Charlie Mackesy: A Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló {Értékelés}

Sziasztok!

Már egy ideje szemeztem ezzel a könyvvel, és végre én is a polcomon tudhatom, ráadásul már el is olvastam. :) Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789634578406

Oldalszám: 128

Fordító: Fazekas Sándor

Eredeti cím: The Boy, the Mole, the Fox and the Horse

Megjelenési dátum: 2020. 12. 10.
Itt tudod megrendelni

Fülszöveg:
Egyetemes, szívmelengető mese,
ami egyaránt szól idősekhez
és fiatalokhoz.

Egy kíváncsi kisfiú, egy mohó, élettel teli
vakond, egy nehézségektől megviselt róka
és egy bölcs, szelíd ló barátsága.
Ők négyen felfedezik a nagyvilágot.
Kérdéseket tesznek fel egymásnak.
Viharokat élnek át együtt.
Megtanulnak szeretni.

Ez a könyv óda az ártatlansághoz
és a kedvességhez, olyan élettanulságok
gyűjteménye, ami már milliók szívét
érintette meg.

Véleményem a borítóról:
Kedves kis borító ez az író saját stílusával, ami még egyedibbé és varázslatosabbá teszi az egész kötet megjelenését.

A történetről és a szereplőkről:
Nem állítom, hogy tapasztalt gyerekkönyv olvasó lennék, de van egy-két kötet, ami olyannyira megragadja a figyelmem, hogy nem tudom kihagyni az olvasását. Többek között Charlie Mackesy könyve is ilyennek számított, ráadásul a sok pozitív értékelés csak megerősített abban, hogy ne halogassam tovább.

Feltételezem, a legtöbben ismeritek az Alice Csodaországbant, vagy A kis herceget. Mindkét kötet jellemzője, hogy annak ellenére, hogy gyerekkönyv kategóriába esnek, felnőttként sokkal jobban megérti őket az olvasó. Emlékszem, kicsinek nem sok maradt meg nekem A kis hercegből, mert nem láttam át annyira, mint húszéves fejjel. Hogy miért hozom fel az említett műveket? Szimplán azért, mert úgy gondolom, A Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló is egy pontosan ilyen kötet.

Maga a könyv nem kifejezetten egy történetet mesél el. A Kisfiú, akinek a neve sem derül ki, magányosan barangol, míg találkozik a Vakonddal. Útjukat ketten folytatják, de idő közben hozzájuk csapódik a lelkileg megviselt Róka, majd a Ló is. Ezt leszámítva különösebb cselekmény nincs a kötetben, sokkal fontosabbak az út közbeni beszélgetéseik és eszmefuttatásaik.

Többek között olyan témákról olvashatunk igazán értékes gondolatokat, mint például a barátság, a szeretet, a kedvesség, a család, valamint önmagunk fejlesztése. A párbeszédek és a merengések egytől egyig elgondolkodtatják az olvasót, és lélekmelengető hatásuk van. Ehhez hozzájárulnak Mackesy saját rajzai, amelyek néhol krikszkrakszosak, de a legtöbb esetben azért kivehetőek a szereplők.

Nagyjából 20 perc alatt el lehet olvasni a könyvet, bár annak, aki szeret jobban elmerengni egy-egy gondolaton, akár napokig is tarthat. Személy szerint én hamar befejeztem, mert kíváncsi voltam a kötet egészére, és szerencsére abszolút nem kellett csalódnom. Egyelőre távol áll tőlem a gyerekvállalás gondolata, hiszen még fiatal vagyok hozzá, de az egyszer biztos, hogyha lesz egy csemetém, akkor ezt elolvasom majd neki. :)

Top 3 kedvenc idézetem:

1. "– Szerinted mi számít igazán nagy dolognak? – kérdezte a Kisfiú.
   – Ha van kit szeretnünk – mondta a Vakond."
2. "– Mi akarsz lenni, ha nagy leszel?
   – Kedves – mondta a Kisfiú."
3. "– Gyakran másoktól várjuk, hogy jók legyenek hozzánk, holott nem is kellene várnunk, hiszen mi bármikor jók lehetünk magunkhoz – mondta a Vakond."

Összességében:
Úgy gondolom, olykor szükségünk van ehhez hasonló kis könyvekre, amelyek kirángatnak a mindennapos monotonitásból, és a maguk kedvességével megsimogatják a lelkünket. A maga 128 oldalával képes volt elvarázsolni, megmelengetni a szívemet, és olykor-olykor el is érzékenyültem. Szépséges kötet ez a barátságról, a szeretetről és a mélyebb emberi érzésekről, ezáltal nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek számára is építő jellegű lehet. Nagyon távol áll még tőlem az anyaság, de biztos vagyok benne, hogy előszeretettel fogom mutogatni a csemetémnek Charlie Mackesy ezen művét.