Egy ideje már motoszkált bennem az érzés, hogy szükségem van egy ütősebb pszicho-thrillerre, és úgy gondoltam, hogy Sarah Pinborough regényével nem lőhetek mellé. Nagyon köszönöm a 21. Század Kiadónak a recenziós példányt és a kétnapi borzongást, amit a könyvtől kaptam. :)
Kiadó: 21. Század Kiadó
ISBN: 9786155759987
ISBN: 9786155759987
Oldalszám: 352
Fordító: Tomori Gábor
Eredeti cím: Cross Her Heart
Megjelenési dátum: 2018. 10. 03.
Itt tudod megrendelni
Fülszöveg:
Sarah Pinborough újabb, nagy sikerű thrillerében megint azt csinálja, amihez a legjobban ért: tökéletesen félrevezeti az olvasót…
Tucatthrillerek unásig ismerős nyitójelenete: egy nő kilép egy kapcsolatból, mert fizikailag fenyegetve érzi magát és gyermekét az apa súlyosbodó alkoholizmusa miatt. A férfi elborult aggyal tajtékzik, és kezét ökölbe szorítva bosszút fogad.
A következő jelenetben évekkel később látjuk viszont a nőt és gyerekét, és mivel tapasztalt thrillerolvasók és -nézők vagyunk, tudni véljük, mi fog történni: a középosztálybeli emberek szép, szolid élete romba dől, amikor utoléri őket a múlt. És nyilván meg is hal valaki. Pinborough regénye pontosan úgy indul, mint a többi, hasonló történet, de nem úgy folytatódik… Nagyon nem.
A szereplők titkokat cipelnek, amelyek persze idővel összefonódnak. A múlt valóban romba dönti a szép, szolid életeket, de egészen másképp, mint ahogy azt vártuk. A borzalom fokozatosan tárul elénk, és mire ráébredünk, hogy Pinborough ismét csőbe húzott bennünket, már késő kihátrálni: ebből csak előre menekülhetünk…
Sarah Pinborough korábbi két könyvével a legnagyobb krimi írók és hazai bloggerek elismerését is megkapta.
Itt tudod megrendelni
Fülszöveg:
Sarah Pinborough újabb, nagy sikerű thrillerében megint azt csinálja, amihez a legjobban ért: tökéletesen félrevezeti az olvasót…
Tucatthrillerek unásig ismerős nyitójelenete: egy nő kilép egy kapcsolatból, mert fizikailag fenyegetve érzi magát és gyermekét az apa súlyosbodó alkoholizmusa miatt. A férfi elborult aggyal tajtékzik, és kezét ökölbe szorítva bosszút fogad.
A következő jelenetben évekkel később látjuk viszont a nőt és gyerekét, és mivel tapasztalt thrillerolvasók és -nézők vagyunk, tudni véljük, mi fog történni: a középosztálybeli emberek szép, szolid élete romba dől, amikor utoléri őket a múlt. És nyilván meg is hal valaki. Pinborough regénye pontosan úgy indul, mint a többi, hasonló történet, de nem úgy folytatódik… Nagyon nem.
A szereplők titkokat cipelnek, amelyek persze idővel összefonódnak. A múlt valóban romba dönti a szép, szolid életeket, de egészen másképp, mint ahogy azt vártuk. A borzalom fokozatosan tárul elénk, és mire ráébredünk, hogy Pinborough ismét csőbe húzott bennünket, már késő kihátrálni: ebből csak előre menekülhetünk…
Sarah Pinborough korábbi két könyvével a legnagyobb krimi írók és hazai bloggerek elismerését is megkapta.
Véleményem a borítóról:
Hű, azt kell, hogy mondjam, nagyon találó ez a borító. Olvasás közben pont azt éreztem, mintha millió tűszúrás lenne a szívemben, annyira fájdalmas volt a történet. Nem mellesleg amellett, hogy találó, még ízléses is, habár nem sejtet sok jót.
Hű, azt kell, hogy mondjam, nagyon találó ez a borító. Olvasás közben pont azt éreztem, mintha millió tűszúrás lenne a szívemben, annyira fájdalmas volt a történet. Nem mellesleg amellett, hogy találó, még ízléses is, habár nem sejtet sok jót.
A történetről és a szereplőkről:
Azt hiszem, ha mostantól pszicho-thrillert lesz kedvem olvasni, akkor kérdés nélkül ehhez az írónőhöz fordulok. Tavaly láttam a másik regényéből készült sorozatot (Behind Her Eyes), és az teljesen letaglózott. Ebből adódóan úgy gondoltam, hogy ha szeretnék valami ütős, elgondolkodtató és már-már kicsit sokkoló könyvet olvasni, akkor nála kell keresgélnem. Még egyszer köszönöm a kiadónak a recenziós példányt!
Ismeritek azt az érzést, mikor már bosszant, hogy nem tudod, hogy mi fog történni a könyvben, mert annyira megcsavarodott a cselekmény, és ezért nem tudod lerakni? Na, pont ilyen volt számomra ezt a könyvet olvasni. Persze én, mint nagyon tapasztalt pszicho-thriller olvasó (ez szigorúan szarkazmus, egyáltalán nem vagyok az, de tényleg okosnak hittem magam, amiért úgy gondoltam, hogy hamar rájöttem a csavarra), már hatvan oldal után azt mondtam, hogy "jaj, ennek annyira de annyira egyértelmű végkimenetele lesz... mindegy, azért folytatom". Hatalmasat koppantam szerencsére.
Mondhatni sablonosan indul a történet. Egy nő hosszú évekkel ezelőtt kilépett egy bántalmazó kapcsolatból, fogta magát és a kislányát, és cakkumpakk eltűnt a férfi elől. Hosszú évekkel később Lisát még mindig rémálmok és rossz emlékek kísértik, de a lánya, Ava természetesen semmit sem tud a múltjukról, ami az édesanyja általi túlféltésnek is betudható.
A két említett karakter teljesen ellentétesen gondolkodik a világról, ezért ebben az esetben jól jött, hogy több nézőpontos a történet. Lisa mindig nagyon óvatos, nem szereti a feltűnést, lánya minden egyes lépését szemmel tartaná, ha lehetősége lenne rá. Ehhez képest Ava pont abban a korban van, mikor elkezd érdeklődni a fiúk után, élvezi a tinédzseréveket, az ezzel járó bulikat, eseményeket, és persze a baráti társasága a mindene. Legalábbis egészen addig, amíg el nem kezd beszélgetni egy titokzatos pasival, aki mindennel rendelkezik, amire a lánynak szüksége van, és amit az anyja nem ad meg neki.
Szóval, mint mondtam, egészen átlagos és elég sablonos az alapszituáció. Miután kicsit belelátunk a két női karakter életébe és megszokjuk őket, megismerkedünk a mellékszereplőkkel, akiknek nagyon is fontos szerepük van a történet alakulásában. Mindenesetre hamar elég vészjóslóra fordulnak az események, hiszen a múlt utat tör Lisa felé, ráadásul olyan módon, amire egyáltalán nem számított.
A cselekményről csak ennyit merek elmondani, mert annyira összetett és csavaros, hogy vétek lenne bármit is lelőni. Ezzel még csak a történet felszínét kapargattam, elvégre bőven van itt még meglepetés, és nem akarom, hogy valaki miattam veszítsen az olvasáséményből.
Azt kell mondanom, hogy ez egy brutális könyv. Konkrétan úgy játszadozott az idegeimmel, mint a macska az egérrel - sarokba szorított és nem eresztett. Éjjel-nappal ezen járt a fejem, bár esténként már nem nagyon vettem rá magam az olvasására, ahhoz túlságosan előjött a paranoiám a történetnek hála. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fogom élvezni a könyvet, nagyon örültem, hogy végre egy olyan művet tarthatok a kezemben, amelynek a végkimeneteléről még csak egy épkézláb tippem sincs. Persze mindeközben az agyamra ment és egy perc nyugtom sem volt mellette, de talán pont erre az adrenalinlöketre volt most szükségem. Mindenképp olvasni fogok még az írónőtől, a következő áldozatomnak a Ne higgy a szemének! című kötetét néztem ki.
Top 3 kedvenc idézetem:
- "Elkövethet az ember valami rettenetes, megbocsáthatatlan dolgot, és mégis megbocsátunk neki, ha szeretjük. A szív már csak ilyen különös jószág."
- "Azt mondják, a nők a gyengébbik nem. Az érzelmesebb. Melyik hülye találta ezt ki? Egy szerelmes férfi a megtestesült gyengeség. Egy szerelmes férfi mindent elmond. Megoszt mindent. Megad mindent."
- "Az illúziók talán hamisak ugyan, de a szeretet valóságos."
Én kis naiv azt hittem, hogy már hatvan oldal után kitaláltam a nagy csattanót, mert hát olyan egyértelmű... lett volna. Pinborough szerencsére nem esett bele ebbe a hibába, hanem csak csavarta, csavarta és csavarta tovább a cselekményt, egészen addig, amíg már azt sem tudtam, hol áll a fejem. Na, nem mintha nem tetszett volna, sőt, lenyűgöztek ezek a fondorlatos események, de néha már úgy éreztem, hogy olyan feszültség van bennem olvasás közben, amilyet még nem éreztem.
Ilyen egy igazán hatásos regény, ami bekúszik a bőröd alá, nem tudod kiverni a fejedből és még az ágyban forgolódva is azon gondolkodsz éjnek éjjelén, hogy mégis ki állhat a történések hátterében. Meglepően nagy hatással volt rám ez a mű, mindenképp szeretnék még olvasni az írónőtől, mert ezek után vétek lenne, ha nem merülnék bele jobban a munkásságába - de egy kicsit muszáj pihentetnem előtte a virágszál lelkemet, mert a végére teljesen lesokkolódtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése