Rebecca Ross: Divine Rivals {Értékelés}

Sziasztok!

Régen írtam már bejegyzést angol nyelvű könyvről, de úgy érzem, eljött az ideje annak, hogy ezt orvosoljam. A Divine Rivals című kötetben új kedvencre leltem, ebben az értékelésben pedig le is írom, hogy miért.

Adatok:

Kiadó: HarperCollins
ISBN: 9780008588151

Oldalszám: 368

Megjelenési dátum: 2023. 04. 13.
Itt tudod megrendelni

Fülszöveg:
When two young rival journalists find love through a magical connection, they must face the depths of hell, in a war among gods, to seal their fate forever.
After centuries of sleep, the gods are warring again. But eighteen-year-old Iris Winnow just wants to hold her family together. Her mother is suffering from addiction and her brother is missing from the front lines. Her best bet is to win the columnist promotion at the Oath Gazette.
To combat her worries, Iris writes letters to her brother and slips them beneath her wardrobe door, where they vanish―into the hands of Roman Kitt, her cold and handsome rival at the paper. When he anonymously writes Iris back, the two of them forge a connection that will follow Iris all the way to the front lines of battle: for her brother, the fate of mankind, and love.
Shadow and Bone meets Lore in Rebecca Rose's Divine Rivals, an epic enemies-to-lovers fantasy novel filled with hope and heartbreak, and the unparalleled power of love.

Véleményem a borítóról:
Ez a borító a kedvencem mind közül, de muszáj elmondanom, hogy ehhez a könyvhöz szimplán nem készítettek olyat, ami nem lenne szép. Akármelyik kiadással is szerzi be az ember, fixen a polc éke lesz.

A történetről és a szereplőkről:
Korábban még sosem olvastam Rebecca Ross-tól, de akkora hype veszi körül ezt a könyvet, hogy egyszerűen muszáj volt beszereznem. Miután meghozta a postás, nem sokat csücsült a polcon érintetlenül - sok más könyvemmel ellentétben -, viszonylag hamar belevetettem magam ebbe a történetbe. Egy dolgot bánok csak: hogy nem korábban vettem meg és kerítettem sorra.

A Divine Rivals világa véleményem szerint rendkívül eredeti. A környezetet egy háború sújtotta, 19. századi Angliához tudnám hasonlítani, azzal a különbséggel, hogy a mágia létezik, de az atmoszféra változatlan. Magát a háborút két isten, Dacre és Enva indította el, akikről csak mítoszok szóltak egészen a hirtelen felbukkanásukig. Két ellentétes elv és hit összecsapásába csöppenünk bele, bár ez a vonal még hosszasabb kifejtést igényel a jövőben véleményem szerint.

Két főszereplőnk van, Roman és Iris, akik teljesen eltérő háttérrel rendelkeznek, mégis közös bennük a szavak iránt érzett szeretet. Mindketten írnak, valami maradandót akarnak alkotni, ehhez pedig tökéletes ugródeszka nekik az Oath Gazette helyi lap, amibe cikkeket írnak szárnypróbálgatásként. A baj csak az, hogy kettejük közül csak egy személy kaphatja meg a rovatvezetői előléptetést, ezért a versengésük nem ismer határokat. Egyébként ez a cselekménynek egy csekélyebb részét teszi ki, ugyanis mindkét szereplő testközelből is megtapasztalja a háborút, és ezeken az eseményeken van nagyobb hangsúly, amit nem is bántam.

Iris egy fiatal, elkeseredett lány, akinek a bátyja Enva hívására a frontra ment harcolni. A lány napjaiban csak az okoz élvezetet, hogy Roman vérét szívja az Oath Gazette szerkesztőségében, illetve az, hogy az éj leple alatt leveleket ír a bátyjának, amelyek az írógépéből egyenesen a szekrénye mélyére kerülnek - legalábbis eleinte ezt hitte, egészen addig, amíg egy ismeretlen személy válaszolt a leveleire. Ezzel párhuzamosan egy másik házban, egy másik szekrény előtt ülve Roman arra keresi a választ, hogy mégis hogy lehetséges az, hogy Iris Winnow levelei hozzá kerülnek, hiszen azon kívül, hogy versenytársak, nincs közöttük más kapcsolat...

Ez a valaha volt legártatlanabb, legszebb szerelmi történet, amit életemben olvastam. A főszereplők 18 és 19 évesek, mégis hihetetlenül érettek a korukhoz képest, nem drámáznak feleslegesen és ténylegesen egy tiszta kapcsolat épül fel közöttük. Támogatják, bátorítják, védik egymást, és igaz, néha a másik agyára mennek, mégsem tudnak egymás nélkül lenni. Egy olyan kapocs alakult ki Iris és Roman között, amit tényleg csak irigyelni lehet, a romantikus lelkem pedig ujjongott minden egyes szerelmi vallomásnál, érintésnél és csóknál. Nem lehet mást mondani a kapcsolatukra azon kívül, hogy szép - na meg persze rohadtul fájdalmas. Rég okozott nekem akkora gyötrelmet egy befejezés, mint amit ennél a könyvnél tapasztaltam, a szívem nagyjából ezer apró darabra tört, és hol van még a folytatás...

Top 3 kedvenc idézetem:

1. "Because you are not alone. Not in your fear or your grief or your hopes or your dreams.
   You are not alone."
2. "I love the words I write until I soon realize how much I hate them, as if I am destined to always be at war within myself."
3. "I don’t know who I would be without you, but you have made me in all ways better than I ever was or could have ever hoped to be."

Összességében:

Te mit tennél, ha a fronton lévő testvérednek írt leveleket más kapná meg, és végül ez az idegen válaszolna is rájuk?

Akkora rajongótábornak örvend ez a könyv, hogy tudtam, nekem is muszáj egy esélyt adnom neki. Sok idő kellett, mire beszereztem belőle a nekem tetsző kiadást, olyan sok, hogy a végére már majdnem feladtam, de örülök, hogy nem tettem, hiszen új kedvencet avattam. Úgy érzem, ez az egyik legszebb és legártatlanabb szerelmi történet, amit valaha olvastam, ráadásul ez a románc egy sötétséggel és háborúval sújtott környezetben virágzik ki, ami még izgalmasabbá és szívfájdítóbbá varázsolja a cselekményt. Rebecca Ross ért ahhoz, hogy hogyan hasson az olvasói érzelmeire, engem legalábbis folyton vagy mosolygásra, vagy sírásra késztetett.

Hihetetlenül várom a második részt, ez a befejezés kegyetlenre sikerült, addig is lehet, hogy még egyszer elolvasom, mert nem tudom elengedni Roman és Iris párosát.