2021. szeptember 9., csütörtök

Rumaan Alam: Távol a világtól {Értékelés}

Sziasztok!

Ritkán olvasok thrillert, de Rumaan Alam könyve felkeltette az érdeklődésemet a vegyes fogadtatása miatt. Nagyon köszönöm a recenziós példányt a GABO kiadónak!

Adatok:
Kiadó: GABO
ISBN: 9789635660841
Oldalszám: 296
Fordító: Kemenes Iván
Eredeti cím: Leave the World Behind
Megjelenési dátum: 2021. 09. 02.
Itt tudod megrendelni

Fülszöveg:
Hogy ​kiszakadjanak pörgős New York-i életükből, és több időt töltsenek kamasz fiukkal és lányukkal, Amanda és Clay az Airbnb-n egy teljes hétre kivesznek egy pazarul berendezett házat Long Island egy félreeső szegletében. Érkezésük másnapján, késő este azonban kopognak az ajtajukon: egy zaklatott idős házaspár, Ruth és G. H. az, állításuk szerint a ház tulajdonosai. Ezek a vadidegenek azt mondják, áramszünet állt be egész New Yorkban, felbolydult a város, ezért vidéken kerestek menedéket.

Mivel azonban nincs sem tévé-, sem mobil-, sem internetszolgáltatás, Amanda és Clay nem tudják, mit gondoljanak. Bízhatnak vajon a másik párban, és vice versa? Mi történt valójában New Yorkban? A civilizációtól elszigetelt nyaraló tényleg biztonságot nyújthat a két családnak? És egymástól biztonságban vannak?

Rumaan Alam harmadik regényében könnyen átélhető alaphelyzetet dolgoz fel hús-vér figurákkal és egyre fokozódó feszültséggel, nem véletlen, hogy 2020 egyik legnagyobb közönség- és kritikai sikerét aratta vele.

Véleményem a borítóról:
Személy szerint eleinte sokkal jobban tetszett az eredeti kiadás borítója, de ahogy haladtam a könyvvel, úgy megértettem, miért olyan lett, amilyen, és sikerült megbarátkoznom vele.

A történetről és a szereplőkről:
Előrebocsátom, hogy ritkán olvasok thrillereket, ebből kifolyólag nekem ebben a zsánerben minden új és kiszámíthatatlan, mintha csak egy újszülött lennék. Úgy gondolom, hogy ezzel nincs is baj, hiszen mindenki más témakörben talál magára. Számomra mindig a fantasy könyvek nyújtanak menedéket, de néha úgy érzem, jólesne egy kis borzongató, elgondolkodtató olvasmány, így esett most a választásom a Távol a világtól című könyvre.

A fülszövegen kívül nem sokat tudtam a könyvről. Egy-két véleményt elolvastam róla Goodreads-en, de elég megosztóak voltak az értékelések, így jobbnak láttam, ha nem kutakodom tovább, csak simán belevágok mindenféle elvárások nélkül. Szerintem kifejezetten jól tettem, hogy nem keresgéltem további vélemények után, illetve az is hasznomra vált, hogy eléggé tapasztalatlan vagyok thrillerek terén, így nem vártam tőle megismételhetetlen élményt.

Egy négytagú, ízig-vérig fehér amerikai család nyaralását követhetjük nyomon a történet során. A szülők (Amanda és Clay) két gyermekükkel (Rose és Archie) felpakolva útnak indul egy egészen elrejtett luxusházba, amely távol esik mindentől. Mikor ezt megláttam, már egyből a jól ismert horrorfilmek jutottak eszembe, amelyekben a legtöbbször pont az ilyen félreeső helyek nyújtják a legmegfelelőbb helyszínt a gyilkosságok elkövetésére. Messze a nagyváros zajától, a forgalmas utaktól és a munkától egy igazi kis nyugalomszigetként szolgál a család számára ez a hihetetlen szépségű ház, amely mindegyik szereplő számára tartogat valami izgalmat.

A nyugalom azonban nem tart sokáig, ugyanis az ott tartózkodásuk második estéjén egy idegen, idős fekete házaspár állít be a házba. G. H. és Ruth állítása szerint a család tőlük bérelte ki a helyet, de valami rossz készülődik a nagyvárosban, ezért nem mertek New Yorkban maradni. A térerő hiánya mindennapos vidéken, de egy több millió fővel rendelkező várost teljesen felforgat, pláne úgy, hogy egész New York elsötétült. Egy ilyen állítással késő este beállítani eléggé gyanús, ezért Amanda és Clay nemigen tudja, mihez kezdjenek, míg végül megegyeznek abban, hogy egy éjszakát kibírnak az újonnan érkezőkkel, másnap pedig hazaindulnak, de az események nem egészen úgy alakulnak, ahogy arra számítanak.


Ha arra számítottatok, hogy G. H. és Ruth körözött sorozatgyilkosok, akkor el kell keserítenem benneteket, hiszen ilyenről szó sincs, pedig én kis naiv valami ilyesmire tippeltem volna. A probléma sokkal összetettebb és rejtélyesebb, és az olvasó csak elhintett információmorzsákból tudja tessék-lássék módon összerakni, hogy mi is történhetett. Nyomasztó érzés alakult ki bennem pont emiatt, hiszen a mai információgazdag világban bármit megtudhatunk akár két kattintás után, de a történet során a kommunikációs csatornák és médiahálózatok teljességgel megszűntek. Ahogy Rumaan Alam is írta a könyvben, manapság a telefonjaink nélkül olyanok vagyunk, mint a hajótöröttek, annyira hozzánk nőttek a kütyük, hogy nélkülük szinte létezni sem tudunk.

Amellett, hogy folytonos feszültség van a történet során, kifejezetten sok érdekes téma kerül szóba. A letűnőben lévő világunk, a környezetszennyezés, a sztereotípiák, az előítéletek és különböző viselkedési normák mind teret kapnak a kötetben. A borító tetején láthatjátok a The Times ajánlását, miszerint ez a könyv időszerűbb már nem is lehetne, és pont ez az, amiért ennyire nyomasztó hangulatot áraszt az egész. Nem mondom, hogy teljesen valószerű eseményt ábrázolt az író, de sajnos simán elképzelhető, engem pedig ez rázott meg benne a leginkább.

Az egyszer biztos, hogy ez az egyik legelgondolkodtatóbb regény a polcomon. Bevallom, az írói stílus nem tetszett, de a történet vitt előre magával. Néha kicsit abszurdnak éreztem a felnőtt karakterek viselkedését, nem igazán tudtam mire vélni Amandát és Clayt. Ebből kifolyólag mindent összevetve nem lett új kedvencem ez a könyv sem, de az biztos, hogy megérte elolvasni. A lapokból áradó nyomasztó érzés a bőröm alá kúszott, és kelleni fog egy könnyedebb olvasmány, hogy ezt orvosoljam.

Top 3 kedvenc idézetem:
  1. "Az élet már csak ilyen: a változásról szól."
  2. "Ha az ember szeret, sokra képes."
  3. "Az ember sosem tudhatja egy alkalomról, hogy az utolsó, hiszen ha tudná, képtelen lenne folytatni az életét."
Összességében:
Tekintve, hogy ritkán olvasok thrillereket, engem egészen meglepett ez a könyv, de meg kell mondanom, ha többet olvasnék ebben a zsánerben, valószínűleg nem rántott volna magával annyira, mint jelen esetben. Egyfajta nyomás telepedett a mellkasomra olvasás közben, ami a kötet elejétől a végéig - sőt, még azután is - velem maradt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése