Moskát Anita: Horgonyhely {Értékelés}

Sziasztok!

Az Irha és bőr olvasása után realizáltam, hogy Anita stílusa számomra nagyon tetszetős, ezért elhatároztam, hogy elolvasom a többi megjelent művét is. Innen is köszönöm a GABO kiadónak a recenziós e-példányt!

Adatok:

Kiadó: GABO
ISBN: 9789634060376

Oldalszám: 440

Megjelenési dátum: 2015. 06. 04.
Itt tudod megrendelni

Fülszöveg:

Egy birodalomban, ahol a föld oda köti az embert, ahová megszületett, csak azoknak van reménye a vándorlásra, a kereskedelemre és a hatalomra, akik várandósak. Ebben a nők uralta, különös mágiával átitatott világrendben három rendkívüli személy keresi a kitörés lehetőségét.

A könyvtárhajójához kötött Vazil titokban az egyenjogúság eszméjét hirdeti és a nők vándorlásának okait kutatja, hogy egy napon mindenki szabad lehessen. Lánya, Helga azonban szabadulna a hajótól, ahová születése óta kötődik, ezt pedig csak egyféleképpen teheti meg: ha teherbe esik, minél előbb. Lars a föld férfiak számára tiltott mágiáját űzi, ami által különleges hatalomra tesz szert – ez pedig az egész világukat felforgathatja.

Moskát Anita merész témát feszegető, lenyűgöző regénye felülbírálja az előítéleteket, és egy sötét és kíméletlen történeten belül keresi a választ a kérdésre, hogy mi a szabadság és a mások feletti uralom ára.

Véleményem a borítóról:
Igaz, kaptam e-példányt recenzióként a kiadótól, de ez a borító olyan szép és jellegzetes, hogy tudtam, nekem ez kell fizikai példányban is. Annyira sokatmondó és tele van többletjelentéssel, amit az olvasó csak akkor vesz észre, mikor belelendül a történetbe.

A történetről és a szereplőkről:
Érdekes, hogy többnyire a legjobb olvasásélményeimet nem tudom jól szavakba önteni, hiszen kár a szó, a történet beszél helyettem is... na de mégis. Annyi gondolat és érzelem kavarog bennem, csakúgy, mint az Irha és bőrnél, és olyan nehéz mindet megfogalmazni - főleg, hogy egy ennyire átgondolt és precíz regényről van szó.

Fájdalmas utazáson vettem részt a fjordokon ezen a héten, egy olyan világban, amiben egy kis fénysugár sincs. Magamhoz képest elhúztam a könyv befejezését, mert nem éreztem magam elég erősnek lelkileg hozzá. Próbáltam magam felvértezni, de mondanom sem kell, minden próbálkozásom hiábavaló volt. Ahogy elolvastam az első mondatot, már tudtam, hogy Anita megint ki fogja tépni a szívem, és persze, hogy igazam lett.

Az esetek legnagyobb részében azokat a fantasy könyveket szeretem, amelyeknek a világában szívesen élnék, hiszen így sokkal könnyebb belehelyezkedni a történetbe. Na, hát itt nem ez volt a helyzet. Mikor tizenévesen Az éhezők viadalát olvastam, akkor pont az éreztem, mint most; hálás vagyok, hogy egy viszonylag nyugodt környezetben élhetek mindennemű korlátozás és alárendeltség nélkül. Az Anita által megalkotott világban mindenki a születési helyéhez van kötve, ami annyit tesz, hogy az emberek nem utaznak, életük végéig röghöz kötve élnek. Ezalól kivételt képeznek a terhes nők illetve azok a szerencsések is, akik hajón születtek. Tekintve, hogy a terhes nők ekkora előnyre tesznek szert a férfiakkal szemben, kvázi ők a világ vezetői, a férfiak pedig elég kemény elnyomásban élnek. Habár jól hangzik, hogy a nők uralkodnak, mégsem bájos és nyugalmas ez a világ - már csak azért sem, mert senki sem szeret korlátoltan élni, és mindig lesz valaki, aki megpróbál lázadni. Nem mellesleg az uralkodók (nők) fölött is áll egy nagyobb hatalom, ami nem más, mint a föld, ami sokkal nagyobb szereppel bír, mint azt elsőre gondolnánk.

Több szálon fut a cselekmény, és mindegyik elég kidolgozott. Elsősorban Vazillal ismerkedhetünk meg, aki mániákusan kutatja a horgonyhelyek mikéntjét és megtörési módját. Ő a szerencsésebb férfiak közé tartozik, elvégre hajón született, ezért annyit utazhat, amennyit akar, és nem kell azt elszenvednie, amit egy földhöz kötött férfinak. Vele él a tizenéves lánya, Helga is, aki apja szigorú béklyóiból próbál kiutat találni. Egy kis idő után bekapcsolódik a történetbe Lars, a földevő (és ezáltal kivételes) férfi, valamint Odveig, a meddő asszony is.

Lassan fonódnak össze ezek a sorsok, először nem is tudtam elképzelni, hogy ki milyen szereppel rendelkezhet a történtekben. A helyzetemet nehezítette az is, hogy itt nincsenek tisztán jó és tisztán rossz karakterek, mindenki mond és csinál olyan dolgokat, amelyek kételyt ébresztenek az olvasóban. Nem tudok, és nem is akarok egy kedvenc szereplőt kiemelni, mert ez pont így alkot egy egészet. Rendkívül valóságos jellemek, akik manipulálnak, megtévesztenek és abszolút hiteles emberi képet alakítanak ki magukról.

Mostanság a gender-viták és az egyenjogúságért való küzdelem korszakában nem is lehetne aktuálisabb ez a mű. Nagyon elgondolkodtató és fordulatokkal teli, ráadásul tisztán megjelenik benne az, hogy a hatalommal rendelkezés milyen mélységekben képes megváltoztatni és elvakítani az embereket, legyen szó bármilyen nemről. Olvasás előtt mindenképp érdemes tudni, hogy több olyan téma is megjelenik a kötetben, amely érzékenyen érintheti az olvasókat (szexuális kiszolgáltatottság, testi-lelki bántalmazás stb.). Ezek mind erősebbé teszik a cselekményt, akármilyen rosszul is hangzik, hiszen még nagyobbat üt a történet ezek által.

Elég erősen disztópia hangulatot árasztott ez a könyv, meg is lep, hogy Molyon nem látom a könyv adatlapján ezt a címkét. Nem mondom, hogy valóságszagú helyzetet és eseménysort vetett papírra az írónő, mégis furcsa, hogy nem hat olyan elképzelhetetlennek és abszurdnak ez a világ. Ráadásul itt nincs egy konkrét főgonosz, aki egy csapásra meg tudná változtatni az emberek életét, mindenki a saját démonaival küzd, miközben várják egy jobb világ eljövetelét.

Lehet egy ilyen könyvet szeretni? Nem tudom. Az biztos, hogy nagy hatással volt rám, még úgy is, hogy nem tudtam megszeretni egy szereplőt sem, ez pedig nagy szó nálam. Megrettentett és mélyen elgondolkodtatott ez a világ, rádöbbentem, hogy milyen könnyen manipulálhatóak vagyunk mi, emberek, nem mellesleg az sem utolsó dolog, hogy gyarló módon iszonyatosan könnyen bele tudunk esni abba a hibába, hogy ész nélkül diszkriminálunk másokat, miközben mi is hamar a helyükbe csöppenhetünk.

Top 3 kedvenc idézetem:

1. "Akkora a világ, amekkorát be tud járni. Egy lépéssel sem nagyobb."
2. "Mit tennél, ha fogságba esnél, nőnél és nőnél, a szobád pedig nem tágulna tovább? Már nem zsugorodhatsz össze, már kinövöd a világot. Vagy szétfeszíted a határokat, vagy elpusztulsz."
3. "– Az emberek olyanok, mint a magok. Sosem tudhatod előre, mi hajt ki belőlük."

Összességében:
Az Irha és bőr elolvasása után megkérdeztem Anitát, hogy a Horgonyhely is ki fogja-e tépni a szívem, vagy ennek barátibb vége lesz. A kedves írónő (egyébként tényleg imádnivaló) köntörfalazott, nem adott konkrét választ... Most már értem, miért. Ha benned is felmerült ez a kérdés, akkor minden spoiler nélkül annyit tudok válaszolni, hogy építs egy hatalmas barikádot a szíved köré, mert ez bizony üt, nem is kicsit, mégis olyan jó!