Giovanna & Tom Fletcher: Eve of Man – A jövő reménye

Sziasztok!

Elérkezett a Dream Válogatás online olvasótáborának harmadik fordulója, aminek keretén belül A jövő reménye című könyet kellett elolvasni. Az eddigi olvasótáboros könyvek közül talán ez volt az, amivel nem igazán tudtam azonosulni, ennek ellenére egész hamar a végére értem.

Fülszöveg:

"MINDEN VÁRAKOZÁS ELLENÉRE TÚLÉLTE. AZ ELMÚLT 50 ÉVBEN EGY LÁNY SEM SZÜLETETT – AZTÁN JÖTT Ő. EVE-NEK NEVEZTÉK EL.

Eve-et egész életében távol tartották a másik nemtől, múltja titkait pedig sosem fedték fel előtte. Azonban 16 évesen a lánynak szembe kell néznie a sorsával. Kiválasztották számára a lehetséges társjelölteket. Az emberiség jövője az ő kezében van. És ő mindig is elfogadta a sorsát.

Amíg nem ismerte Bramet. Azonban most már Eve szeretné irányítani a saját sorsát. Szabad akar lenni. De hogyan is lehet választani a szerelem és az emberiség sorsa között?"

Véleményem a borítóról:

Tagadhatatlanul gyönyörű és egyedülálló a könyv külleme, ugyanis a kötet tulajdonképpen két borítóval rendelkezik. Trükkös megoldás, és eléggé meglepődtem, mikor szembesültem vele, mivel ezzel az egyedi módszerrel fantasztikus összhatást értek el.

A történetről és a szereplőkről:

Vegyes érzelmeim vannak a könyvvel kapcsolatban. Lelkesen vágtam bele az olvasásba, hiszen nagyon tetszett az alapötlet, mert hát valljuk be, igencsak érdekes a felállás, miszerint 50 év után végre született egy lány, és rajta múlik az emberiség sorsa. Azonban az erős kezdés után elkezdett zavarni a váltott szemszög. Amúgy sem vagyok az ilyen könyveknek a híve, de ebben kifejezetten nem szerettem Bram részeit. Persze, valamennyire érdekelt, hogy mi van vele, de a vége felé már úgy éreztem,  hogy többet akarok kapni Eve-ből. Nem tudom, hogy az írópár milyen felosztásban dolgozhatott a könyvön, de szerintem itt csúszhatott meg a dolog.

A kezdeti lelkesedésem 200 oldal után átcsapott közönybe. Folytattam az olvasást, mert érdekelt Eve sorsa, de könnyen elterelődött róla a figyelmem, ezért magamhoz képest sokszor meg kellett állnom, és félre kellett raknom a könyvet. Ez nem jelenti azt, hogy nem voltak benne jó pillanatok, az is meglehet, hogy rossz időszakban került a kezembe, de engem nem nyert meg magának, és kétlem, hogy újra fogom olvasni.

Érdekes volt látni, ahogy a befolyáltság alatt lévő tizenéves, kamasz lány elkezdte érzékelni, hogy az őt körülvevő világ hazugságra épül, és talán ezért is tetszett jobban Eve szála. Az ő karakterfejlődése kiemelkedő, hiszen a szófogadó, naiv lányból ellenálló, érdeklődő és kitartó lett. Habár voltak rizikós lépései, amiket szúrós szemmel néztem, mégis őt mondanám kedvenc karakteremnek. A történet során nagyon megkedveltem az Anyákat is, akik a hátralevő életüket annak szentelték, hogy Eve tanuljon, fejlődjön, és egy érett nő legyen belőle. Azonban azzal nem igazán értek egyet, hogy még csak nem is fürödhetett egyedül, illetve a ruháit is rá kellett adni, mert így nem gondolnám, hogy túlzottan önálló lett. Elégedett vagyok a könyv befejezésével, ugyanakkor félek is, hogy egy ennyire agyonféltett lánynak mégis mit tartogathat a nagybetűs és kegyetlen élet.

Top 3 kedvenc idézetem:

1. "Bármilyen jövő jobb, mint a semmilyen."
2. "A szerelmet nem lehet korlátozni."
3. "Különös, hogy a halottaknak néha több válaszuk van, mint az élőknek."

Összességében: 

Az alapötlet megfogott, sőt, nagyon is tetszett, de nekem a kidolgozással voltak gondjaim. Úgy érzem, nem tett teljesen jót a könyvnek a váltott szemszög. Többet kaptam Bramből, mint szerettem volna, Eve vonalát pedig elég kevésnek éreztem. 

Kétség kívül izgalmas és akciódús, de valamiért én nem ezt vártam, hiányérzet maradt bennem. A könyv feléig egész jól haladtam, de onnantól elég sokszor tettem félre, még magamhoz képest is. Nem éreztem úgy, hogy letehetetlen, és a figyelmem könnyen elterelődött róla. Lehet, hogy csak rosszkor került a kezembe, de nem hinném, hogy újra fogom olvasni, és habár nincs hatalmas függővége, kíváncsi vagyok a folytatásra, és arra, hogy Eve hogy boldogul majd a jövőben.

Annak ellenére, hogy nekem nem tetszett, titeket biztatlak az olvasására, ugyanis sok más olvasónak tetszett, és könnyen meglehet, hogy most csak az én hangulatommal volt probléma.

Találkozunk a következő bejegyzésnél! :)

Fanni