Szeptember végén olvashattátok a véleményemet a Szellemerdőről, ami nagy kedvencemmé nőtte ki magát, ezen felbuzdulva pedig kíváncsian vetettem bele magam az írónő korábbi művébe, A világítótorony boszorkányaiba is. Nagyon köszönöm a recenziós példányt a kiadónak!
Kiadó: Metropolis Media
ISBN: 9789635510900
ISBN: 9789635510900
Oldalszám: 334
Fordító: F. Nagy Piroska
Eredeti cím: The Lighthouse Witches
Megjelenési dátum: 2022. 07. 18.
Itt tudod megrendelni
Fülszöveg:
Liv az egyedülálló édesanya, három lányával egy távoli skóciai szigetre költöznek, hogy a nő elkészíthessen egy falfestményt egy renoválásra váró, több mint százéves világítótoronyban. Remek lehetőség ez a kis családnak az újrakezdésre. Lassan Liv rájön, hogy a világítótorony alatt lévő barlangban régen olyan nőket tartottak bebörtönözve, akiket boszorkánysággal vádoltak.
A helybéliek próbálják Livet figyelmeztetni a túlvilági erőkre a világítótorony környékén, vadakra és embergyermekeket utánzó rémségekre, akik veszélyesek és meg kell őket ölni. Ezeket a lényeket egykor a boszorkányok teremtették, bosszúból, tartja a szigeti legenda.
Huszonkét évvel később Luna visszatér a szigetre, hogy eltűnt testvéreit és édesanyját megkeresse. Mikor kap egy telefont, hogy húga Clover életben előkerült, ő azonnal örömmel indul el, hogy újra találkozzon testvérével, megdöbbenésére testvére még mindig hét éves!
Luna attól fél, hogy Clover esetleg egy ilyen rém, akiről a szigeti legendák szólnak. Elhatározza, hogy felderíti a világítótorony boszorkányainak titkait, ám arra nem számít, ő rá hogyan hat az egész.
Az írónő kötete egy csavaros gótikus horror, misztikus elemekkel.
Itt tudod megrendelni
Fülszöveg:
Liv az egyedülálló édesanya, három lányával egy távoli skóciai szigetre költöznek, hogy a nő elkészíthessen egy falfestményt egy renoválásra váró, több mint százéves világítótoronyban. Remek lehetőség ez a kis családnak az újrakezdésre. Lassan Liv rájön, hogy a világítótorony alatt lévő barlangban régen olyan nőket tartottak bebörtönözve, akiket boszorkánysággal vádoltak.
A helybéliek próbálják Livet figyelmeztetni a túlvilági erőkre a világítótorony környékén, vadakra és embergyermekeket utánzó rémségekre, akik veszélyesek és meg kell őket ölni. Ezeket a lényeket egykor a boszorkányok teremtették, bosszúból, tartja a szigeti legenda.
Huszonkét évvel később Luna visszatér a szigetre, hogy eltűnt testvéreit és édesanyját megkeresse. Mikor kap egy telefont, hogy húga Clover életben előkerült, ő azonnal örömmel indul el, hogy újra találkozzon testvérével, megdöbbenésére testvére még mindig hét éves!
Luna attól fél, hogy Clover esetleg egy ilyen rém, akiről a szigeti legendák szólnak. Elhatározza, hogy felderíti a világítótorony boszorkányainak titkait, ám arra nem számít, ő rá hogyan hat az egész.
Az írónő kötete egy csavaros gótikus horror, misztikus elemekkel.
Véleményem a borítóról:
Nagyon érdekes és titokzatos ez a borító. Tetszik, hogy a magyar kiadás megtartotta az eredeti motívumokat, de el is tér tőle.
Nagyon érdekes és titokzatos ez a borító. Tetszik, hogy a magyar kiadás megtartotta az eredeti motívumokat, de el is tér tőle.
A történetről és a szereplőkről:
Oké, a Szellemerdő (az értékelésemet >>itt<< olvashatod) elég meggyőző regénynek bizonyult; azóta mást sem akartam olvasni, mint C. J. Cooke-ot. Alig vártam, hogy megkaparinthassam A világítótorony boszorkányait, amiről tudtam, hogy az előbb említetthez hasonlóan tökéletes őszi olvasmány lesz. Elöljáróban annyit, hogy újfent nem csalódtam az írónő zsenialitásában. Köszönöm a lehetőséget a kiadónak!
A Szellemerdő kapcsán korábban már megfogalmaztam, hogy tetszik a szerző írásmódja, különösen az, hogy a fantasztikus elemeket már-már hihető és valósághű kontextusba helyezi. A bejegyzésben szereplő könyv címéből már tudhatjuk, hogy ez a könyv sem mozog a mi valóságunk talaján, elvégre boszorkányok nem léteznek - vagy mégis? C. J. Cooke boszorkányai valós személyek voltak, akik az 1590-es években boszorkányüldözés áldozatai lettek. Történetünk mondhatni tőlük indul, hiszen ebben a műben ők átkozták el a regény helyszínéül szolgáló fiktív kis skót szigetet, Lón Havent.
Az átok elég csavaros és rejtélyes. A szigeten több száz éve úgynevezett vadonc gyerekekkel találkoznak a lakosok, akik kiköpött másai egyes eltűnt gyerekeknek. Azonban a vadoncok sorsa nem a visszafogadás és beintegrálás a társadalomba; Lón Haven emberei úgy döntöttek, hogy ezeknek a gyermekeknek meg kell halniuk. Igaz, ez csak szóbeszédnek bizonyult, ráadásul azok nem is tudtak róla, akik csak látogatóba érkeztek a szigetre.
A kilencvenes évek végén ismerkedünk meg egyik főszereplőnkkel, Livvel, aki három lányával egy munka miatt költözött ideiglenesen a szigetre. Sapphire, Luna és Clover meglehetősen eltérőek, amely már a korkülönbségükből is adódik; Saffy egy lázadó, dühös tinédzser, Luna és Clover pedig még ártatlan gyerekek akkor, amikor Liv narrációjában megismerjük a cselekmény kiindulópontját. Nem sok idő telik el addig, míg Clover és Saffy eltűnnek, de homályosak ezek az események, és csak a fejezetek előrehaladtával értjük meg, hogy mi is történt pontosan.
Liv nézőpontján kívül Lunáét is megismerhetjük, viszont azzal a különbséggel, hogy ez a vonal már 2021-ben játszódik, tehát nem elég, hogy több narrátorunk, de másik idővonalunk is van. Luna ekkor már egy felnőtt nő, aki a családalapítás küszöbén áll, amikoris egy telefonhívást kap arról, hogy Clover előkerült. A gond csak az, hogy Clover 22 év elteltével is egy gyermek testével rendelkezik, ráadásul meglelhető rajta a vadoncok jele is. Luna az életét kockáztatja azzal, hogy megpróbálja felderíteni a húga - és tulajdonképpen egész Lón Haven - rejtélyét, de a múlt nem hagyja nyugodni, és válaszokat akar kapni.
Ahogy Luna, úgy én is rettentően kíváncsian vetettem bele magam ebbe az esetbe. Úgy vélem, közel sem volt kiszámítható a cselekmény, sőt, még az utolsó pár oldal is tartogatott meglepetést és csattanót. Újfent élveztem a skót folklór világát, ahogy azt is, hogy mágia ölelte körül a lapokat, mégis teljesen természetesnek érződött. Igaz, A világítótorony boszorkányai nem lett akkora kedvenc, mint a Szellemerdő, de C. J. Cooke nem okozott csalódást.
Top 3 kedvenc idézetem:
- "A megbocsátás egyfajta időutazás, csak jobb, mert a szebb jövő ígéretével egy időben bevarrja a múlt sebeit a jelen bölcsességével."
- "– […] van, hogy valaki olyan rettenetesen hiányzik, hogy az ember elhiteti magával, hogy megtalálta."
- "Nem csak húsból, csontból, vérből – történetekből is vagyunk. Vannak, akik elmesélik helyettünk a történetünket, mások megírják a sajátjukat."
Két C. J. Cooke-könyvet olvastam, mindkettő telitalálat lett. Bevallom, a Szellemerdő után kicsit féltem attól, hogy egy író csak egyszer tud ilyen kiemelkedőt és ilyen egyedit alkotni, de szerencsére kellemeset csalódtam. Véleményem szerint az írónő hihetetlenül alulértékelt, pedig olyan jól dolgozza fel a skót folklór egyes elemeit, valamint hangsúlyt fektet a tartalmas cselekményre és a karakterek fejlődésére, érzelmi kibontakozására is. Habár boszorkányos történetből született már ezer plusz egy darab, garantálom, hogy ilyen megvilágításban még nem olvastál róluk! Nagyon remélem, hogy olvashatok még magyarul az írónőtől, engem mostantól a rajongói között megtaláltok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése