Jay McLean: Lucas {Értékelés + Nyereményjáték}

Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó jelenteti meg Jay McLean: Lucas című regényét, mely a Preston Brothers sorozat első része. Lucas és Laney  11 éves koruk óta barátok, mára  azonban sokkal több ez a kapcsolat, mint legjobb barátság. Kettejük szerelmének izgalmakkal bővelkedő kibontakozását meséli el ez a könyv. Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

Adatok:

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633995617

Oldalszám: 472

Fordító: Kereki Noémi

Megjelenési dátum: 2021. 07. 27.
Itt tudod megrendelni

Fülszöveg:

Szeress nagyon, szeress szenvedéllyel, de szeress jól!
Száz méteren minden milliszekundum számít.
Ha a szerelemre várunk, ezek a milliszekundumok örökkévalóságnak tűnhetnek.
Lucas Prestonnak, a középiskola végzősének mindene megvan: az atlétikacsapat sztárja, egy ösztöndíj várományosa, saját lakással meg újabb és újabb barátnőkkel. Egy nővére, öt öccse és egy apja van, aki számít a segítségére, hogy ezek az fiúk biztosan ne öljék meg egymást. És a megmentője? Lois „Laney” Sanders, a lány, akit tizenegy éves kora óta nagyon kedvel. Egy lány, aki a legjobb barátja, a bizalmasa, a bátorsága.
Tizenhat kopogás.
Nyolc másodperc.
Ennyi időbe telt felismernie, hogy négy éve szerelmes Laneybe.
Nyolc sorsfordító másodperc.
És pontosan ennyi időbe telt őt elveszítenie.

Véleményem a borítóról:
Említettem már egy párszor, hogy nem vagyok azoknak a borítóknak a híve, amin modellek vannak, mert nagyon mesterkéltek, és sokszor nem ragadják meg a kötet hangulatát. Tény és való, hogy ez sem a kedvencem, de legalább nem egy ezredik félmeztelen pasi látható rajta, már ez is haladás.

A történetről és a szereplőkről:
Ritkán olvasok olyan könyveket, amelyekben fiú-lány barátságból szerelem lesz, mert többnyire elég kiszámíthatóak és untatnak. Ennek ellenére mindenképp bele akartam olvasni a Lucasba, mert rengeteg jót olvastam és hallottam már róla főképp Goodreads-en, ennyi pedig épp elég volt nekem ahhoz, hogy meggyőzzön arról, hogy adjak neki egy esélyt.

Jay McLean munkássága számomra eddig ismeretlen volt. Egy ideje a polcomon csücsül a Lebegés című regénye, de nem éreztem még különös motivációt az elolvasására. A maga módján kellőképpen komolynak tűnik az is, mégsem vonz annyira, mint ahogy a Lucas fülszövege vonzott.

Az alaptörténet jelen esetben tök egyszerű. Adott egy gazdag, tökéletes fiú hatalmas családdal, és egy lány, aki az apjával mondhatni beintegrálódik az előbb említett család életébe. A két apuka főnök-alkalmazott viszonyából életre szóló barátság lesz, ez pedig a gyerekek esetében is így van. Lucas és Lois (később Laney) egyidősek, azaz 11 évesek, mikor először találkoznak, és már akkor egy hullámhosszon voltak. Élvezik egymás társaságát, jól elvannak, és eközben Laney szinte olyan lesz a Preston család számára, mintha a saját gyerekük lenne. Lucas testvérei egyfajta jótündér keresztanyaként tekintenek a majdnem velük egyidős lányra, különösképpen édesanyjuk halála után, ami az egész családot, valamint Laneyt is megrázza.

A váltott szemszögnek és a múltba tekintéseknek köszönhetően részletesen megismerjük a Preston és a Sanders családot is. Lois gyermekkora nem volt könnyű, mielőtt az apjával, Briannel elhagyták a lány vérszerinti anyját, hiszen az a nő nem is foglalkozott a saját gyerekével, sőt, tulajdonképpen semmivel. Brian csak az egyike volt Lois sok nevelőapjának, de nem tudta otthagyni a 11 éves kislányt a szörnyű anyjával. Magukra maradtak, mégis sokkal boldogabb élet várt rájuk, főleg úgy, hogy a Preston család is képbe került.

Lucas számára mindig is a család jelentette mindent, nem is meglepő ez tekintve, hogy öt öccse és egy nővére van - és csak úgy mellesleg minden gyerek neve "L" betűvel kezdődik, ez pedig eleinte nagyon összezavart. A Preston gyerekek anyukája halála után Laney még több időt tölt velük, és valahogy feladatának érzi betölteni az űrt, ami Kathy után maradt. Hiába voltak akkor még fiatalok, Laney és Lucas között emiatt is egy olyan kapocs alakult ki, ami sok felnőttnél nincs meg. Tizenegy év ide vagy oda, már akkor is tökéletesen kiegészítették egymást, de nyilvánvalóan akkor még az ember nem tudja, mi a szerelem.

Az idő elteltével mindkét főszereplő tapasztalatot szerez, kialakul a személyiségük, és egy-egy jellegzetes hobbiba fognak. Laney szenvedélyesen köt és kreatívkodik, Lucas pedig futni kezd, és halmozza a díjakat. Azért fontos ezeket kiemelni, mert a kötet során többször is felmerül, hogy mennyire tiszteletben tartják a másik elfoglaltságát, és nekem ez nagyon szimpatikus volt. Tudom, hogy milyenek a korombeliek és a kisebb fiatalok, és a kölcsönös tisztelet néha nem alapfeltétel náluk egy kapcsolatban, de jelen esetben nagyon harmonikusan működtek a szereplők.

Egy bizonyos eset után, viszonylag a kötet elején Laney és Lucas is megvallják az érzelmeiket egymásnak, aminek nagyon örültem, de fogalmam sem volt, hogy minek kell még plusz háromszáz oldalig húzni az eseményeket. Erre megkaptam a választ, ugyanis Lucas nem szakított az akkori barátnőjével - khm, pedig megcsalta -, ráadásul megjelent egy új Don Juan a színen Cooper Kennedy képében, aki teljesen magába bolondítja Laneyt. Innentől megritkulnak a közös jelenetek, többnyire csak Laney, vagy csak Lucas életébe láthat bele az olvasó. Nekem sok esetben Lucas volt a szimpatikusabb, mert Laney vonala nagyon titokzatosra sikerült - nem véletlenül -, és néha nem tudtam összerakni a dolgait. Nem mellesleg Cooper sem volt szimpatikus számomra, éreztem, hogy valami nagyon nem jó ott, de akkor még nem tudtam, hogy miért van bennem egy ilyen érzés.

Szerintem ez egy kiemelkedő könyv lett az éveket áthidaló szerelemről, ráadásul középiskolás főszereplőkkel. Nem tudom behatárolni, hogy hány éves kortól ajánlanám, mert van benne minden "finomság" (értsd: sokkoló jelenetek), de emellett egy-két eseményt leszámítva eléggé a realitás talaján maradt a történet. Habár nagyon tetszett, és tényleg gyorsan haladtam vele magamhoz képest, mégsem vagyok teljesen elégedett vele. Néha azt éreztem, hogy az írónő mindenbe bele akar kapni egy kicsit, és túl sok, túl zsúfolt lett a cselekmény ezáltal. Jobb lett volna, ha ezeket a problémákat inkább az egész sorozatba szórja szét, mert így egy kötet alatt kell megküzdeni a halálos betegségekkel, az iskolai bántalmazással, egyes függőségekkel, megcsalással, családon belüli erőszakkal és számos dologgal, ami miatt én egy leheletnyit túlzásnak érzem Lucas és Laney történetét. Mindenesetre legalább fontos és elgondolkodtató témák vetődnek fel, amik elgondolkodtatják az olvasót.

Egyébként nekem hatalmas pluszt adott a két főszereplő családjának jelenléte. Sok középiskolásokról szóló könyv elhanyagolja ezt a vonalat, pedig ilyen fiatal szereplők esetében nagyon is fontos szerepet játszik az otthoni környezet és a család. Leginkább Lucas szemszögében olvashatunk ilyen jeleneteket, de mindegyik rendkívül őszintének és reálisnak tűnik, csupa olyan esemény, ami megtörténhet egy hétgyerekes, összetartó család esetében. Nem csak a testvéreknek, de a szülőknek is állandó szerepe van a történetben, ezzel pedig még valóságosabbnak tűnnek a Prestonok.

Top 3 kedvenc idézetem:

1. "– Mindig leszegett fejjel jársz – mondja a semmiből.
   – Hogy?
   – Aha. – Bólint, és egy szalvétába törli a száját. Majd felém fordul. – Mintha attól félnél, hogy meglát téged a világ. Vagy talán attól félsz, hogy igenis látnak téged."
2. "Értékesnek éreztem magam.
   Végre úgy éreztem, hogy elég vagyok."
3. "– Te az agyaddal nyűgözöd le az embereket. A kedves szíveddel és a szerény viselkedéseddel. És bár gyönyörű lány vagy, nem a kinézetednek vagy az öltözékednek kell okoznia az emberek csodálatát. Amikor nagyobb leszel, és a fiúk elkezdenek felfigyelni rád, szeretném, hogy emlékezz erre. Mert ha csupán a külsőd vonzza őket, akkor ők nem a te embereid, Lo. Jobbat is kaphatsz. Jobbat fogsz kapni."

Összességében:
Kétkedve álltam neki Lucasnak, már csak a terjedelme és a "barátokból szerelmesek"-vonal miatt is. Egy ideig ellenálltam, de a sok jó értékelés meghozta a kedvemet hozzá, és egyáltalán nem bánom, hogy elolvastam.

Lucas és Laney kapcsolata hosszú évekre nyúlik vissza, hiszen már kis kamasz korukban ismerték egymást. Mindig is elválaszthatatlanok voltak attól a pillanattól, hogy Laney betoppant a Preston család életébe, és egy életre szóló barátság - valamint még annál is több - alakult ki köztük.

Abszolút indokolt a kötet terjedelme, mert rengeteg esemény, érzelem és fontos téma került bele, amiről beszélni kell. Számomra ez néhol kicsit sok volt már és túl idilli, de szerencsére nem csapott át egy idegesítő vonalba, úgyhogy elégedetten csuktam be a könyvet, és már alig várom, hogy jobban megismerjem a többi Preston fiút. :)

Nyereményjáték:

Lucast megszerettük ebben a regényben, de ezen  a néven már máskor is avattunk kedvenc főszereplőt. Lucas nevű  karaktereket kell keresnetek, minden állomáson egy-egy idézet lesz segítségetekre. Ki kell találni az adott Lucas családnevét és a regény címével együtt be kell írni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Az idézet: Sascha felnevetett.

A két férfi egyszerre fordult felé, a bennük lakó vadállatot lenyűgözte a tiszta hang. Lucas rádöbbent, hogy akkor hallotta Saschát először nevetni. A vágya, hogy kisajátítsa a lányt, fájó féltéssé változott. Sascha többet jelentett neki, mint azt valaha is gondolta volna. Ha a lány meghal, az ő szíve is vele hal.

a Rafflecopter giveaway
Állomások:
07.10. - Kelly és Lupi olvas
07.13. - Veronika’s Reader Feeder
07.16. - Fanni’s Library
07.19. - Sorok között extra