Julia Quinn: A vikomt, aki engem szeretett {Értékelés}

Sziasztok!

Mint már észrevehettétek, engem is beszippantott a Bridgerton család sorozata, és a második rész befejezése után csak fokozódott bennem ez az érzés. Köszönöm a GABO kiadónak a recenziós példányt!

Adatok:

Kiadó: GABO
ISBN: 9789635660728

Oldalszám: 400

Fordító: Bozai Ágota

Eredeti cím: The Viscount Who Loved Me

Megjelenési dátum: 2010., 2021. 02. 01.
Itt tudod megrendelni

Fülszöveg:
1814 ​is eseménydús szezonnak ígérkezik, de e sorok írójának véleménye szerint ez nem igaz Anthony Bridgertonra, London legkívántabb agglegényére, aki ez idáig semmi jelét nem mutatta házasulási szándékának. És az igazat megvallva, miért is mutatná? Nála jobban senki nem játssza a tökéletes élvhajhászt.
Lady Whistledown társasági lapja, 1814. április

De a pletykalap szerzője ezúttal téved. Anthony Bridgerton nemcsak hogy elszánta magát a nősülésre, de már ki is választotta magának a feleségjelöltet. Az egyetlen akadály a hölgy nővére, Kate Sheffield, a legalkalmatlankodóbb nőszemély, aki valaha londoni bálterembe tette a lábát. A tüzes intrikus megőrjíti Anthonyt elszántságával, hogy megakadályozza a házasságot. De amikor Anthony Bridgerton éjszakánként lehunyja a szemét, Kate igen erotikus álmokban jelenik meg neki. A közvélekedéssel ellentétben Kate biztosra veszi, hogy nem a megjavult szoknyavadászokból lesz a legjobb férj; Anthony Bridgerton pedig a legnagyobb élvhajhász. Kate elszántan védelmezi a férfitól húgát, de fél, hogy éppen az ő szíve sebezhető. Amikor Anthony ajka az ajkához ér, hirtelen attól tart, ő maga sem képes ellenállni ennek a megvetendő élvhajhásznak.

Véleményem a borítóról:
Nincs különösebb bajom ezzel a borítóval, de annyira mégsem fogott meg. Ennek ellenére tetszenek a színek és az átmenetek, nem mellesleg a régi borítónál kétség kívül szebb.

A történetről és a szereplőkről:
Megmondom őszintén, nem tudtam tovább várni Anthony kötetével. Már a Netflix által készített sorozatban is felkeltette a figyelmemet - igaz, az ott lefestett kép nem teljesen ugyanaz, mint amit az írónő megálmodott, de nem is áll annyira messze a valóságtól. A hírhedten élvhajhász vikomt története egy vidéki hölggyel teljesen magába szippantott, és azóta sem ereszt.

Az 1814-es szezon legszebb hajadona Edwina Sheffield, ezzel kár is vitába szállni. A lány megnyerő külseje és kedvessége minden férfit elvarázsol, a Társaság női tagjai pedig irigykedve néznek rá. Azt azonban csak kevesen tudják, hogy a fiatal lány vállát komoly teher nyomja: tehetős férjet kell magának választania, hogy anyja, és a szeretett nővére, Kate számára jobb jövőt biztosítson. Ez eléggé megnehezíti a férjválasztást, már csak azért is, mert Edwina szerelemből szeretne házasodni, és ezért nem is lehet hibáztatni, ugyanakkor felelősséggel tartozik a családját illetően is.

A háttérből Kate mindenben segít Edwinának, pedig ebben az évben, majdnem vénkisasszonyként ő is elsőként vesz részt a báli szezonban. Ahelyett, hogy magának keresne férjjelöltet, minden energiáját Edwina boldogságára összpontosítja, és aki szemet vet a húgára, annak Kate-et kell először meggyőznie. Ez Anthony Bridgerton esetében sem történne másképp, ha az idősebb Sheffield kisasszony nem könyvelte volna el élből a vikomtot egy élvhajhász pasinak, akitől mindenképp távol kell tartania a húgát. Mondanom sem kell, ez szép elképzelés, de egy Bridgertont lehetetlen megakadályozni abban, hogy megszerezze azt, amire vágyik - csak aztán idő közben lehet, hogy megváltozik a vágyának tárgya.

Az öntörvényű Anthony nem egy tipikus romantikus alkat. Jól tudja, hogy a szerelem nem neki való, ahogy az is meggyőződése, hogy neki rövid élet jutott az édesapja sorsából kiindulva. Tényként kezeli, hogy a harmincas éveiben ő bizony meg fog halni, de addig is szeretne utódot magának, és egy valamirevaló feleséget is, de a szerelem ki van zárva, szóba sem jöhet. A fiatalabb Sheffield kisasszony minden szempontból tökéletes lenne számára, mert nem buta, kedves, szépséges, és Anthony tudja jól, hogy semmiképp sem tudna beleszeretni. Csak egy bökkenő van, mégpedig az, hogy a lány nővére, a tűzrőlpattant Kate mindent megtestesít, amire valaha vágyott, ahogyan azt is, amitől annyira fél...

A karaktereknek megvan a kellő árnyaltsága, de egyaránt szerethetőek, és az olvasó akarva-akaratlanul szimpátiát érez mindkettejük iránt. Érdekes látni, hogy Anthony félelmei mennyire meghatározzák őt, és egészen Kate megjelenéséig úgy él, mintha kőbe lenne vésve a halála dátuma. Kate is cipeli a saját keresztjét, hiszen szülei elvesztése után hatalmas űr keletkezett benne, amit a nevelőanyja és Edwina valamennyire orvosoltak, de ez nem elég ahhoz, hogy egyedül le tudja győzni a lelkében lappangó, titokzatos démonokat.

Imádtam a kémiát a két főszereplő között, pedig kimondottan ritkán mondok ilyet. Attól függetlenül, hogy családja csekély vagyonnal rendelkezik, Kate egy úrihölgy, szóval vajmi keveset tud a házas életről és a párkapcsolat mikéntjéről úgy en bloc. Azonban a szenvedély, amit érez Anthony iránt, felülmúlja minden álmát, és a vikomt is a világot adná Kate boldogságáért. Hatalmasat változott a szememben Anthony karaktere, hiszen úgy, hogy az olvasó betekinthet a múltjába is, látható az is, hogy a szoknyapecér, nőcsábász pasiból egy odaadó férjjé válik.

Számomra az egyik legérdekesebb vonása a történetnek az, hogy Kate szürke kisegérként gondol magára Edwinához képest, és annyira odaadó testvére a fiatalabb lánynak, hogy őt ez egyáltalán nem zavarja, sőt, mondhatni megbarátkozott ezzel a szereppel, pedig nincs igaza. A család roppant fontos szerepet kap mindkét szereplő életében, és a kezdeti nehézségek ellenére kénytelenek belátni, hogy tökéletesen kiegészítik egymást - persze ez korántsem ilyen egyszerű a könyvben. Kifejezetten tetszett, hogy Anthony nem egy tökéletes, Edwina-típusú lánnyal lett összeboronálva, hanem egy olyan talpraesett nővel, aki egyenrangú párja lehet.

Ha eddig nem szerettem volna bele Julia Quinn stílusába, most tuti teljesen elbűvölt volna. Ki merem jelenteni, hogy ez a rész még az elsőnél is jobban tetszett, mert Kate és Anthony sokkal szókimondóbbak és tüzesebbek, mint Daphne és Simon - ez persze nem von le az első kötet értékéből, hiszen az is csodás volt. A könnyfakasztó fejezetek, a szócsaták és a kis csipkelődések elérték azt, hogy az egyik legnagyobb kedvenceim közé emeljem az írónőt és a könyvet is egyaránt. Nincs rá jobb szó, imádtam minden percét úgy, ahogy volt.

Top 3 kedvenc idézetem:

1. "Vannak kapcsolatok, amik erősebbek a vérségi köteléknél, állapította meg."
2. "– Az embernek minden óráját úgy kell megélni, mintha az lenne az utolsó – mondta –, és minden napot úgy, mintha halhatatlan lenne."
3. "– Azt jelenti, hogy a szerelem nem arról szól, hogy félünk az elmúlástól. A szerelem arról szól, hogy találunk magunknak valakit, aki beteljesíti szívünket, aki jobb emberré tesz, mint amilyennek valaha álmodtuk magunkat. Arról szól, hogy az ember belenéz házastársa szemébe, és tudja, hogy ő a legjobb ember, akit valaha ismert."

Összességében:
Ha eddig kételkedtem volna az írónő tehetségét illetően, most biztosan beleszerettem volna a stílusába, de tekintve, hogy már Daphne és Simon kötetével is elvarázsolt, így csak fokozódott a rajongásom Julia Quinn munkássága iránt.

Kate és Anthony kapcsolata egy igazi érzelembomba; amikor éppen nem mosolyogtam az évődő szócsatákon, akkor a szememet törölgettem meghatottságomban. A váltakozó érzelmek, az izgalmas egymásra találás és a magával ragadó írásstílus elérte, hogy a legnagyobb kedvenceim közé kerüljön mind a könyv, mind a sorozat, és már alig várom, hogy belevessem magam Benedict történetébe!