oldalát. Szerintem nem való mindenkinek ez a regény, sőt! Viszont ha szereted azokat a könyveket, amiben minden információmorzsának jelentése van, és néha már nem tudod eldönteni, hogy kinek higgy, akkor ez bizony a te könyved lesz. Illetve, ha egy jó adaptációra vágysz, akkor szerintem a sorozatot se hagyd ki.
Top 3 kedvenc idézetem:
Az egyszer biztos, hogy ez a könyv valóban felejthetetlen élményt nyújt az olvasók számára.
Nem vagyok nagy thriller-olvasó, de hébe-hóba kedvet kapok hozzá, és most már tudom, hogy kihez tudok fixen fordulni, mikor egy jó regényt keresek ebben a zsánerben: Sarah Pinborough írónőhöz. Igaz, eddig csak két könyvét olvastam, de eddig egyik sem hagyott cserben, és van egy olyan érzésem, hogy a későbbiekben sem fog csalódást okozni. Ha valaki, hát akkor ő ténylegesen el tudja érni, hogy borzongjak és napokat gondolkodjak a történetein. Páratlanul tehetséges írónő, és már alig várom, hogy még többet olvashassak tőle, de ezután kell egy kis szusszanásnyi idő és pár könnyedebb olvasmány, hogy visszatérjen a lelki békém.
- "Ha az ember megoszt valakivel egy titkot, az mindig nagyszerű érzés az adott pillanatban, csak aztán önmagában véve tehertétellé válik. Görcsbe rándul az ember gyomra attól, hogy valami kiszabadult, nem lehet visszaszívni, és most már valaki másnak hatalma van a jövőnk felett. Ezért gyűlöltem mindig is a titkokat. Lehetetlenség megőrizni őket."
- "Az érzések terén nincs helyes vagy helytelen. Csak az van, ami van."
- "Az igazi szerelem útjai soha nem voltak nyílegyenesek."
Az egyszer biztos, hogy ez a könyv valóban felejthetetlen élményt nyújt az olvasók számára.
Nem vagyok nagy thriller-olvasó, de hébe-hóba kedvet kapok hozzá, és most már tudom, hogy kihez tudok fixen fordulni, mikor egy jó regényt keresek ebben a zsánerben: Sarah Pinborough írónőhöz. Igaz, eddig csak két könyvét olvastam, de eddig egyik sem hagyott cserben, és van egy olyan érzésem, hogy a későbbiekben sem fog csalódást okozni. Ha valaki, hát akkor ő ténylegesen el tudja érni, hogy borzongjak és napokat gondolkodjak a történetein. Páratlanul tehetséges írónő, és már alig várom, hogy még többet olvashassak tőle, de ezután kell egy kis szusszanásnyi idő és pár könnyedebb olvasmány, hogy visszatérjen a lelki békém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése