Szereted a krimit? Gyakran hallgatsz podcasteket? Akkor ez a könyv neked való! Courtney Summers Sadie című regényében a címszereplő nagy port kavar azzal, hogy megszökik a szülővárosából, és nyomozásba kezd, a húga gyilkosát kutatva. A történetet pedig részben úgy olvashatjuk, mintha egy újságíró oknyomozásának vagy dokumentumfilmjének podcast-formátumú feldolgozását hallgatnánk. Tartsatok velünk, ha érdekel, mit gondolunk a könyvről!
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789635618422
ISBN: 9789635618422
Oldalszám: 384
Fordító: Radosits Magdolna
Eredeti cím: Sadie
Sadie-nek nem egyszerű élet jutott. Egymaga nevelte a húgát egy elszigetelt kisvárosban – holott ő is szinte egyedül nőtt fel –, és próbált normális életet biztosítani neki, miközben mindent megtett azért, hogy talpon tudjanak maradni.
Ám amikor Mattie-t holtan találják, Sadie egész világa romba dől. A felszínes és félresiklott rendőri nyomozást követően Sadie elhatározza, hogy maga keríti kézre a húga gyilkosát, így néhány bizonytalan nyomra támaszkodva nekivág az országútnak, hogy megtalálja a tettest.
Amikor West McCray – egy rádiós újságíró, aki Amerika elfeledett kisvárosairól vezet műsort – véletlenül fültanúja lesz Sadie történetének egy helyi benzinkúton, megszállott kutatásba kezd, hogy a nyomára bukkanjon. Podcastet indít arról, ahogy lépésről lépésre felgöngyölíti Sadie történetének mozzanatait, és próbálja kideríteni, mi történt, reménykedve, hogy még azelőtt talál rá a lányra, hogy túl késő lenne.
Izgalmas szerkezetű, megrázó történet testvérekről, erőszakról, igazságkeresésről.
Ha tetszett a 13 okom volt, neked való. Ha még megrázóbbat is elbírsz, mindenképp vidd magaddal!
Véleményem a borítóról:
Mondhatni elég puritán és egyszerű a borító, de tulajdonképpen nem is tudnék mást elképzelni egy ilyen történet mellé. Örülök, hogy megmaradt az eredeti dizájn.A történetről és a szereplőkről:
Két dolgot szeretek jobban az olvasásnál: a családomat és a páromat. Ha kellene, a világ végéig elmennék értük és az utolsó követ is megmozgatnám, hogy megtaláljam őket. Ebből kifolyólag végtelenül megértettem Sadie-t és egy percig sem kérdőjeleztem meg a cselekedeteit, még ha néha nem is voltak helyesek.
Korábban még nem volt szerencsém Courtney Summers irományaihoz, de a Sadie-vel bő két éve szemezek. Tucatszor ki és bepakolgattam a virtuális kosaramba ezidő alatt, aztán megérkezett a jó hír, hogy a Könyvmolyképző végre lecsapott rá és idén érkezik magyarul. Amint lehetőségem volt, már álltam is neki az előolvasói példánynak, de egy barátnőm tanácsára előtte alaposan rákészültem lelkileg és bekészítettem egy csomag zsebkendőt - amit végül nem használtam, mert túl ideges voltam hozzá.
Igaz, nincs testvérem, de magamból kiindulva vele együtt én is meghalnék, és egyébként pont ez történt a könyv főszereplőjével, Sadie-vel is. Idősebb nővér lévén tudta jól, hogy egy lehetetlen családi háttérrel rendelkeznek, ennek ellenére mindent meg akart adni a húgának, Mattie-nek. Mattie jó pár évvel fiatalabb volt, mint Sadie, és egészen másképpen látta a gyerekszemein keresztül a világot, amiben közrejátszott Sadie zárkózottsága is. Sadie sokkal inkább volt anyafigura a húga életében, mint a vérszerinti anyjuk, akinek a függősége rányomta a pecsétjét a család és a lányok sorsára is.
Miután a két lány magára maradt, Mattie elég öntörvényűvé vált és többek között Sadie-t okolta azért, mert az anyjuk elhagyta őket. Nagyon fájdalmas volt ezeket a sorokat olvasni, ráadásul ez visszatérő konfliktus volt közöttük, aminek köszönhetően Sadie folyton elvesztett egy darabot a lelkéből, de még így is a legjobbat akarta a húgának. Ahogy a legtöbb fiatal, úgy Mattie is lázadó korszakba lépett, aminek a végeredménye az lett, hogy elhidegült Sadie-től és tragikus, de titokzatos körülmények között elhunyt.
Érdekes módon az a lehetőség, ami az olvasóban a kezdetekkor még fel sem merül, az Sadie-ben azonnal megfogalmazódik az eseményeket illetően. A zsigereiben érzi és tudja, hogy ki a felelős mindezért, és el is indul egy hosszú, göröngyös útra, hogy "levadássza" a húga gyilkosát, hiszen a rendőrség kicsit sem erőltette meg magát a nyomozás során.
Sadie lelépése után egy újságíró, West McCray is bekerül a képbe. West követi Sadie nyomait, kikérdez mindenkit, aki feltételesen tudhat róla valamit és mindezt diktafonra rögzíti. Ezeket a részeket egyébként az írónő is interjúszerűen emelte be a történetbe, és Sadie egy-egy fejezete után West újabb nyomozásáról olvashatunk. Ezek az interjúk nemcsak száraz tényeket, hanem beszélgetéseket is tartalmaznak, amelyek által sokkal könnyebben megismerhetjük Sadie-t és a környezetét is.
Egyáltalán nem szórakoztató ez a könyv - aki ezt mondja, az hazudik. Szerintem kifejezetten fájdalmas, rossz szájízt hagy maga után. Nem tudom, hogy fér bele ennyi kegyetlenség és kétségbeesés egy ilyen rövid könyvbe. Egy percig sem élveztem, mert ez nem az a fajta könyv, amit élvezni tudunk. A legjobb, ha minden előzetes tudás nélkül kezdesz bele, és egy pillanatig de lankadjon a figyelmed, mert semmi sem az, aminek látszik!
Top 3 kedvenc idézetem:
- "A legutolsó dolog, amit nekem mondott, miközben keményen tartotta az arcom a két keze között, az volt, hogy „Bármit is forgatsz abban a fenemód bolond fejedben, jobb lesz, ha azon nyomban ki is vered onnan!” A baj csak az, hogy nem a fejemben forgatom, hanem a szívemben, és ő volt az az ember, aki egyszer azt mondta nekem, hogy ha már követni akarsz valamit, akkor az legyen a szíved.
Még akkor is, ha nincs más benne, csak zűrzavar." - "Ne döntsd már el, hogy mit nem tudsz, mielőtt még azt sem tudod, mi az, amit viszont igen."
- "Mindig elfelejtem, hogy a félelem legyőzhető dolog, ezért mindig újra és újra meg kell tanulnom, bár ez még mindig jobb, mintha egyáltalán soha nem tanulná meg az ember."
Támogatom, hogy a 14 éves tinédzserek olvassanak, rengeteg kiemelkedően jó és nekik való ifjúsági kötet van a hazai piacon is, de könyörgöm, bármit, csak ezt ne olvassák - és ezt úgy mondom, hogy engem még 21 évesen is elborzasztott az, ami kötetben történik.
Zseniális, részletgazdag thriller, aminek nem az a célja, hogy tálcán kínálja a boldog lezárást az olvasó számára. Tapintani lehet a feszültséget már az első oldaltól kezdve. Számomra egyértelmű volt a végkimenetel, mégis hihetetlenül megrázott és enyhén megrengett a lelki békém.
A különleges felépítés miatt nagyon könnyen lehet vele haladni, hiszen az egyik fejezetben riportot, a másik fejezetben pedig Sadie gondolatait olvashatjuk, ezzel megismerve a lányt és a környezetét is.
Páratlan mű, amihez fel kell vérteznünk magunkat, és nem árt elolvasni a molyos címkéket sem, mert ebben a történetben tényleg mindenféle kényes, egyesek számára frusztráló téma merül fel.
Játékunkban olyan, nagyrészt ifjúsági regények szerepelnek, amelyeket – a Sadie-hoz hasonlóan – Edgar Allan Poe-díjjal jutalmaztak. A feladatotok, hogy az idézetek alapján kitaláljátok, mely könyvekre gondoltunk, és a címét beírjátok a Rafi megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Az idézet: "Mindig jobban szeretik azokat, akik már meghaltak."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése