Neil Shusterman: Próféta {Értékelés + Nyereményjáték}

Sziasztok!

Neal Shusterman trilógiája az utolsó részéhez érkezett. Lépjünk be együtt ismét a kaszások világába, és derítsük ki közösen, hogy vajon sikerül-e a hataloméhes főpengének átvenni az irányítást az egész világ felett. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a kalandokban és ha nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.

Adatok:

Kiadó: Lampion Könyvek
ISBN: 9789636144159

Oldalszám: 528

Fordító: Vereckei Andrea

Eredeti cím: The Toll

Megjelenési dátum: 2024. 03. 22.
Itt tudod megrendelni

Fülszöveg:
„Bárki beszélhet a Viharszemhez. De csak nekem válaszol.”
Örökkévaló megsemmisült. Citra és Rowan eltűnt. A Viharszem elnémult. Úgy tűnik, már semmi nem áll a hatalomra éhes Goddard főpenge útjában, hogy átvegye az irányítást a kaszások, sőt a világ fölött. Vajon megállíthatja őt még bárki? Vagy végleg összeomlik a kétszáz éve fennálló tökéletes rend?
A trilógia befejezésében egy félszeg fiúból akarata ellenére próféta válik. De sikerül-e véghez vinnie a küldetését, ha senki, még ő maga sem tudja pontosan, mi az?

Véleményem a borítóról:
Nem rossz, nem rossz, de nekem az eredeti borító jobban tetszik, hiába hasonlít rá ez is valamennyire.

A történetről és a szereplőkről:
Ha létezik könyv, aminek már nagyon, de tényleg nagyon vártam a magyar megjelenését, akkor ez bizony az. Neal Shusterman a Kaszások kora sorozat első két kötetében már megmutatta, hogy milyen tehetsége van a feszültség fenntartásához, a bonyodalmak okozásához és a morálisan megkérdőjelezhető helyzetek megalkotásához, a Próféta pedig mindezt még jobban megcsavarta.

Maga a cselekmény elég csavaros, jó pár fejezet kellett ahhoz, hogy felvegyem a fonalat. Éppen ezért azt tudom ajánlani mindenkinek, aki még nem olvasta el a második részt, hogy egyből készítse mellé a harmadikat. A Próféta idősíkja a legkevésbé sem lineáris, a kötet első harmadáig alig tudtam kisilabizálni, hogy az adott cselekményszál mégis mikor, mi után történt, ez a zavarodottság pedig idővel nőttön nőtt bennem, pláne, mikor az események amúgy is feszültek voltak.

Nehéz egy befejező részt értékelni, főleg, hogy itt aztán minden kis megmozdulás spoileres lehet. A történet maga nagyjából ott folytatódik, ahol a második rész véget ért - de mégsem. A sok időbeli ugrálás megnehezíti az olvasó helyzetét, de a lényeg, hogy abban a korszakban járunk, mikor a Viharszem már mindenkit kihágónak titulált, kivéve Greyson Tollivert. Ő az egyetlen olyan ember, aki még tud kommunikálni ezzel az entitással, és ennek következtében hamar elnyeri a hangolók és más emberek elismerését és rajongását. Egy újfajta vallás van kialakulóban ennek következtében, mégpedig olyan, amelyben ezt a fiatal, tapasztalatlan srácot állítják piedesztálra, és Tollnak nevezik ki. Mondhatni eléggé felnőtt ehhez a feladathoz, mégsem értem teljesen, hogy miért pont ő lett a becses kiválasztott.

Mindeközben amíg Greyson új vallása virágzik, addig a Kaszás rend erőteljesen hanyatlik. Goddard szerintem az egyik legutálatosabb, legundorítóbb karakter, akiről valaha olvastam (azért nagy tehetség kell az író részéről ahhoz, hogy ennyire meg tudjon utáltatni velem egy karaktert), és nyilván ő kerül hatalomra, mint a Kaszás-kör Voldemortja. Szerintem ez volt az egyik legkegyetlenebb húzás, amit valaha olvastam fantasy könyvben, és egyáltalán nem tudtam megbékélni ezzel a felállással. Sajnálatos módon emellé Citra és Rowan jócskán a háttérbe szorultak, hiszen eltűntek egy elég huzamos időre, utána pedig nem éreztem azt, hogy igazán a kezükben lenne a gyeplő.

Érdekes volt látni a Viharszem-Toll-Kaszások hármasát. Több vonalon is betekintést nyertünk ebbe a három fő motívumba, és őszintén, talán ez volt az egyik kiváltó ok, ami szerintem valamennyire a regény vesztét okozta. Szeretem, amikor egy adott témát több szemszögből ismerhetek meg, de Shusterman a Prófétában már erősen túlzásba esett. A szereplők fejezeteit különböző naplóbejegyzések, feljegyzések és kísérletek szakítják meg, és hiába tartom magam tapasztalt olvasónak, néha bele-belezavarodtam a túlzott részletességbe.

Kicsit ellentmondásos lesz, amit írok, de vállalom: a túlzott részletesség ellenére hiányérzetem is támadt. Úgy érzem, a szerző nem a megfelelő vonalakra fektette a hangsúlyt; olyan dolgokra is fecsérelte a fejezeteket, amik semmilyen extra jelentéssel nem rendelkeztek, ezzel háttérbe szorítva az eddigi főszereplőinket. Nekem kifejezetten nagy szívfájdalmam, hogy Citra és Rowan ennyire háttérbe lett szorítva, hiszen belőlük fejlődött ki a Kaszások kora cselekménye. Valahol megértem, miért döntött így Shusterman, de elfogadni nem tudom ezt a húzását, főleg, hogy helyettük inkább Greyson kapott nagyobb figyelmet (akivel egyébként nincs különösebb bajom, szimplán indokolatlannak tartom, hogy ennyire aránytalanul őt részesítette előnyben a szerző).

Tény és való, hogy fordulatokban nem volt hiány a befejező kötet során. Nem egy, és nem is két olyan fejezet volt, amely során az államat fel kellett kaparnom a földről. Hovatovább még azt is elmondhatom, hogy bizony volt olyan pont, mikor egészen elérzékenyültem - mondjuk ezt nálam nem túl nehéz elérni. :) Habár a lezárás nagyon drámaira és váratlanra sikerült, mégis azt érzem, hogy valami hatásosabbra és komolyabbra számítottam, illetve nem kaptam meg azt az elégtételt, amit már úgy vártam. A korábban már emlegetett hiányérzetem ennek következtében csak fokozódott.

Top 3 kedvenc idézetem:

1. "A halál néha feledésbe taszítja az embert. Máskor viszont nagyobbá teheti, mint maga az élet."
2. "– Akarok egy saját világot. Adnál nekem egyet?"
3. "– Hogy van? – kérdezte.
   – Anasztaszija kaszás nem a te gondod.
   – Ő az egyetlen gondom."

Összességében: 4☆
Nem tagadom, ez a rész szerintem sokkal gyengébbre sikerült, mint az előzőek, mégsem tudok rá 4 csillagnál kevesebbet adni. Shusterman egy végtelenül eredeti és kegyetlen világot alkotott meg, ahol semmi sem az, aminek látszik, én pedig szabályosan faltam mindhárom könyvet - két nyelven is. A magyar könyvek minősége kiváló, a fordítás is páratlan, márpedig ezt mostanság elég ritkán tudtam elmondani, ezért is tartom kiemelendő értékelési szempontnak. Nagyon örülök, hogy a magyar olvasók is megismerhették Shusterman érdekfeszítő trilógiáját, és kíváncsian várom, hogy melyik lesz a következőnek lefordított regénye.

Nyereményjáték:

Ebben a játékban most nincs más dolgotok, mint figyelmesen elolvasni a kiadó által feltöltött beleolvasó fájlt és válaszolni a feltett kérdésekre, a megoldást pedig beírni a Rafflecopter megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A kérdés: Mennyi gyémánt kallódik egy acélkamrába zárva a tenger fenekén?

a Rafflecopter giveaway
Állomások:

04.25.: Csak olvass!
04.26.: Utószó
04.30.: Kelly és Lupi olvas
05.02.: Fanni's Library
05.04.: Hagyjatok! Olvasok!
05.06.: Könyv és más
05.08.: Sorok között
05.09.: Spirit Bliss Sárga könyves út