Sziasztok!
Röpke pár óra kellett ahhoz, hogy elolvassam E. Lockhart díjnyertes könyvét, ami teljesen beszippantott. Úgy gondolom, megér egy külön bejegyzést a blogon, bár tény és való, hogy nehezen tudtam összeszedni a gondolataimat róla.
Kiadó: Hot Key Books
ISBN: 9781471403989
ISBN: 9781471403989
Oldalszám: 240
Megjelenési dátum: 2014. 05. 14.
Itt tudod megrendelni
Fülszöveg:
We Were Liars is a modern, sophisticated suspense novel from National Book Award finalist and Printz Award honoree E. Lockhart.
Read it.
Véleményem a borítóról:
Abszolút a borító miatt döntöttem úgy, hogy ez a könyv nekem angolul kell a magyar kiadás helyett, de nem bántam meg. Nem csak képen, hanem élőben is szépséges, bár kicsit törékeny és hajlékony a borító, szóval extrán oda kellett rá figyelnem olvasás közben.
Itt tudod megrendelni
Fülszöveg:
A beautiful and distinguished family.
A private island.
A brilliant, damaged girl; a passionate, political boy.
A group of four friends—the Liars—whose friendship turns destructive.
A revolution. An accident. A secret.
Lies upon lies.
True love.
The truth.
Read it.
And if anyone asks you how it ends, just LIE.
Abszolút a borító miatt döntöttem úgy, hogy ez a könyv nekem angolul kell a magyar kiadás helyett, de nem bántam meg. Nem csak képen, hanem élőben is szépséges, bár kicsit törékeny és hajlékony a borító, szóval extrán oda kellett rá figyelnem olvasás közben.
A történetről és a szereplőkről:
Egy-két hónappal ezelőtt fedeztem fel a TikTokon a We Were Liars-t, és meglepve konstatáltam, hogy bizony ez megjelent magyarul is már évekkel ezelőtt Hazudósok címmel. Egészen eddig nem is tudtam a könyv létezéséről, teljesen elkerülte a figyelmemet, de a rengeteg pozitív vélemény meggyőzött arról, hogy érdemes kézbe venni. Az érdekfeszítő történet mellett nyelvgyakorlásnak is tökéletes, egyáltalán nem vészes a nyelvezete, ráadásul az általam olvasott példányban szellősek az oldalak, így még könnyebben tudtam vele haladni.
A fülszöveg eléggé rébuszokban van írva, ezért röviden annyit kell tudni a történet kezdetéről, hogy adott egy vagyonos család, a Sinclair família, akik tulajdonképpen az amerikai álmot élik. Mindenük megvan a nagy házaktól kezdve a gyémántos nyakláncokon át a Harvardra szóló ösztöndíjig, de egy dolog hiányzik, ami nem más, mint az igazi családi összetartozás.
Sinclair nagypapa mindent megteremtett a három lányának, amit csak tudott, és ezért cserébe csupán csak azt várta el, hogy jól házasodjanak, és tovább örökítsék a kiváló Sinclair-géneket. Ennek eleget téve mindhárom lánya csodás, szépséges és a családra jellemzően szőke kisgyerekekkel ajándékozta meg a Papát, de az anyukák élete a cukormáz mögött korántsem édes. A három nő közül van, aki elvált, van, aki négy gyereket szült, van, aki nem dolgozik, csak elkótyavetyéli a pénzt, és ezek mellé mindegyik nő annyit iszik, amennyit nem szégyell. Mikor nyaranta találkoznak a család privát szigetén, állandóan marják egymást, mintha nem is nővérek, hanem ősellenségek lennének. A céljuk, hogy megkaparintsák a családi vagyont bármi áron, ennek érdekében pedig nem félnek bevetni a tulajdon gyermekeiket sem egyfajta eszközként... Aztán minden megváltozik.
A történet főszereplője a legelső unoka, Cady, aki életének minden nyarát a családi szigeten töltötte. Legjobb barátai közé tartozik a két unokatestvére, Johnny és Mirren, valamint melléjük szegődött egy fiú, Gat, aki nem Sinclair, és nem is igazán a család tagja. Az ő négyesük a "Liars" (magyarul Hazudósok). Hamar kiderül, hogy Gat és Cady között szerelmi szál van, de ez nincs igazán kibontva. Ők a mintapéldái a tipikus tiltott szerelemnek, mikor a gazdag lány szerelembe esik egy szegény fekete fiúval, aki a család szerint nem méltó a lányhoz. Ez a vonal kell ahhoz, hogy kibontakozzon a cselekmény során egy igen fontos téma, ami nem más, mint a rasszizmus. Nem ez a történet középpontja, de muszáj volt megemlítenem, mert kifejezetten jól lett beleillesztve a műbe ez a gondolat.
A cselekmény fele-fele arányban játszódik Cady 15 és 17 éves korában. Csak a nyarakat látjuk a lány szemein keresztül, de sokszor nem lehet megkülönböztetni az egyik évet a másiktól. Cady 15 éves korában balesetet szenvedett, és szinte az összes emléke kiesett arról a nyárról. Az orvosok szerint csak ideiglenes amnéziában szenved, és mikor készen áll, akkor minden eszébe fog jutni, de addig is fel kell vérteznie magát lelkileg a megterhelő igazságra.
Miközben 17 évesen a család privát szigetére megy, észrevehetően megváltozott a légkör a nővérek között. Egészen máshogy viszonyulnak egymáshoz, de nem tudni, miért, ahogy azt is homály fedi, hogy a fiatalabb unokatestvérei miért lettek sokkal másabbak, mint amilyenek két évvel azelőtt voltak. Cady próbál rájönni, hogy mi történhetett az ominózus 15. nyarán, és mi késztette a családját arra, hogy ilyen változásokon menjenek keresztül. Ebben a segítségére vannak a Hazudósok is, akik nem osztják meg vele az igazat, csak hagyják, hogy a maga tempójában emlékezzen arra, hogy mi is történt azon a végzetes éjszakán.
Az írónő stílusa nagyon egyedülálló, teljesen átadja Cady állapotát a lapokon keresztül. Szinte tapintható a lány fájdalma, és az olvasó olyan apránként jön rá az eseményekre, ahogy a főszereplő. Cady sokszor össze van zavarodva - ami az amnéziáját és az állandó migrénjét tekintve teljesen normális -, és ezzel a hatással néha már én sem tudtam, mi fog történni. A fejezetek között olykor-olykor bizonyos mesék is olvashatók, amelyeket Cady a Sinclair család mintájára írt, és ezeknek nagyon fontos jelentősége van. Elkövettem azt a hibát, hogy eleinte nem tulajdonítottam nekik nagy figyelmet, de egy idő után érezhető a párhuzam a mesék és a valóság között. Fontos információt tartalmaznak, és komoly társadalomkritika fogalmazódik meg bennük.
Lenyűgözött E. Lockhart kötete, nem is csodálom, hogy több díjat is nyert. Igaz, a megérzésemnek köszönhetően hamar rájöttem a végére, de ez egyáltalán nem von le a mű zsenialitásából. Az alaptörténeten kívül több mélyebb gondolat is megbújik a lapok mögött, amelyek megmutatják, hogy az amerikai álom sem olyan szép, mint ahogy azt a kívülállók gondolják.
Top 3 kedvenc idézetem:
A megvezetés nagymestere volt az írónő. A történet elején valahogy megéreztem, hogy mi lesz a végkifejlet, de annyira megtévesztettek a fejlemények, hogy nem mertem mérget venni rá. Csak rébuszokban lehet beszélni szinte erről a könyvről, és az a legjobb, ha olvasás előtt nem is olvasol róla részletes véleményeket, de csak, hogy tudd: abszolút megéri elkezdeni, mert nem fogod tudni letenni!
- "Be a little kinder than you have to."
- "Silence is a protective coating over pain."
- "Do not accept an evil you can change."
A megvezetés nagymestere volt az írónő. A történet elején valahogy megéreztem, hogy mi lesz a végkifejlet, de annyira megtévesztettek a fejlemények, hogy nem mertem mérget venni rá. Csak rébuszokban lehet beszélni szinte erről a könyvről, és az a legjobb, ha olvasás előtt nem is olvasol róla részletes véleményeket, de csak, hogy tudd: abszolút megéri elkezdeni, mert nem fogod tudni letenni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése