A Maxim Könyvkiadónál jelent meg Szaszkó Gabriella új önálló regénye a Végtelen. A regény a közeljövőben játszódik, amikor már tudományosan bizonyított tény a lélekvándorlás, néhány “szerencsés” kiválasztott terápiás célból a múltba utazhat, megfejteni a mentális betegségük eredetét. Kövesd végig a blogturné állomásait, a játékunk során megnyerheted a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!
Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632619194
ISBN: 9789632619194
Oldalszám: 400
Megjelenési dátum: 2022. 06. 09.
Itt tudod megrendelni
Fülszöveg:
Véleményem a borítóról:
Igazán részletgazdag ez a borító, tetszik, hogy minden motívumnak jelentősége van. A színek igazán harmonikusak, jó ránézni a kötetre. Nem mellesleg a könyv külseje ad egyfajta könnyedséget, vidámságot a történet nehézsége mellé.
Itt tudod megrendelni
Fülszöveg:
Daniel Pollack negyvenhárom éves zongoraművész, aki hat éve, felesége halála óta nem hagyta el tóparti háza biztonságát szorongásos betegsége, agorafóbiája miatt. Tetőtéri hangszigetelt szobájában komponál magányában. Tinédzser fiával, Aaronnal úgy élnek együtt, mint két idegen.
Akkor változik meg minden, amikor Danielt különleges kísérletre kérik fel. Egy új tudományos áttörés bebizonyította a lélekvándorlás tényét, létünk örökkévalóságát és kifejlesztettek egy olyan szert, ami lehetővé teszi az utazást a korábbi életekbe. Daniel eleinte ódzkodik, de mivel szeretne visszatalálni a fiához, végül úgy dönt, részt vesz a kísérletben és az ahhoz kapcsolódó terápiában. Bele is vág az életek közötti utazásokba, melyek során számos megrázó élményt kell újra megtapasztalnia, és sok titokra derül fény.
Időközben megjelenik az életében a fia barátnője, Hazel, akivel kapcsolata az első pillanattól kezdve különös. Összemosódik jelen és múlt, és kétségessé válik, hogy a kísérlet végül segítségére lesz-e Danielnek, vagy épp romba dönti az életét.
Akkor változik meg minden, amikor Danielt különleges kísérletre kérik fel. Egy új tudományos áttörés bebizonyította a lélekvándorlás tényét, létünk örökkévalóságát és kifejlesztettek egy olyan szert, ami lehetővé teszi az utazást a korábbi életekbe. Daniel eleinte ódzkodik, de mivel szeretne visszatalálni a fiához, végül úgy dönt, részt vesz a kísérletben és az ahhoz kapcsolódó terápiában. Bele is vág az életek közötti utazásokba, melyek során számos megrázó élményt kell újra megtapasztalnia, és sok titokra derül fény.
Időközben megjelenik az életében a fia barátnője, Hazel, akivel kapcsolata az első pillanattól kezdve különös. Összemosódik jelen és múlt, és kétségessé válik, hogy a kísérlet végül segítségére lesz-e Danielnek, vagy épp romba dönti az életét.
Igazán részletgazdag ez a borító, tetszik, hogy minden motívumnak jelentősége van. A színek igazán harmonikusak, jó ránézni a kötetre. Nem mellesleg a könyv külseje ad egyfajta könnyedséget, vidámságot a történet nehézsége mellé.
A történetről és a szereplőkről:
Nagyon ritkán szoktam közvetlenül olvasás után bejegyzést írni, mert általában kell pár nap, amíg megemésztem az olvasottakat. Azt hiszem, most jól tettem, hogy egyből leültem gépelni, mert igaz, nem ülepedett még le az élmény, de valamennyire ki kell adnom magamból a kavargó gondolataimat.
Akinek volt már pánikrohama, az tudja, hogy mennyire szar tud lenni ez a helyzet. Erre a "rossz" szó nem elég találó, akármennyire fokozzuk is. Sajnos jómagam is tapasztalt vagyok ebben a témában, ezért is érdekelt ennyire a történet. Rengeteg párhuzamot tudtam vonni magam között és a főszereplő között, kezdve a jótanácsokkal, amelyeket Daniel is megkapott: "igyál citromfű teát", "ne gondolj rá", "csak beképzeled", "ezt te csinálod saját magaddal" ésatöbbi. Egy olyan személy, aki nem élte át azt, hogy milyen érzés, mikor a saját teste fordul maga ellen, el sem tudja képzelni, hogy mennyire nehezünkre esik az alap életfunkciókat ellátni. Ha láthatatlan karmok kapnak a torkomhoz és próbálnak megfojtani, akkor nem tudok legyinteni és bedobni egy pohár citromfű teát, mert éppen azzal vagyok elfoglalva, hogy túlélőüzemmódban átvészeljem azt az időtartományt, amíg tart a roham. Szerencsére - lekopogom - mostanában nem küzdök annyiszor pánikrohammal, mint egy éve, de a könyvben leírtak felelevenítették bennem, hogy mennyire egy kiszolgáltatott és kellemetlen helyzet ez, amit az emberek egy része még mindig nem képes megérteni. Íme az első indok, amiért több embernek kellene rátalálnia erre a könyvre, hiszen ez egy tökéletes mű az érzékenyítéshez is.
Az írónő által megalkotott világ nem különbözik sokban a mi világunktól azon kívül, hogy a 2050-es években játszódik és sokkal modernebb az egészségügy. Daniel Pollack egy kivételesen tehetséges zongoraművész, akinek sok ezer rajongója van, bár évek óta nem látták élőben a művészt. Daniel a pánikbetegsége mellé agorafóbiás is, ami egészen konkrétan ezt takarja: "Az agorafóbia a pánikbetegség krónikussá vált, súlyos következménye, amelyben a beteg görcsösen fél minden olyan helyzettől, mely pánikrohammal fenyegeti (ez egyaránt lehet üres tér vagy zsúfolt autóbusz, kihalt utca vagy moziterem), mi több, már nem annyira a veszélyesnek ítélt helyszínektől és körülményektől fél, hanem magától a félelmi rohamtól retteg, attól, hogy a fenyegető helyzetben majd rá fog törni a páni félelem. Nem vállalja ezt a kockázatot, igyekszik mindenáron elkerülni a pánikhelyzeteket." (forrás: itt). Már csak ebből a komplikált definícióból is láthatjuk, hogy a pánikbetegség egy alattomos szörnyeteg, ami képes az egész elmét eltorzítani és befolyásolni. Danielen keresztül elsőkézből megtapasztalhatja az olvasó, hogy milyen borzasztó frusztráció tölti el a művészt már csak annak a gondolata is, hogy a saját kertjébe kimenjen. Egy ilyen olvasásélmény befogadására kifejezetten nyitottnak kell lenni, pláne, ha olyan olvasóról van szó, aki korábban nem élt át hasonló dolgokat.
Visszakanyarodva a történetre, főszereplőnk egy középkorú özvegy, aki egy hatalmas házban él, ami hiába csodás, számára mégis egy börtön, amelynek a rácsait nem tudja szétszedni. Egyetlen hozzátartozója a fia, Aaron, akivel akár idegenek is lehetnének egymás számára, mert semennyit sem beszélnek. Borzasztó légkör uralkodik a Pollack házba, mintha egy kriptába térne be az olvasó. A dolgok azonban megváltoznak, mikor Danielt kiválasztják egy különleges kísérletre, amelyben a reinkarnációt és az előző életek lenyomatát vizsgálják, ráadásul ezzel párhuzamosan egy új, nem várt lakó is megjelenik a Pollack-házban a tizenéves Hazel személyében. Megmondom őszintén, vele már a megjelenésének a pillanatában sem voltam kibékülve, ez az érzés pedig folyamatosan csak erősödött bennem, úgy hiszem, nem véletlenül.
Mikor Daniel elkezdi a kísérletet a pszichológusának a társaságában, egy dolgot akar, mégpedig azt, hogy jobb viszonyt alakítson ki a fiával. Azonban ez a terve egészen elhomályosul onnantól kezdve, hogy a számos előző élete egyikében egy nem várt szerelemre bukkan. Egészen eddig ismeretlen volt számára ez az érzés, de ahogy az 1900-as években, úgy hirtelen a jelenében is megjelenik a mindent felperzselő szenvedély és ragaszkodás, ráadásul mindezt a legváratlanabb személynél találja meg, de ez a kapcsolat nemcsak a múltban, de a jelenben is veszélyeket tartogat...
Sok tudományos cikket olvastam már a reinkarnációról, sőt, még szakemberrel is beszéltem róla, és úgy érzem, az írónő nagyon jól kidolgozta ezt a vonalat. Nemcsak felületesen kapott bele a témába, hanem teljesen hihető módon ábrázolta még akkor is, ha egyelőre az orvostudományunk nem tart ott, hogy alátámassza ezeket a feltevéseket. Úgy gondolom, hogy bizonyosan hordozunk magunkban stigmákat, amelyeket a korábbi tapasztalataink során szereztünk meg. Ez Daniel esetében is felfedezhető volt, akárcsak az ismétlődő életesemények, amelyek igaz, módosultak, de minden életében megjelentek.
Nagyon érdekesnek találtam ezt a kötetet, borzasztóan jó lélektani mű, ami a mentális egészség fontosságára és a feldolgozatlan traumákra hívja fel az olvasók figyelmét. Meg kell jegyeznem, hogy szerintem iszonyatosan feszült volt a cselekmény hangulata, ezért olyanoknak nem ajánlom, akik valami laza, kikapcsolódós könyvet keresnek egy forró nyári délutánra. Nagyon sok benne a keserűség, de egy ilyen témát nem lehet cukormázba vonva feldolgozni.
Top 3 kedvenc idézetem:
Ahogy becsuktam a könyvet, egy gondolat futott végig az agyamon: erre a történetre miért nem figyeltek még fel külföldi kiadók? És ezt minden elfogultság nélkül kérdezem, tekintve, hogy ez volt az első olvasmányom az írónőtől.
- "Vannak rossz érzések, igen. Sok rossz érzés. De ha elzárod magad minden elől, a jók se érnek el hozzád."
- "– Az embernek szüksége van az álmokra. A leglehetetlenebbekre is. Azt hiszem, az álmok tartanak minket életben. Akinek már nincsenek, az lassan elenyészik."
- "A világ legrosszabb dolga, amikor az ember saját magának teremt áthatolhatatlan korlátokat."
Ahogy becsuktam a könyvet, egy gondolat futott végig az agyamon: erre a történetre miért nem figyeltek még fel külföldi kiadók? És ezt minden elfogultság nélkül kérdezem, tekintve, hogy ez volt az első olvasmányom az írónőtől.
Nem egy egyszerű mű, nagyon nem, már csak a több síkon játszódó történet miatt sem. Viszont minderre rátesz még egy lapáttal az, hogy maga a témaválasztás és a mentális betegségek mennyire komoly dolgok, amelyeket nem lehet egy aranyos köntösbe bújtatni. Rengeteg értékes gondolat bújt meg a sorok között, viszont úgy gondolom, hogy ezeknek a befogadásához az olvasónak is érettnek és elfogadónak kell lennie. Nem tudom, hogy az írónő többi kötete milyen lehet, de az biztos, hogy ezzel mély nyomot hagyott bennem.
Nyereményjáték:
A játékunk során Szaszkó Gabriella korábbi regényeiből adunk meg minden állomáson egy-egy idézetet. Nincs más dolgotok, mint felismerni és beírni a vonatkozó regény címét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Az idézet: “Annyira szerettem volna, ha szabadok, mégis úgy éreztem, hogy leláncoltam őket egész életükre egész más módon. A láncaikat az anyjuk ütései okozták, aminek a nyomát senki se tüntethette el.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése