Áprilisban jöttem rá arra, hogy hónapok óta érintetlenül áll a polcomon T. J. Klune első magyarul megjelent kötete, A ház az égszínkék tengernél, pedig nagyon vártam, hogy megkaparinthassam. Elolvastam, megszerettem és nem tudtam elengedni az írót. Nagyon hálás vagyok a kiadónak, amiért lehetőséget kaptam arra, hogy folytassam az ismerkedést Klune stílusával - innen is nagyon köszönöm a recenziós példányt!
Kiadó: Metropolis Media
ISBN: 9789635510757
ISBN: 9789635510757
Oldalszám: 434
Fordító: Szente Mihály
Eredeti cím: Under the Whispering Door
Wallace Price éppen a saját temetésén vesz részt, nagyon furcsán érzi magát, és amikor találkozik a kaszással, gyanítani kezdi, hogy valóban meghalt. De ahelyett, hogy egyenesen a túlvilágra vezetnék, egy különös teaházban találja magát, a hegyek között. A tulajdonosa egy Hugo nevű férfi, aki teával és süteménnyel várja az élőket, valamint révészként szolgálja a lelkeket, hogy megkönnyítse számukra az átkelést.
A sikeres és céltudatos ügyvéd azonban nem akarja feladni addigi életét, mindenáron vissza akar térni megszokott világába, csakhogy nem hagyhatja el a teaházat. Szerencsére annak furcsa és titokzatos lakói támogatást nyújtanak neki, hogy elfogadja a helyzetét, és felfedezzen olyan dolgokat, amik addig ismeretlenek voltak a számára. Aztán, amikor eljön a teázóba a menedzser, és egy hetet ad neki a túlvilágra való átkelés előtt, Wallace megpróbálja bepótolni mindazt, ami kimaradt az életéből.
A Ház az égszínkék tengernél című könyv szerzőjének új regénye magával ragadó történet életről és halálról, gyászról és reményről. Hol szívszorító, hol szívmelengető kortárs fantasy, aminek két főszereplője egy szellem és egy révész, és azt is megtudjuk belőle, hogy a kaszások élete sem könnyű…
Véleményem a borítóról:
Annyira jó ez a borító! Tetszik, hogy megmaradtak az eredetiről a motívumok, mégis át lett alakítva. A hideg árnyalatok és a baljós árnyak ellenére is barátságos és hívogató a könyv külleme, biztos, hogy egy boltban barangolva leemelném a polcról, hogy közelebbről is megnézhessem.
A történetről és a szereplőkről:
Ritkán olvasok több történetet egymás után ugyanattól a szerzőtől, csak kivételes esetekben szoktam ilyet tenni, és ez most az volt. T. J. Klune nagyon cuki köntösbe tudja bújtatni az igazán komoly gondolatait, ráadásul a stílusa egyszerű, így könnyen lehet haladni a könyveivel, eközben pedig a lelkem pikk-pakk feltöltődik - legalábbis akkor, amikor éppen nem a takaró alá bújva zokogok, nehogy felébresszek valakit itthon.
A történet elején megismerkedünk Wallace Price-szal, aki egy kimondottan undok karakter. Csak a munkájának él, az alkalmazottait nem becsüli meg és a mogorvaságon kívül semmi sem tükröződik az arcán. Egy nagyon kellemetlen helyzetben találjuk a karaktert, éppen egy kiszolgáltatott helyzetben lévő alkalmazottját értesíti az elbocsátásáról, ráadásul cseppet sem szimpatikus stílusban. Ironikus módon a rossz elnyerte méltó büntetését, és a sors úgy vágott vissza, ahogy arra még Wallace sem gondolt: a férfi rövidesen a saját - egyébként elég komikus és kellemetlen - temetésén eszmélt fel, immár szellemként. Egyedül egy furcsa, korábban még sosem látott nő vette észre őt, de a hölgy által előadott mese képtelenségnek tűnik. Méghogy ő szellem, ráadásul egy teaházba kellene mennie valami Hugo nevű pasashoz, aki tudja, hogy mi ilyenkor a teendő? Kandikamerás vicc is lehetne, ha Wallace koporsója nem állna a férfi előtt, előtte az exfeleségével és a cégvezető társaival.
Mondanom sem kell, a főszereplőnknek nincs más választása, mint belemenni a titokzatos hölgy játékába. Wallace úgy érkezik meg a teázóba, mintha a fogát húznák, semmi kedve ott lenni és jó nagy felfordulást csinál. Kell egy kis idő, mire megérti, hogy a halál bizony végleges, és a hátralévő szellem-napjai alatt még van lehetősége kijavítani az élete során elkövetett hibáit. Ebben nagy segítségére van Hugo, a teaház vezetője, valamint Hugo szellemnagypapája, Nelson. Rajtuk kívül még a titokzatos "szellemkerítő" hölgy, Mei is a ház álladó lakója, a csapatuk pedig egy szellemkutyával, Apollóval egészül ki. Egy ilyen változatos társaság igazán jó hatással van Wallace-re és kibillentik őt a komfortzónájából, de nyilván ez sok munka és még több idő, amiből Wallace-nek nincs sok.
Annyira működött ez az ötfős csapat, hogy legszívesebben én is elmentem volna Hugo teaházába dolgozni. Egy percük sem telt unalmasan, ráadásul közben építették is egymás jellemét, még ha néha fájdalmas felismeréseket is kellett tenniük. Az önismeret kényes téma, pláne, ha az ember szembesül azzal, hogy életében egy gazfickó volt, és Wallace-nek pont ezzel kellett megküzdenie minden egyes nap. Igazi szerencse, hogy Hugo személyében egy olyan beszélgetőpartnerre talált, aki megtalálta a férfi jó oldalát is, és kisegítette a fényre a sötét, sivár magányból.
Valóban nem túl mozgalmas a cselekmény, de itt a fő hangsúly nem is a mozgalmasságon van. A karakterfejlődés egy igazán lényeges mozgatórugója a műnek, és nyilvánvalóan Wallace a központi szereplő még úgy is, hogy többen is körülveszik őt. T. J. Klune számos nehezen feldolgozható témával hozakodik elő, legyen szó a halálról, a gyászról, a kapcsolatok elromlásáról vagy az erőszakról. Mindegyik nagyon is komoly és létező probléma, ráadásul teljesen reális köntösbe bújtatta őket, ezzel is érzékeltetve, hogy bárkivel megeshetnek.
Nem mondom, a lelkemnek nem volt túl egyszerű ez az olvasmány. Az utolsó százötven oldalt úgy olvastam végig, hogy konkrétan alig láttam a könnyeimtől. Meghatott és nagy hatással volt rám, de természetesen ezt egy percig sem bánom. Egyetlen egy apró negatívumot tudok kiemelni, mégpedig azt, hogy a karakterek kísértetiesen hasonlítanak az író másik könyvében lévőkre. Ez persze nem fog feltűnni annak, aki még nem olvasta A ház az égszínkék tengernél című kötetet, sőt, nekem is csak utólagos gondolkodásnál esett le az összefüggés, szóval nem zavaró tényező, mindenesetre érdekes, hogy Klune ugyanolyan karakterekkel operált egy teljesen más történetben, mégis működött neki.
Azt hiszem, eljutottam arra a pontra, hogy szomjazom az ehhez hasonló könyvekre. Kellő humor vegyült az olykor fájdalmas fejezetekbe, így megvolt a tökéletes balansz. Egyik pillanatban fülig ért a szám, utána pedig nem tudtam megállítani a könnyeimet, de ez így volt tökéletes. Az író első magyarul megjelent regénye is nagyon tetszett, de ez még jobban a szívemhez nőtt, és remélem, olvashatunk még tőle ilyen történeteket.
Top 3 kedvenc idézetem:
Olykor-olykor elsöprő lendülettel söpör végig rajtam az elmúlás gondolata, de tudom, hogy ez is hozzátartozik az élet körforgásához. Egyszerű földi halandóként megrémiszt a halál, főleg, ha a szeretteimről van szó. Azonban a kötetünk központi alakjának, Wallace-nek egy olyan szerette vagy ismerőse sem volt, aki féltette volna őt vagy az egészségét, és ironikus módon meg kellett halnia ahhoz, hogy felfedezze az életben rejlő szépségeket és az igazi szeretetet.
- "Ha állandóan nyugtalankodunk az apró dolgokon, könnyen lemaradhatunk azokról, amik igazán fontosak."
- "Hogyan is foghatnánk fel, hogy sokkal több dolog létezik, mint amennyit látunk?"
- "– Sosem elég, igaz? Az idő. Mindig azt hisszük, hogy rengeteg van, de amikor igazán számít, rájövünk, hogy egyáltalán nem elég."
Olykor-olykor elsöprő lendülettel söpör végig rajtam az elmúlás gondolata, de tudom, hogy ez is hozzátartozik az élet körforgásához. Egyszerű földi halandóként megrémiszt a halál, főleg, ha a szeretteimről van szó. Azonban a kötetünk központi alakjának, Wallace-nek egy olyan szerette vagy ismerőse sem volt, aki féltette volna őt vagy az egészségét, és ironikus módon meg kellett halnia ahhoz, hogy felfedezze az életben rejlő szépségeket és az igazi szeretetet.
T. J. Klune újfent egy eredeti ötlettel rukkolt elő, amit szerintem tökéletesen kivitelezett. Az előző általam olvasott kötetéből ítélve gondoltam, hogy nem egy akciójelenetekkel tarkított könyvet tartok a kezemben, de úgy gondolom, hogy olyan történetekre is szükségem van, amelyek nem a fantáziámat, hanem sokkal inkább a lelkemet mozgatják meg.
Ha egy lélektani kötetet keresel egy csipetnyi mágiával, egy kis humorral, pár szerethető karakterrel és sok elgondolkodtató résszel, akkor ez neked való. Arra viszont figyelmeztetlek, hogy szerezz be egy hatalmas csomag zsebkendőt! Hidd el, még meg fogod köszönni ezt a tanácsomat, tapasztalatból mondom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése