Sziasztok!
Benyák Zoltán neve ismerősen csenghet azok számára, akik kedvelik a fantasy zsánert és a misztikusabb műveket, most azonban az író egy másik arcát mutatta meg, és egy összetett ifjúsági regényben csillogtatta meg a tudását. Innen is köszönöm a recenziós példányt és a bizalmat!
Kiadó: Főnix Könyvműhely
ISBN: 9786155999307
ISBN: 9786155999307
Oldalszám: 256
Max történeteket ír. Különlegeseket, vicceseket, fantasztikusakat. Ez a munkája, és jól csinálja. Olyan jól, hogy észre sem veszi, a meséiben él. Egy olyan világban, ahol a történetei veszik körbe: hősök, fura lények, vad tájak. Ám egy napon bekopogtat az egyik szereplője, egy szemtelen kislány, és arra kéri, segítsen megtalálni az egyik történetben elveszett holmiját. Max belemegy a dologba. A lánnyal az oldalán kilép biztonságos tornyából, és a kalandok rögtön elsodorják. Egyenesen a szörnyek, legendák, gonosz tervet szövő szereplők világába.
Benyák Zoltán páratlan fantáziával alkotta meg új regényét. Újra átélhetjük az Alíz csodaországban, vagy Óz, a nagy varázsló élményét. Lehetünk gyerekek, elengedhetjük a fantáziánk, együtt nevethetünk, aggódhatunk hőseinkért a Képtelen történet minden egyes oldalán.
Véleményem a borítóról:
Több szempontból is különleges ez a borító. Egy kiváló magyar grafikus keze munkája, aki teljes mértékben eltalálta a könyv hangulatát és a benne szereplő karaktereket. Emellett ha a fény úgy esik a borítóra, akkor fellelhető rajta egy "rejtett" cím - nem tudom, hogy így hívják-e ténylegesen, csak magamban kereszteltem el ennek -, ami szabad szemmel egyébként nem látható.A történetről és a szereplőkről:
Több embertől is hallottam már, hogy Benyák Zoltán munkássága lenyűgöző, eddig mégsem jutottam el odáig, hogy olvassak tőle. Azonban egyik nap váratlanul felbukkant Zoltán üzenete az Instagram kéréseim között, és felajánlott egy ingyen példányt a Képtelen történetből. Úgy gondoltam, hogy ez egy égi jel, és igent mondtam a recenzióra. Sajnos a vizsgaidőszak miatt sokáig halogattam az olvasást, de végre több időm lett, és gyorsan le is kaptam a polcról a kötetet.
Max egy magába fordult író, aki már-már a történeteiben él. Egyik nap betoppan hozzá egy Moira nevű cserfes, szókimondó kislány, aki nagy kalandra invitálja őt. A feladatuk megtalálni a Szív Alakú Dobozt, ami Moira számára oly kedves. Max úgy gondolja, ez nem lesz nehéz ügy, hiszen tudja jól, hogy a Bíbor Városban - ami szintén az ő képzeletének a szüleménye - van a doboz, és simán megtalálják együttes erővel azt, amit keresnek.
Max és Moira kiruccanása során egyértelművé válik, hogy a legtöbb Max által kreált szereplő nagyon nem elégedett a helyzetével. Számos veszély leselkedik a két főszereplőre, és tulajdonképpen a saját elméje fordul az író ellen. Ebből adódóan a történet nem ér akkor véget, mikor rábukkannak a Szív Alakú Dobozra, sőt, talán csak ott indul be igazán a cselekmény.
A történet rendkívül összetett és részletes. Rengeteg szereplő bukkan fel a kötet során, és mint kiderül, nem mindenki Max agyának a szüleménye, ráadásul a szófaragó a való életben történt dolgokat is papírra vetette, emiatt még ebben az elképzelt világban is megelevenednek a démonai, és kísértik a férfit.
Olvasás közben úgy éreztem magam, mintha belecseppentem volna az Ózba, vagy átéltem volna Alice egyik látogatását Csodaországban. Minden új és egyedi volt, habár pont emiatt egy kicsit nehezemre esett az összes helyszínt és szereplőt észben tartani, de voltak páran, akik kifejezetten a szívemhez nőttek, kezdve Moirával, aki kislány létére olyan beszélőkével lett megáldva, ami folyton mosolyra készteti az olvasókat. Számtalan vicces párbeszéd született közte és Max között, ami jobb hangulatúvá tette az utazást.
Ahogy mindig, most is kiemelném a pozitívumok mellett a negatívumokat is. Nekem tartalmilag zsúfolt volt a cselekmény, és sokszor elterelte a figyelmemet a tényleges történésről az a rengeteg, részletekbe menő leírás. Ez persze abból a szempontból jó, hogy segít könnyebben elképzelni egy helyszínt vagy egy karaktert, de nem éreztem úgy, hogy balanszolva lenne a történetvezetés és a leírás. Emellett kicsit olyan érzésem volt, mintha az író mindent IS bele akarna írni ebbe a durván 260 oldalba, amivel nem is lenne baj, ha egy kicsivel hosszabb terjedelmű lenne a mű.
Top 3 kedvenc idézetem:
Számomra Benyák Zoltán munkássága eddig ismeretlen volt, ezért különösebb elvárások nélkül fogtam bele a könyvbe, szimplán kíváncsi voltam, hogy vajon mit tud kihozni az alapötletből. Tagadhatatlan, hogy tehetséges, és igazi írói vénával van megáldva, ami a párbeszédekben és a történet vezetésén is látszik. Egy szórakoztató, de mégis rövid és könnyed olvasmányra vágytam, amit meg is kaptam, úgyhogy elégedetten csuktam be a könyvet. Remélem, lesz még alkalmam olvasni az írótól, kíváncsi vagyok, hogy más zsánerből mit tud kihozni.
- "– Ha én is átmehetnék egy történetbe, akkor olyanba mennék, ahol csak barátok vannak – mormolta Max."
- "Őszintének kell lenned magadhoz, és akkor az évek múltával egyre jobban megbarátkozol azzal az idegennel, akivel egy bőrbe öltöttek a születésedkor."
- "– (…) eljön az idő, amikor már nem elégszel meg ezzel. Amikor érzed, hogy most vagy soha. Mert ha most nem teszel, valami emlékezeteset, akkor már sosem."
Számomra Benyák Zoltán munkássága eddig ismeretlen volt, ezért különösebb elvárások nélkül fogtam bele a könyvbe, szimplán kíváncsi voltam, hogy vajon mit tud kihozni az alapötletből. Tagadhatatlan, hogy tehetséges, és igazi írói vénával van megáldva, ami a párbeszédekben és a történet vezetésén is látszik. Egy szórakoztató, de mégis rövid és könnyed olvasmányra vágytam, amit meg is kaptam, úgyhogy elégedetten csuktam be a könyvet. Remélem, lesz még alkalmam olvasni az írótól, kíváncsi vagyok, hogy más zsánerből mit tud kihozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése