Rachel Smythe: Olümposzi história {Értékelés}

Sziasztok!

Ritkán olvasok képregényeket, de tudtam, hogy Rachel Smythe alkotása nekem való. Köszönöm a kiadónak a recenziós példányt!

Adatok:

Kiadó: Ciceró
ISBN: 9789634321606

Oldalszám: 384

Fordító: Márton Zsófia

Eredeti cím: Lore Olympus

Megjelenési dátum: 2021. 11. 16.
Itt tudod megrendelni

Fülszöveg:

Botrányos ​pletykák, vad bulik és tiltott szerelem – tekints bele az istenek éjszakai életébe Rachel Smythe stílusos képregényében, mely kortárs környezetben gondolja újra a görög mitológia legismertebb történeteit.

Perszephoné, a tavasz ifjú istennője nemrég érkezett Olümposzba. Anyja, Démétér a halandók világában nevelte fel, de miután lánya ígéretet tesz neki, hogy szent szűzként tanul tovább, megengedi, hogy az istenek pörgő, csillogó világába lépjen. Amikor Perszephonét szobatársnője, Artemisz elviszi egy buliba, az egész élete a feje tetejére áll: találkozik Hádésszal, és azonnal szikra lobban közte és az Alvilág sármos, de félreértett uralkodója között. Perszephoné belegabalyodik az Olümposzt uraló intrikák és viszonyok szövedékébe, miközben megpróbálja megtalálni a helyét – és a valódi hatalmát.

Az Eisner-díjra jelölt webképregénynek ez a kiadása egy új előzménytörténetet is tartalmaz, és a görög panteont egy rendkívül szellemes és romantikus képregényben repíti el a modern korba.

Az első kötet a Webtoon első számú képregényének, a Lore Olympusnak az 1–25. fejezeteit tartalmazza.

Véleményem a borítóról:

Nagyon jó ez a fejjel lefelé tükrözött megoldású borító, reménykedtem, hogy ezt kapja a magyar kiadás. Gyönyörű és szerencsére strapabíró is a kötet, igazi éke lett a könyvespolcomnak.

A történetről és a szereplőkről:

Tudnotok kell, hogy számomra Rachel Smythe munkássága nem volt ismeretlen eddig sem. Pár hete kezdtem el angolul olvasni ezt a képregényt a Webtoon-on, és egyszerűen nem lehet abbahagyni. Nagy kíváncsisággal vetettem bele magam a magyar kiadásba, valamint bíztam benne, hogy jó fordító kezébe került a szöveg.

Idén olvastam az első képregényemet, és azóta is olyat kerestem, ami szimpatikus mind rajzok, mind a történet terén. Rachel személyében megtaláltam azt a tehetséget, amire vártam; az alkotásai fantasztikusak színvilág és karakteralkotás terén, ráadásul a történetvezetése is fenntartja az ember figyelmét. Persze érződik, hogy alapvetően nem egy írónőről van szó, de ennek ellenére jó párbeszédeket és cselekményt talált ki, kíváncsi lennék, hogy egy regényt hogyan hozna össze.

A görög mitológia és a romantikus művek rajongóinak ez egy kötelező kötet! Nagyon alaposan körbe lett járva a mondavilág, az istenek jelleme is ki lett alakítva, ami azért is lényeges, mert a történet szempontjából nem csak a főszereplők (Hádész és Perszephoné) fontosak. Nyilván a műfajból adódóan nem sok lehetőség van a háttértörténeteik apró részletekbe menő megalkotására, de Rachel szentelt egy-két fejezetet másoknak is a pároson kívül.

A történet egy nagy olümposzi bulival kezdődik, ahol Hádész megpillantja a kivételesen csinos és bájos Perszephonét. Noha egy szót sem váltanak az este alatt, Perszephoné mégis Hádész alvilági lakosztályán köt ki, ami rengeteg pletykára és féltékenykedésre ad okot mások részéről. Igaz, nem történik közöttük semmi, mégis érezni lehet köztük a vibrálást, a vonzalmat és egy potenciális kapcsolat kezdetét, amelyben egyenlő felekként működhetnének a státuszuk ellenére is.

Ilyen rövid idő alatt nehéz kedvenc karaktert megnevezni, de Hádész a szívem csücske lett. Morálisan nem a legtisztább szereplő, de ő tipikusan olyan pasi, aki kívülről a lehető legijesztőbbnek tűnik - elvégre az Alvilág ura, könyörgöm -, belül azonban másra sem vágyik, csak egy kis megértésre és figyelemre, még akkor is, ha úgy érzi, hogy nem érdemli meg. Perszephoné pont ezért jó választás neki, hiszen a lány hiába tapasztalatlan, fiatal és naiv, mégis figyelmes és igyekszik meglátni mindenkiben a legjobbat. Ezt a képregényt leszámítva is imádom azokat a történeteket, amelyek a párosukról szólnak, remélem, a közeljövőben lesz még szerencsém ilyenekhez.

A kötetbe került 25 rész nem olyan sok, sőt, inkább túl kevés - főleg, hogy azoknak, akik csak a könyvet olvassák, még legalább egy évet kell várniuk a folytatásra. Úgy, hogy Webtoon-on már a 120. résznél tartok, tudom, hogy rengeteg potenciál van ebben a képregényben, megéri folytatni, hiszen az izgalmak még csak most következnek! Alig várom, hogy a második kötetet is a kezemben foghassam, amelyben a 26-49. részek kaptak helyet.

Fontos megjegyeznem, hogy Rachel nem fél nehezebb témákhoz nyúlni. Ez a történet nem csupa habos-babos cukiság, nagyon is komoly problémák jelennek meg benne. Megértem, ha ezek egyesek számára megterhelőek lehetnek, éppen ezért jó előre tájékozódni arról, hogy a manipuláció, a fizikai és mentális bántalmazás valamint a múltbéli traumák feldolgozása is megjelennek a lapokon.

Top 3 kedvenc idézetem:

1. "Mikor láttad meg utoljára a jót az emberekben? Mikor feledkeztél meg a kedvességről? Mikor feledkeztél meg a szeretetről?"
2. "– Hát gazembernek nézek én ki?
   – Igen. Legalább 30%-ban."
3. "Azt hittem, jó lesz megismerkedni ezzel a sok új emberrel. De csak magányosabbnak érzem magam, mint valaha."

Összességében:

Nagyon ritkán olvasok képregényeket, és most a ritkánt úgy kell érteni, hogy konkrétan ez volt életem második képregénye. Nem vagyok túl tapasztalt ilyen téren, de az a megítélésem, hogy ez egy fantasztikus mű lett. Nemcsak a grafika, de a történetvezetés is zseniális, pedig közel sem vártam ilyen jót cselekmény terén. Fantasztikus, hogy Rachel milyen mélységekben járta körbe a görög mitológiát, valamint az is lenyűgözött, hogy bele tudta szőni a napjainkban létező dolgokat is. Szerethető, elgondolkodtató és mégis egyszerre idegőrlő olvasmány, amit lehetetlen letenni, elég erősen függőséget tud okozni, ha hagyod, hogy beszippantson. :)