Veronica Roth: Kiválasztottak {Értékelés}

Sziasztok!

A napokban megismerkedtem Veronica Roth munkásságával, aki a Divergent sorozat által vált ismertté. Ez volt az első olvasmányom tőle, de ezentúl mindenképp figyelemmel kísérem a friss megjelenéseit. Köszönöm a recenziós példányt a GABO kiadónak!

Adatok:

Kiadó: GABO 
ISBN: 9789635660094

Oldalszám: 512

Fordító: Kleinheincz Csilla

Eredeti cím: Chosen Ones

Megjelenési dátum: 2021. 07. 15.
Itt tudod megrendelni

Fülszöveg:
Tizenöt évvel ezelőtt egy prófécia alapján öt átlagos kamasznak meg kellett küzdenie a legyőzhetetlennek tűnő Sötét Nagyúrral, aki Észak-Amerikában pusztítva teljes városokat tett a földdel egyenlővé, és emberek ezreivel végzett. A Kiválasztottak néven ismertté vált csapatnak csak minden erejét beleadva sikerült felülkerekednie rajta.
Ezután az élet mindenki számára visszatért a normális kerékvágásba, kivéve a fiatalokat, akik világszerte ismert hírességekként, életcéljukat beteljesítve nem találták a helyüket. Közülük legnehezebben Sloane viselte a sorsát: a lány olyan titkokat rejteget, amelyek még attól a négy embertől is elidegenítik, akik a világon egyedüliként képesek megérteni őt.
A Sötét Nagyúr felett aratott győzelem tizedik évfordulóján valami felfoghatatlan történik: az egyik Kiválasztott meghal. Amikor társai összegyűlnek a temetésére, rájönnek, hogy ellenségük végső célja sokkal nagyobb volt annál, amit ők, a kormányuk vagy akár a prófécia előre jelezhetett volna.

Véleményem a borítóról:
A gyönyörű színek és motívumok kavalkádja lenyűgöző, teljes mértékben megfogott már a kinézete alapján is a kötet. Nekem sokat jelent, ha a borítón szereplő tárgyak valamilyen kapcsolatban állnak a történettel, és a tű már szinte a könyv elején értelmet nyer.

A történetről és a szereplőkről:
Veronica Roth neve ismerősen csenghet, hiszen a megfilmesített Divergent sorozat és az Árnyak és jelek is az ő keze alól került ki. Bevallom, engem egyik sem fogott meg, ezért nem olvastam el őket - sőt, a filmeket sem láttam -, de úgy éreztem, a Kiválasztottak nekem való olvasmány, és nem is tévedtem.

Noha a történet a napjainkban kezdődik, sokkal régebbre nyúlik vissza, mikor a Földet még egy Sötét Nagyúr nevezetű, vérszomjas varázsló tartotta félelemben. Ebből az időszakból csak részleteket kapunk visszaemlékezések formájában, amikor öt, valamilyen értelemben kiemelkedő fiatal felvette a harcot a Nagyúrral. A legjobb tudásuk szerint a Nagyúr életét vesztette a főszereplővel, Sloane-nal folytatott harcban, de ez a kemény időszak mindegyik Kiválasztott életére rányomta a bélyeget.

Tíz évvel a nagy harc után Sloane életét még mindig a reménytelen szóval lehetne jellemezni. Persze, van egy lakása, emellett a legkiemelkedőbb Kiválasztott, Matt a párja, nem mellesleg a többi Kiválasztott, Ines, Albie és Esther is életben van, de a nő barátai kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy elfeledtessék mindazt a szörnyűséget, amit Sloane átélt. Meg kell mondani, hogy az öt felsorolt szereplő közül majdnem mindenki szenved valamitől, legyen szó poszttraumás stressz szindrómáról, drogfüggőségről vagy mániákus félelemérzettől, de Albie és Sloane jártak a legrosszabbul, tekintve, hogy őket el is rabolta a Nagyúr. Ennek következtében a három másik személy nemigen tudja mire vélni az őket tíz éve kísértő árnyakat. Ez tökéletesen megfigyelhető Matt és Sloane kapcsolatán, ami minden, csak nem kiegyensúlyozott, és az évtized alatt elnyomott, felhalmozódott sérelem a felszínre bukik, mikor Matt megkéri a nő kezét.

A Sötét Nagyúr bukásának tizedik évfordulójának örömtelinek kellene lennie, de beárnyékolja az esemény után bekövetkezett tragédia, ami nem más, mint az egyik Kiválasztott halála. A spoiler elkerülésének érdekében nem mondom meg, kiről van szó, de éreztem, hogy nem kellett volna ilyen rövid idő alatt ennyire megkedvelnem őt. Sloane-nak sokkal inkább volt ő a lelkitársa, mint amennyire Matt, ezért a veszteség még inkább lesújtott olvasás közben tekintve, hogy a nő gondolataiba láthattam bele.

Az eseményeknek persze ezzel még koránt sincs vége, mivel egy "balesetnek" köszönhetően Sloane, Esther és Matt egy párhuzamos univerzumba kerülnek. Ahogy hamar ki is derül, ez a baleset egyáltalán nem a véletlennek köszönhető, hiszen a Genetrix vezetői hívták oda a földi Kiválasztottakat, hogy legyőzzék az ottani Sötét Nagyurat, akit a zombi hadserege miatt Feltámasztónak hív a genetrixi lakosság. Természetesen a három szereplő nem igazán repes az örömtől az akció hallatán, hiszen egyszer is elég volt túlélni azt az embertelen pusztítást.

Sok morális kérdés és probléma merült fel a cselekmény során. A szereplők nem csak a frontvonalban harcoltak, de gyakran hadban álltak a saját érzelmeikkel is. Az írónő teljesen megkülönböztette az öt Kiválasztottat azáltal, hogy rendesen felépítette őket, és nem csak Sloane-nak adott egyéniséget. Mindegyik fiatal más-más megküzdési stratégiával létezik a történet során, és nincsenek behatárolva egy vezéregyéniség által, akit mindenkinek követnie kell. 

Meg kell mondanom, Sloane az egyik legkeményebb női főszereplő, akiről valaha is olvastam. Ez betudható a tragikus múltjának is, de a múltbeli események leírása alapján mindig is különbözött a másik négy Kiválasztottól. Sokan mogorvának és bunkónak látják, de ez csak egy álca, amivel elrejti a lelkében dúló vihart, ami tíz éve nyomasztja. Az egyik Kiválasztott halála még inkább felszítja a tüzet benne, és ezáltal számos eszement, mégis ütős tettet visz véghez a nő a genetrixi "kiruccanás" során.

A Genetrix egy igazán alaposan felépített steampunk helyszín, ami kicsit a Föld képmására hasonlít, de mégsem. Nagy különbsége a Földhöz képest, hogy ebben az univerzumban elterjedt a mágia használata, és az emberek mindennapi kellékeivé váltak az úgynevezett szüphonok. Ezeknek a fém kis lemezeknek a segítségével egy füttyentés is elég ahhoz, hogy a használóik kinyissanak egy ajtót, felkapcsoljanak egy lámpát, vagy - drasztikusabb példák után kutatva - megöljenek egy embert.

A végkifejletre szerintem nem lehet számítani. Minden elcsepegtetett információmorzsa csak jobban összezavart, és nem tudtam megkülönböztetni a jót a rossztól. Fogalmam sem volt, hogy a Feltámasztó tényleg olyan rossz-e, mint a Sötét Nagyúr, vagy hogy Sloane megfelelően dönt-e egyes esetekben, miközben az életét is kockára teszi.

Egyébként a történet kifejezetten véresre sikerült, elég csak a zombihadseregre gondolni. Nem vártam ilyen részletes csatákat, de morbid módon teljesen magával ragadt minden jelenet, mintha én is jelen lettem volna egy-egy Csapás közben. A karakter- és világfelépítés mellett a kötet nagy erénye még, hogy a fejezetek között újságcikkek, naplóbejegyzések és hivatalos dokumentumok is megtalálhatóak, ezek pedig nagyobb betekintést nyújtottak a Föld és a Genetrix eseményeibe egyaránt. Ezt az olvasásélményt lehetetlen átadni egy blogbejegyzésen keresztül, ezért csak azt tudom tanácsolni, hogy mihamarabb vegyétek kézbe Veronica Roth egyedi és megismételhetetlen könyvét!

Top 3 kedvenc idézetem:

1. "– Jobb, ha őszinték vagyunk, mint ha bölcsek – mondta Esther elmélázva."
2. "– Csak azért, mert te nem vagy hajlandó élvezni az életedet, nem jelenti azt, hogy mi sem élvezhetjük – mondta Ines."
3. "– Azok, akik a halhatatlanságra áhítoznak, nem értik, mi az."

Összességében:
Kifejezetten egyedi élményben volt részem a könyv által. Korábban csak névről ismertem az írónőt, de volt egy olyan érzésem, hogy erre a könyvre muszáj lecsapnom, már csak azért is, mert a Sötét Nagyúr nagyon a Harry Potterre hajazott. Szerencsére ez nem J. K. Rowling sorozatának újragondolása, hanem egy teljesen egyedülálló és remek sci-fi, ami minden gondolatomat lekötötte még akkor is, mikor éppen nem volt időm olvasni. Mostanában igencsak kevés könyv fog meg, de ennek sikerült, és nem tudom elégszer elmondani, hogy ezt bizony olvasni kell!