Ali Hazelwood regényének főszereplője egy elméleti fizikus, Elsie Hannaway, aki a nappali tanársegéd állása mellett kamubarátnőként is dolgozik. Pechjére az egyik kedvenc ügyfelének a bátyja az MIT fizika tanszék vezetője. Jack Smith nem egyszerű eset, hiszen nem csak arrogáns, de vonzó is, de ő áll a nő és álmai munkája között, így Elsie kénytelen hadba szállni a férfi ellen.
Tartsatok bloggereinkkel, ismerkedjetek meg Elsivel és Jackkel, és ne felejtsetek el játszani se, hiszen a Maxim kiadó jóvoltából egy szerencsés olvasónk a turné végén megnyeri a könyvet!
Kiadó: Maxim Könyvkiadó
ISBN: 9789634996880
ISBN: 9789634996880
Oldalszám: 400
Fordító: Stier Ágnes
Eredeti cím: Love, Theoretically
Megjelenési dátum: 2023. 11. 17.
Itt tudod megrendelni
Fülszöveg:
Elsie Hannaway elméleti fizikust végül utoléri számtalan élete. Nappal tanársegéd, rengeteget gürizik és termodinamikát tanít abban a reményben, hogy állandó állást kap. Más napokon Elsie úgy pótolja ki nem létező fizetési csekkjét, hogy felajánlja a szolgálatait kamubarátnőként, felhasználva tökéletesre fejlesztett „emberek kedvére tevő” képességét, hogy azt a verzióját alakítsa, amelyikre az ügyfélnek szüksége van.
Legyünk őszinték, ez így elég klassz; aztán a gondosan felépített Elsie-verzum darabokra hullik. Mert Jack Smithről, a kedvenc ügyfele bosszantóan vonzó és arrogáns bátyjáról kiderül, hogy ő az a kőszívű kísérleti fizikus, aki tönkretette a mentora karrierjét és az összes elméleti fizikus hírnevét aláásta. És ő az a Jack Smith, aki az MIT fizika tanszékét irányítja, és Elsie és álmai munkája közé áll.
Elsie felkészül a tudományos szabotázs totális háborújára, de… azok a hosszú, mélyreható pillantások… Hogy ha a férfival van, akkor nem kell másnak lennie, mint önmagának? Amikor kísérleti pályára áll, vajon készen áll a szerelemmel kapcsolatos legféltettebb elméleteit átültetni a gyakorlatba?
Itt tudod megrendelni
Fülszöveg:
Elsie Hannaway elméleti fizikust végül utoléri számtalan élete. Nappal tanársegéd, rengeteget gürizik és termodinamikát tanít abban a reményben, hogy állandó állást kap. Más napokon Elsie úgy pótolja ki nem létező fizetési csekkjét, hogy felajánlja a szolgálatait kamubarátnőként, felhasználva tökéletesre fejlesztett „emberek kedvére tevő” képességét, hogy azt a verzióját alakítsa, amelyikre az ügyfélnek szüksége van.
Legyünk őszinték, ez így elég klassz; aztán a gondosan felépített Elsie-verzum darabokra hullik. Mert Jack Smithről, a kedvenc ügyfele bosszantóan vonzó és arrogáns bátyjáról kiderül, hogy ő az a kőszívű kísérleti fizikus, aki tönkretette a mentora karrierjét és az összes elméleti fizikus hírnevét aláásta. És ő az a Jack Smith, aki az MIT fizika tanszékét irányítja, és Elsie és álmai munkája közé áll.
Elsie felkészül a tudományos szabotázs totális háborújára, de… azok a hosszú, mélyreható pillantások… Hogy ha a férfival van, akkor nem kell másnak lennie, mint önmagának? Amikor kísérleti pályára áll, vajon készen áll a szerelemmel kapcsolatos legféltettebb elméleteit átültetni a gyakorlatba?
Véleményem a borítóról:
Aranyos, kedves kis "hazelwoodos" borító. Jól felismerhető, hogy ez az írónő könyve, ami előny azok számára, akik direkt az ő műveit keresik.
A történetről és a szereplőkről:
Ahogy az előző Ali Hazelwood-könyveket, úgy ezt is párhuzamosan olvastam angolul és magyarul. Már egy ideje tervben volt az angol nyelvű kiadás olvasása, de egészen a turnénk tervezéséig nem jutottam el hozzá, bár lehet, hogy jobban jártam volna, ha soha nem kerül sorra. Figyelem! Ez a bejegyzés felfokozott érzelmi állapotban íródott, amikoris roppantul bosszús voltam az írónőre. Ha neked tetszett ez a könyv, tök jó, viszont én most sajnos nem a rajongók álláspontjával értek egyet.
Hogy gondolhatta azt Hazelwood, hogy tök oké egy hatodik történetet is írni ugyanarra a sémára, amire az előző öt is épült?! Elvégre két regénye és három novellája jelent meg eddig (a Sakk-matton kívül) tudományos-romantikus vonalon. Hát, ez most is adott, ráadásul a szereplők és a kapcsolatuk is egy az egyben ugyanaz. Egy siker nélküli, csóró, de brilliánsan zseni nő; egy mogorva, két méteres óriás, aki nem mellesleg gazdag is, és testi javakban is jócskán meg van áldva; munkahelyi viszony... Kezd ismerős lenni?
Isten lássa lelkem, ha ez alkalommal is jól kivitelezte volna az írónő a történetet, akkor nem lennék mérges. Azonban most megalkotott egy olyan főszereplőt, Elsie-t, akit egyszerűen felnőtt fejjel nem tudtam elviselni. Hihetetlenül okosnak gondolja magát, közben pedig az élethez buta; mindig mindent jobban tud, pedig nem is; normális, értelmes, érett kommunikációra nem is lehet számítani tőle és még sorolhatnám. Oké, látható nála egy jellemfejlődés, ami értékelendő, na de könyörgöm, mire eddig eljutottunk, azt hittem, hogy megkopaszodom. Borzalmas volt a gondolataiba látni, és tekintve, hogy ő a narrátor, ezért az esetek nagy részében csak fohászkodtam, hogy ne legyen már ennyire hülye és tudálékos. Szerencsére Jack kicsit ellensúlyozta Elsie mérhetetlen butaságait, ezért jobban örültem volna a váltott szemszögnek, hogy addig is kipihenhessem a női karakter okozta fejfájásomat.
Na, de ha az nem lenne elég, hogy Elsie jelleme egy nagy büdös nulla, az írónő arra gondolt, hogy csavar egyet a helyzeten, és beleteszi egy kisebbségi kategóriába, ugyanis a csaj cukorbeteg. Kimondottan örültem ennek, egészen addig, amíg pár fejezet elolvasása után rádöbbentem, hogy Hazelwoodnak halvány lila gőze sincs a cukorbetegségről. Könyörgöm, miért kell egy olyan csoportot reprezentálnia anélkül, hogy alaposan utánanézne?! Elsie titkolta a betegségét, szégyenként és stigmaként élte meg, a körülötte élők nem tudtak semmit az állapotáról, ami egyszerűen abszurd! Több érintett hozzátartozómat is megkérdeztem erről a témáról, és mindenki arra az álláspontra jutott, mint én: nem szabad így feltüntetni egy csoportot! Igenis fontos tudni, hogy valaki cukorbeteg-e, hiszen ezen információ hiányában komoly gondot okoz a segítségnyújtás. Pár pillanat is elég ahhoz, hogy valaki behipózzon (túl magas/túl alacsony vércukorértéknél válságos, életveszélyes állapotba is kerülhet az érintett), és ha ezt nem kezelik azonnal, akkor az életét is veszítheti az adott ember. Láttam már hipózást, sajnos nem egyet és nem kettőt, és ha egy író nem veszi a fáradtságot arra, hogy egy minimális szinten utánajárjon a dolgoknak, akkor az bizony egy red flag.
Amit még nagyon károsnak gondolok, az a miscommunication-trope - jobban mondva az a jelenség, mikor a szereplők elbeszélnek egymás mellett. Értem én, hogy ez egyre elterjedtebb, pláne ellenségekből szerelmesek típusú történeteknél, de nem egészséges már ilyen mennyiségben. Oké, én tudom, hogy nem ilyen egy valós kapcsolat, de egy olyan ember, aki tapasztalatlan párkapcsolatok terén, az nem fogja ezt észrevenni. Irreális ez az ábrázolásmód, és mondhatnánk, hogy ez csak egy könyv, a szórakoztatás a célja, de egy könyv igenis túlmutat magán, és magunkkal viszünk belőle gondolatokat, ezért a legjobb volna, ha kevésbé káros párkapcsolati mechanikát mutatna be, ami az egészséges kategóriába sorolható.
Tudom, az értékelésem nagyobb része egyfajta savazás, de úgy gondolom, megéri elgondolkodni ezeken a kiemelt pontokon. Nem állítom, hogy fikarcnyit sem volt jó a könyv - elvégre kapásból értékelendő dolognak ki tudnám emelni Hazelwood humorát -, de az elvárásaimat meg sem közelítette. Sajnálom, hogy így alakult. Valószínűleg jobban élveztem volna, ha ez az első olvasmányom az írónőtől, de így csak egy sablonos történetet kaptam.
Top 3 kedvenc idézetem:
- "– Lehetnél az egész világom – suttogja a fülembe, mielőtt továbbmegy a kulcscsontomra. – Ha hagyod."
- "Azt látom, hogy az emberek jobban kedvelnek, ha nem kell érzelmi energiát rám áldozniuk."
- "– Nincs tervem.
– Abban akkor nincs is hiba."
Ó, édes jó istenem, hogy miért büntetsz engem ekkora csalódással?!
Ha valaki korábban azt mondja nekem, hogy pont Ali Hazelwood könyve felett fogok kétszázas vérnyomással bámulni, biztosan nem hiszem el. Erre jön A szerelem képlete, ami konkrétan mindent, de mindent elrontott, és nem is értem, hogy hogyan tudta ezt megírni az az írónő, aki megalkotott egy Adam Carlsent.
A novelláskötetben feltűnt már, hogy Hazelwood minden eddigi, általam olvasott műve egyazon sémára épül: tudományos romantikus, ellenségekből szerelmesek, egy penészvirág főhősnő és egy gazdag, óriás pasas. Na, ez most is adott volt, csakhogy jelen esetben Elsie borzasztóan idegesítő lett, a karakterek elkommunikálnak egymás mellett - már amikor hajlandóak voltak kommunikálni -, ráadásul az írónő úgy reprezentált egy közösséget, ami meg sem közelíti a valóságot. A cukorbetegség ábrázolásmódja káros, valótlan és komolytalan; ez az alattomos betegség még csak megközelítőleg sem így néz ki. Hihetetlen módon bosszantott a könyv egésze.
Szívem szerint nem csillagoznám, mivel a felfokozott érzelmeim elvakítanak, de el kell ismernem, hogy voltak benne azért értékelhető vonások is, mint például a megszokott Hazelwood-humor. Ha ez lett volna az első olvasmányom az írónőtől, akkor valószínűleg jobban tetszett volna, de így ez most édes kevés.
Nyereményjáték:
Ali Hazelwood regényének főszereplője egy elméleti fizikus, Elsie Hannaway, aki a nappali tanársegéd állása mellett kamubarátnőként is dolgozik. Pechjére az egyik kedvenc ügyfelének a bátyja az MIT fizika tanszék vezetője. Jack Smith nem egyszerű eset, hiszen nem csak arrogáns, de vonzó is, de ő áll a nő és álmai munkája között, így Elsie kénytelen hadba szállni a férfi ellen.
Tartsatok bloggereinkkel, ismerkedjetek meg Elsivel és Jackkel, és ne felejtsetek el játszani se, hiszen a Maxim kiadó jóvoltából egy szerencsés olvasónk a turné végén megnyeri a könyvet!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A kérdés: “Mi a Woodacre-izé?”
a Rafflecopter giveaway
Állomások:
11/26 - Csak olvass!
11/28 - KönyvParfé
11/30 - Angelika blogja
12/02 - Szembetűnő
12/07 - Dreamworld
12/08 - Fanni's Library
12/10 - Hagyjatok! Olvasok!
12/12 - Sorok között
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése