2021. szeptember 15., szerda

Kerri Maniscalco: Kingdom of the Wicked {Értékelés}

Sziasztok!

Elég keményen ledöntött a lábamról egy megfázás - utoljára talán évekkel ezelőtt volt ilyen -, úgyhogy most van időm bepótolni az elmaradt könyvértékeléseket. Mostanában több angol nyelvű könyvet is olvastam, amelyek közül kiemelkedett a Kingdom of the Wicked.

Adatok:
Kiadó: Hodder & Stoughton
ISBN: 9781529350449
Oldalszám: 384
Megjelenési dátum: 2020. 10. 27.
Itt tudod megrendelni

Fülszöveg:
From the #1 New York Times and USA Today bestselling author of the Stalking Jack the Ripper series comes a new blockbuster series…
Two sisters.
One brutal murder.
A quest for vengeance that will unleash Hell itself…
And an intoxicating romance.
Emilia and her twin sister Vittoria are streghe – witches who live secretly among humans, avoiding notice and persecution. One night, Vittoria misses dinner service at the family's renowned Sicilian restaurant. Emilia soon finds the body of her beloved twin…desecrated beyond belief. Devastated, Emilia sets out to find her sister's killer and to seek vengeance at any cost-even if it means using dark magic that's been long forbidden.
Then Emilia meets Wrath, one of the Wicked-princes of Hell she has been warned against in tales since she was a child. Wrath claims to be on Emilia's side, tasked by his master with solving the series of women's murders on the island. But when it comes to the Wicked, nothing is at is seems.

Véleményem a borítóról:
Szépséges, de kissé ijesztő, sötét hangulatú borító? Naná, hogy tetszik! Remélem, ha egyszer magyarul is meg fog jelenni a könyv, akkor nem változtatnak a megjelenésén, mert tökéletes ez a külső.

A történetről és a szereplőkről:
Kerri Maniscalco neve garantálja, hogy egy hátborzongató, izgalmas, és egyben érzelmes kalandban lesz részed. Sajnos a könyveit még csak az angolul olvasó molyok élvezhetik, de remélhetőleg hamarosan lecsap valamelyik kiadó erre a sorozatára, illetve a Stalking Jack the Ripper-re is. Az utóbb említett könyvről itt olvashatjátok a véleményemet.

Az alaptörténetről annyit kell tudni, hogy a Di Carlo család Olaszország egyik boszorkánycsaládja, amelyekben ráadásul ikerlányok születtek. A kis boszorkányokat Emiliának és Vittoriának nevezték el - tipikus olasz női nevek, ez már megfogott -, és mindkét lány nyakában egy bizonyos cornicello (szarv alakú medál) lóg, amely a védelmüket szolgálja... legalábbis egy ideig, ugyanis Vittoriát brutális kegyetlenséggel meggyilkolják. Ami Emiliára maradt utána, az csupán egy alaposan levédett napló, és egy csomó felgöngyölítetlen rejtély, amelyek megoldásra várnak.

A Di Carlo család megveti a fekete mágiát, hiszen hatalmas árat fizet érte a boszorkány, aki igénybe veszi. Ennek ellenére Emilia nem fél megidézni a Wicked-ek (magyarra lefordítva Gonoszok) közül egyet, aki nem más, mint Wrath, azaz Harag. Remélem, hogy ha egyszer eljutunk a könyv magyar nyelvű megjelenéséig, akkor nem fogják az olvasókat ilyen magyarosított nevekkel fárasztani, de az a helyzet, hogy a történet szempontjából igenis érdekes ez a megközelítés. A Pokolban hét "ház" van, melyek közé tartozik a harag, a büszkeség/gőg, az irigység, és még további négy, amelyeket inkább nem fordítanék most le, mert angolul sokkal, de sokkal jobban hangzanak.

Szóval Emilia valami csoda folytán megidézi az egyik ház fejét, aki már első látásra csak rosszat ígér. Wrath veszélyt sugalló kisugárzása, a félelmetes, kígyó alakú tetoválása és a vészjósló szemei mondhatni lenyűgözik a Di Carlo lányt, de meg is rémisztik. Meg kell hagyni, nem mindennapos dolog egy démonnal szemben állni, de a főszereplő elég jól viseli Wrath jelenlétét, mikor épp nem ugranak egymás torkának. Klasszikus példája ez az "ellenségekből szeretők" esetnek, pedig nem sokat érintkeznek egymással a szereplők.


Vittoria halála mellett mással is meg kell küzdenie az egyetlen életben maradt Di Carlo lánynak. Az ikrek nagyon különbözőek voltak habitus tekintetében, de közös volt bennük, hogy egy féltő burokban éltek a szüleik és a nagymamájuk által. Nem tudtak semmit arról, hogy mi is igazán az a medál, amit a nyakukban hordtak nap mint nap, arról meg pláne nem volt tudomásuk, hogy az alvilági teremtmények rájuk fenik a fogukat. Az idő előrehaladtával egyre sérülékenyebb és könnyebben átjárható lett az alvilágot és az emberi világot elválasztó kapu, ennek eredményeként pedig borzalmas lények jártak-keltek a saját kedvük szerint, ezzel veszélyeztetve mind a halandókat, mind a boszorkányokat. Emilia ezért céljául tűzte ki, hogy nem csak bosszút áll Vittoria gyilkosán, de megmenti a világot is a gonosztól.

Emilia és Wrath nagyon jó párost alkotott a kötet végéig. Igaz, a Di Carlo lány néha nagy badarságokat csinált, és rá is fázott a vakmerősége miatt néhányszor, de a legtöbb tettét a szeretet motiválta. Örültem volna, ha nem csak szikra lett volna a szereplők között, hanem igazi, belevaló romantika, de remélhetőleg ez a vágyam megvalósul a második részben. Ebben a kötetben a legfőbb hangsúlyt a nyomozás és a világfelépítés kapta, és az utóbbira igencsak szüksége van az olvasónak egy teljesen új fantasyvilág esetében.

Igaz, szuper izgalmas és szuper eseménydús volt a kötet, de egy-két dolog kifejezetten zavart. Emilia viselkedésére már kitértem a korábbiakban, éppen ezért őt hol szerettem, hol nem (jó, többnyire szerettem, csak fogtam miatta a fejem). Emellett - habár nagy olaszkultúra rajongó vagyok -, az állandó főzés a kötet első száz oldalában valahogy nem fogott meg. Értettem Maniscalco indíttatását azt illetően, hogy miért tartotta jó ötletnek, hogy ennyire ráálljon erre a témára, de sok volt. Szerencsére ahogy halad a történet, úgy ezek a részek is elmaradnak, de ezen át kell lendülni, mert valóban nem túl érdekesek.

Úgy érzem, ilyen köteteket keresek őszi olvasmányaimként. Imádok ilyenkor, főleg Halloween közeledtével különböző fantasy könyveket olvasni, és elmerülni a kitalált világok különféle teremtményei között. Nyilván ilyenkor klasszikusnak számítanak a boszorkányos kötetek, ezért is választottam az első szeptemberi olvasmányomnak ezt a kötetet, és valóban megkaptam tőle azt a baljós hangulatot, amit kerestem.

Top 3 kedvenc idézetem:
  1. "Now go, bambina. Go be brave. Your heart will conquer darkness. Trust in that."
  2. "Love is the most powerful magic. Above all else, remember that. It will always guide you where you need to go."
  3. "Life often deals you a hand you didn't choose."
Összességében:
Mostanában meglepően sokat olvasok angolul, mert túl sok jó könyv marad hoppon fordítás terén. Mivel Maniscalco munkássága nem ismeretlen számomra, így bátran nyúltam a Kingdom of the Wicked-ért, ami már hónapok óta várakozott a polcomon. Egy-két dolgot leszámítva teljes mértékben elégedetten csuktam be a kötetet, és már alig várom, hogy megkaparintsam a folytatást. Tipikusan olyan történet volt számomra, ami könnyen magával rántott, és megadta az alaphangulatot a spooky seasonre. :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése