Julia Quinn: Tisztességes ajánlat {Értékelés}

Sziasztok!

Igen, még mindig Bridgerton lázban égek, és úgy érzem, ez nem is fog egykönnyen elmúlni. Igaz, eddig Anthony kötete a kedvencem, de a harmadik rész is lekötött és elvarázsolt. Köszönöm a GABO kiadónak a recenziós példányt!

Adatok:

Kiadó: GABO
ISBN: 9789635660735

Oldalszám: 404

Fordító: Bozai Ágota

Eredeti cím: An Offer From a Gentleman

Megjelenési dátum: 2011, 2021. 02. 03.
Itt tudod megrendelni

Fülszöveg:
Vajon a hölgy elfogadja, mielőtt éjfélt üt az óra? 

Sophie Beckett nem is álmodta volna, hogy bejuthat Lady Bridgerton álarcosbáljára, és ott a mesebeli herceg várja! Bár gróf leánya, Sophie-t gonosz nevelőanyja szolgálósorba kényszerítette. De ezen a bálon a fess és elképesztően szép Benedict Bridgerton ölelésében keringőzve hercegnőnek érzi magát. Sajnos azonban a varázslatnak éjfélkor véget kell érnie.
Ki ez a páratlan hölgy? A varázslatos báli éjszaka óta Benedict Bridgerton másra sem tud gondolni, mint a ragyogó jelenségre, aki ezüstszín ruhában jelent meg a bálon, és aki miatt vakká vált más nők szépsége iránt… talán csak egy szép, és furcsán ismerős szobalány iránt érez vonzalmat, akit a legkínosabb helyzetből szabadít ki. Megfogadta, hogy megkeresi a titokzatos ezüstruhás hölgyet, de a szép és kedves szobalány közelségében ez a fogadalma gyengének bizonyult. Ha neki adja szívét, vajon eljátssza-e esélyét a mesébe illő szerelemre?

Véleményem a borítóról:
A borítónak jelen esetben nem sok köze van a történethez, mégis tetszik. A színek és a betűtípusok hűen tükrözik, hogy ez egy romantikus regény, nem mellesleg a régi borítónál ezerszer szebb, szóval engem megnyert magának.

A történetről és a szereplőkről:
Kíváncsian fogtam bele a harmadik Bridgerton könyvbe. Úgy érzem, Benedict az első két részben nem kapott nagyon teret, és fogalmam sem volt, mit várhatnék tőle. Szerencsére nem kellett csalódnom, és örülök, hogy folytattam a sorozatot.

A 19. században törvényen kívüli gyermeknek lenni valódi megrázkódtatás lehetett. Ezen kötet női főszereplője, Sophie éppen ezt tapasztalja meg. Az apja sosem ismerte el, hogy Sophie az ő lánya, mindig csak gyámlányaként hivatkozott rá. Ezzel egészen addig nem is volt baja a lánynak, míg Penwood grófja újranősült, és a felesége megkeserítette a lány mindennapjait.

Apja halála után Sophie életében egy cseppnyi boldogság sem volt. A története egy igazi Hamupipőke újramesélés: egész nap cselédként ugrált a mostohája kénye-kedve szerint, a fogadott testvérei is lenézték, és egyetlen kis reménysugár sem volt a napjaiban. Borzasztóan demotiváló volt erről olvasni, és reménykedtem benne, hogy hamar megváltozik a helyzete, de természetesen erre nem azonnal került sor.

A cselekmény beindulása egy Bridgerton-féle álarcosbálnak köszönhető, ahova Sophie-nak sikerült beszöknie (ugye mondtam, hogy erősen Hamupipőke jellegű?). Benedict egyből felfigyelt a lenyűgöző ezüstruhás szépségre, és egészen éjfélig szóval tartotta a hölgyet. Azonban ahogy lenni szokott, minden varázslat véget ér egyszer, és Sophie kénytelen volt elmenekülni a bálról.

Ezt az eseményt követően hosszú idő eltelik, míg Sophie újra láthatja Benedictet, de ha a sors - vagy inkább Julia Quinn - is úgy akarja, akkor a szereplőknek igenis egymás mellett a helye. A gond csak az, hogy a társadalmi különbségek miatt nincs olyan mód az együttlétre, ami egyaránt Sophie-nak és Benedictnek is tetszene, ez pedig számos nézeteltérés alapjául szolgál.

Rájöttem, hogy Julia könyvei nekem íródtak. No persze az első két könyv alatt sem kételkedtem ebben, de ez a rész tényleg megerősítette ezt az érzést bennem. A karakterek tökéletesen vannak kidolgozva, nem sekélyesek, mindenkinek megvan a maga keresztje, a kémia tapintható a párok között, de az erotikus jelenetek sincsenek túltárgyalva. Ha ez nem jó, akkor nem tudom, mi lehet az, de az egyszer biztos, hogy engem megvett kilóra.

Sophie karakterével nagyon szimpatizáltam. Egy egyszerű, de jóságos nő, aki a társadalmi helyzete ellenére mégis okos, emellett megvannak a maga elvei, amelyekből egy férfi kedvéért sem enged. A jég hátán is feltalálja magát, és egyértelmű, hogy ő csak egy dologra vágyik, ami nem más, mint a család. Eleinte tényleg nagyon sajnáltam, és tudtam, hogy bőven lesz még gubanc vele kapcsolatban a történet során, de úgy érzem, méltó párja lett Benedictnek.

Ha már szóba hoztam Benedictet, benne egy kicsit csalódtam. Bevallom, a kötet elején őt is sajnáltam, hiszen mindenki csak "a második Bridgertonként" gondolt rá, és egy nő sem volt hajlandó úgy megismerni, mint Sophie, aki egészen hamar belelátott a férfi lelkébe is. Viszont ahogy a cselekmény ment tovább, olyan érzésem volt, mintha Anthony képmása lenne, gondolok itt arra, hogy nem igazán törődött azzal, hogy Sophie mit is szeretne igazán, és nem volt hajlandó elfogadni a nemleges választ a lánytól, mert neki mindig muszáj megszerezni azt, amit akar. Ez kicsit bosszantott, mert azt hittem, ő másabb lesz, úgyhogy remélem, Colin már egyedibb eset lesz.

Top 3 kedvenc idézetem:

1. "– Azt még elviselem, ha gyűlölsz – mondta a bezárt ajtónak. – De nélküled nem tudok élni."
2. "– Azt mondják, az okos ember tanul a hibáiból – vágott a szavába tiltakozón. – De az igazán okos mások hibáiból tanul. – Elhúzódott, felnézett. – Szeretném azt hinni, hogy tényleg okos vagyok. Kérlek ne vedd el ezt az érzést tőlem."
3. "– Te vagy életem értelme – mondta halkan. – Érted, neked születtem"

Összességében:
Úgy tűnik, minden hónapra jut egy Bridgerton könyv, és ó, de nem bánom én ezt!

Sophie és Benedict története nem olyan idilli, mint amit az előző két kötetben már megtapasztaltam. Persze, a maga módján ez is szép és romantikus, de a szereplők itt egészen sokat szenvednek a többihez képest. Ezzel nincs is baj, sőt, kifejezetten tetszett, hogy jó pár megpróbáltatáson kell keresztülmenniük, csak közben sajnáltam őket. Szerencsére a könyv vége kárpótolt, és elégedetten helyeztem a polcomra ezt a Julia Quinn kötetet is.