Vanessa Len: Only a Monster - Csak egy szörnyeteg {Értékelés}

Sziasztok!

Végre volt időm egy kicsit szusszanni a vizsgák után, és elolvastam az Anassa Kiadó újdonságát, a Csak egy szörnyeteget. Ha egy csavaros, időutazós ifjúsági történetre vágysz, akkor ne kutakodj tovább, mert ez a te könyved!

Adatok:

Kiadó: Anassa Könyvek
ISBN: 9786156507044

Oldalszám: 368

Fordító: Sárpátki Ádám

Eredeti cím: Only a Monster

Megjelenési dátum: 2022. 11. 17.
Itt tudod megrendelni

Fülszöveg:
Vanessa ​Len Az idő vándorai elsöprő romantikáját az Egy kegyetlen dal sötét világával ötvözte ebben a magával ragadó regényben.
Ez lett volna a tökéletes nyár. A tizenhat éves Joan, aki az iskolai szünetet elhunyt édesanyja különc londoni családjánál tölti, elhatározza, hogy ki fogja élvezni a nyár minden pillanatát. Imádja a történelmi Holland House-ban végzett munkáját, és amikor vonzó munkatársa, Nick randira hívja őt, úgy érzi, minden a helyére került.
Azonban Joan hamarosan ráébred az igazságra. A családtagjai nem egyszerűen furcsák, hanem valójában szörnyetegek, akik iszonyatos hatalmat birtokolnak. Nick pedig nem közönséges szépfiú: ő a legendás szörnyvadász, aki bármire képes lenne, hogy elpusztítsa őket.
A Nickkel vívott harcban Joan kénytelen együttműködni a kegyetlen Aaron Oliverrel, annak a szörnycsaládnak az örökösével, amely gyűlöli Joant és a rokonait. A lánynak muszáj megbarátkoznia saját szörnyeteg lényével, ha meg akarja menteni magát és a családját. Ugyanis ebben a történetben…
Ő nem a hős.

Véleményem a borítóról:
Ez a második elolvasott könyvem az Anassa Könyvektől, de már most úgy érzem, hogy nem tudnak mellélőni a borítókkal. Mesésre sikeredett ez is, ahogy a Rhapsodic borítója is, én legalábbis oda és vissza vagyok mindkettőért.

A történetről és a szereplőkről:
Már nagyon vártam ennek a könyvnek a magyar megjelenését, hiszen külföldön nagy sikert aratott. Nem tudom megunni az ifjúsági fantasykat, ráadásul ebben nagy szerepet kap az időutazás is, ezért nem hagyhattam ki, muszáj volt minél hamarabb olvasnom a kötetet. Szerencsére decemberre már végeztem a vizsgáimmal, így tudtam, hogy ideje megismerkednem Vanessa Len munkásságával és az ő szörnyetegeivel.

A Csak egy szörnyeteg egy urban fantasy, amely kezdetben a mi korunkban játszódik. A cselekmény Angliában, azon belül is Londonban kapott helyet. Érezhető, hogy az írónő alaposan belevetette magát a város történelmébe, nagyon részletes és szép leírásokat kapunk egy-egy helyszínről és épületről, de ezen kívül is árad a kötetből a történelemtudomány iránti érdeklődés és szeretet. Úgy gondolom, hogy egy ilyen típusú regénynél ez különösen fontos, hiszen ez is bizonyítja, hogy az írónő alapos kutatómunkára és helyénvaló ismeretekre fektette a művét.

Volt már arra példa, hogy pont azért nem mertem belevágni egy időutazós műbe, mert féltem, hogy nem lesz helytálló. Tekintve, hogy én is érdeklődöm a történelmünk iránt - ráadásul az egyetemi szakom miatt szinte ki sem tudom kerülni -, fontosnak tartom, hogy egy író igazán megragadja azt a hangulatot, amely egy-egy korszakot átjár és megjelenítse benne a fontosabb motívumokat. Szerencsére Vanessa Len esetében ezzel nem volt probléma, amit már pirospontnak könyveltem el.

A cselekmény középpontjában egy Joan nevű tinédzser lány áll, aki igazából teljesen átlagosnak mondható. Nyaranta a nagymamájánál lakik, akinek a házában megtalálható a különös család apraja-nagyja. Egyértelműen megállapítható, hogy nagyon szoros kötelék van a Hunt család tagjai között, és hamar kiderül, hogy ez nem csak simán egy átlagos, összetartó családi habitusnak köszönhető, mivel a Hunt család tagjai szörnyetegek. Jelen esetben a szörnyetegeket nem alakváltó, vérszomjas, gyilkológép lényekként kell érteni; a képességük családonként változó, de az közös bennük, hogy tudnak utazni az időben, ehhez pedig emberektől "lopják" az időt.

Tekintve, hogy Joan csak félig szörnyeteg, a családja nem tartotta szükségszerűnek, hogy beavassák ebbe a komoly és nagy horderejű titokba. Ez a döntés sajnos egyáltalán nem volt előnyös a lányt tekintve, olyannyira, hogy a családjának a lemészárlása kellett ahhoz, hogy megtanulja, hogy tud utazni az időben, nem mellesleg a gyilkos Joan szerelme, Nick volt.

Mondanom sem kell, már a szerettek elvesztése is nagy sokk volt Joan számára, és a helyzet abszurditása csak fokozódik azzal, hogy a lány az állítólagos ellenségével, Aaron Oliverrel utazott vissza a kilencvenes évekbe. Joant elég kemény fából faragták, és szinte azonnal eltökéli, hogy megtalálja a módját annak, hogy megmentse a családját. Csakhogy az idővonal nem így működik, és úgy tűnik, hogy a fontos információk veszélyesebbnél veszélyesebb helyeken találhatóak.

Nem mondom, izgalmas volt, hogy Joan céltudatosan és eltökélten állt minden helyzethez, viszont ennek az a hátulütője, hogy szerintem egyáltalán nem volt hiteles. Túlságosan könnyen hozzászokott ehhez a teljesen abszurd helyzethez, és jobban átlátta a szörnyek világát, mint azok, akik születésüktől fogva ebben nevelkedtek. Természetesen így is érték kellemetlenségek a lányt, de nekem így kevésbé volt jó élmény a történet, ráadásul a hiányos magyarázatok miatt maradtak bennem kérdőjelek a világfelépítést illetően.

A mű egyik fontos vonala a romantika. Ez több ízben is előkerül, mivel kapunk pár utalást az Aaron és Joan közötti vonzalomra, viszont Joan és Nick is összetartozik. Habár Joan és Aaron vonala nem megy el tettlegességig, mégis jól működő kémia van közöttük, ráadásul szerintem sokkal élvezetesebb jeleneteket kaptak, mint Joan és Nick.

Úgy gondolom, hogy a kötet egyik legfontosabb mondanivalója a morális kérdésekben rejlik. Mitől lesz valaki jó? Ki ítélheti meg, hogy mi a rossz? És egyáltalán: létezhet jó a rossz nélkül, és van olyan, hogy valaki csak jó, és egy szemernyi rosszaság sincs benne? Azt gondolom, hogy ezek mind relatív dolgok, elvégre minden embernek más a nézőpontja és a valósága, ez pedig szépen kiütközik Joan és Nick csatájában is.

Vanessa Len nem aprózta el a debütáló kötetét, szerintem egy igazán különleges és érdekfeszítő történetet sikerült összehoznia. Ígéretes kezdetnek mondanám, ami után biztosan minél hamarabb kézhez szeretnéd kapni a folytatást - tudom, mert én is így vagyok vele. Bízom abban, hogy sokan rátalálnak erre a regényre, mert tényleg egyedülálló és különleges a maga műnemében. Sokkal több figyelmet érdemelne, ezért remélem, sikerült meghoznom a kedvedet hozzá.

Top 3 kedvenc idézetem:

1. "– Nem változtathatunk azon, amit tettünk – magyarázta a fiú –, de… nem kell azoknak lennünk, akikké változtattak minket."
2. "– Te vagy a hős, én pedig a szörnyeteg – suttogta. – Ez a történet mindig csak egyféleképpen érhet véget."
3. "– Bárcsak bárhol máshol lennék! Bárcsak otthon lennék, egy jó könyvvel a kezemben."

Összességében:

Őszintén szólva a fülszöveg ellenére nem igazán tudtam, hogy mit várjak ettől a kötettől, így kíváncsian vetettem bele magam a szörnyetegek és szörnyvadászok időutazós világába. Kétségtelenül egy csavaros, izgalmas történetben volt részem. Ahhoz képest, hogy ez az írónő első kötete, szerintem a stílusát tekintve is nagyon lendületes, könnyen olvasható. Néhol akadt egy kis hiányérzetem a világfelépítést illetően, ezért nem tudtam teljes mértékben élvezni a cselekményt, de remélhetőleg a folytatás választ ad a bennem felmerülő kérdésekre, pláne egy ilyen befejezés után.