Julia Quinn: Csókja megmondja {Értékelés}

Sziasztok!

Elérkeztem a hetedik Bridgerton kötethez, ami eléggé meglepett. Szerintem még sosem olvastam ki ilyen jó tempóban egy sorozatot, főleg olyat, ami kifejezetten hosszú. Köszönöm a recenziós példányt a GABO kiadónak!

Adatok:

Kiadó: GABO
ISBN: 9789635660773

Oldalszám: 384

Fordító: Bozai Ágota

Eredeti cím: It's in His Kiss

Megjelenési dátum: 2021. 06. 02.
Itt tudod megrendelni

Fülszöveg:

A ​HŐS

Gareth St. Clair bajban van. Apja, aki megveti őt, elhatározta, hogy tönkreteszi a St. Clair-birtokot, hogy nyomorba döntse őt. Gareth egyetlen öröksége egy családi napló, amiben talán családi titkokról írnak… és ez lehet jövője nyitja. Csak az a probléma, hogy a szöveg olaszul íródott, mely nyelvet Gareth a legkisebb mértékig sem beszéli.

A HŐSNŐ
Az előkelő társaság egybehangzóan állítja, hogy Hyacinth Bridgerton kisasszonyhoz senki nem hasonlítható. Pokolian okos, rémesen szókimondó, és Gareth szerint valószínűleg csak kisebb dózisokban elviselhető. De van benne valami… valami bájos és bosszantó… ami megragadja a figyelmét, és nem ereszti.

SZEGÉNY MOZART ÚR

Valószínűleg éppen forog a sírjában, amikor Gareth és Hyacinth találkozik az évente megrendezett Smythe–Smith-zeneesten. Hyacinth jó hírű lány; az, hogy Gareth St. Clair társaságában látják, meglehetős merészség, de jól érzi magát a társaságában és felajánlja, hogy lefordítja a naplót, bár olasztudása nem egészen tökéletes. De ahogy beveszik magukat a titokzatos szövegbe, rájönnek, hogy a válaszok, amelyekre oly régóta várnak, nem a naplóban vannak… egymásban találják meg… és semmi sem olyan egyszerű – vagy olyan bonyolult –, mint egyetlen, tökéletes csók.

Véleményem a borítóról:

Kifejezetten szeretem a kék borítójú könyveket, és ez most teljesen levett a lábamról. Teljes mértékben illik az előző kötetekhez dizájnban és a könyvgerincet illetően is.

A történetről és a szereplőkről:

Örömmel vetettem bele magam a legifjabb Bridgerton lány, Hyacinth történetébe. Gondolom, ez nem meglepő azok után, hogy már számos alkalommal kifejeztem a rajongásomat Julia Quinn ezen sorozata iránt. A 19. századi Anglia, a felvázolt társadalom, a bálok és a szórakoztató estek elvarázsolnak minden egyes alkalommal, és kicsit azt éreztetik velem, hogy én bizony rossz korban születtem.

Hyacinth szerintem viszonylag kevés alkalommal bukkant fel az előző részek során, csak elvétve jelent meg egy-egy párbeszéd és pillanat erejéig. Sejthető volt, hogy egy beszédes minden lében kanál, de nem gondoltam volna, hogy be sem áll a szája. Ebből a szempontból hasonlóságot véltem felfedezni közte és Eloise között, ami néha kicsit zavart, mert egy egyedibb karakterre vágytam.

Szerencsére a férfi főszereplő, Gareth St. Clair nem hasonlít egyik korábban megismert férfiúhoz sem. Hírhedt szoknyapecérként tartják számon, az apjával nagy ellentétben áll, mindennek a tetejében pedig ő Lady Danbury unokája, így több okból kifolyólag sem a legmegfelelőbb férjjelölt, habár a kedves mama szívesen fogna neki egy asszonyt, aki megzabolázza a fiatalabb St. Clairt.

Véletlenek és izgalmak sokasága kell ahhoz, hogy a két fiatal közelebb kerüljön egymáshoz. Gareth nagyanyja apai ágról hátrahagyott egy naplót, amelyet olaszul vezetett, és csak Hyacinth tudja lefordítani több-kevesebb sikerrel. A napló szerint St. Clair nagymama egy csomó ékszert rejtett el Gareth szülőházában, amit egészen eddig senki sem talált meg. Miután Hyacinth felfedezte ezt az információt, azon nyomban a kincsek keresésére akart indulni Gareth-tel karöltve, bár a férfi nem lelkesedett az ötletért, hiszen kockázatos küldetés ez - pláne egy ilyen nagyszájú nővel.

A kincskeresés során nem csak a St. Clair házat, de egymást is felfedezték a karakterek, és ezt nem csak testiség tekintetében értem. Tény és való, jól megírt erotikus jelenetekben sem volt hiány, de számomra az is érdekes volt, hogy hogyan puhultak meg egymás irányába a szereplők. A hánytatott sorsú Gareth számára nehezebb volt engedni az érzelmeinek, mint Hyacinth-nek, ebből pedig adódtak félreértések.

Természetesen most sem csalódtam Julia Quinn történetvezetésében. Nem volt még ehhez hasonló páros, aminek természetesen örültem, bár pár korábban is felbukkanó jellembeli tulajdonságot átültetett Hyacinthbe és Garethbe is. Remélhetőleg Gregory nem a fivérei koppintása lesz, már kíváncsian várom az utolsó részt, ami a kiegészítő kötet előtt van.

Top 3 kedvenc idézetem:

1. "– Mondd meg neki, ami a szívedet nyomja – tanácsolta. Aztán elfintorodott. – És ha ez nem működik, akkor fogj egy könyvet és verd fejbe!"
2. "Tíz év telt el és megismerhetjük a hősnőt, aki sosem volt félénk, visszahúzódó virágszál. A helyszín az évente hagyományosan megrendezésre kerülő Smythe-Smith-zenedélután, körülbelül tíz perccel az előtt, hogy Mr. Mozart forogni kezdett sírjában."
3. "– Kisasszony, ön bolond.
   Hyacinth bólintott; még mindig eszelősen vigyorgott.
   – Lehet."

Összességében:

Az előző kötetekben Hyacinth volt az idegesítő, mégis szerethető kishúg, akinek különösebb szerepe nem volt sosem. Emiatt kicsit Francescához tudnám hasonlítani tekintve, hogy a legtöbb esetben ő is kimaradt a cselekményből, ezért kíváncsi voltam, milyen tulajdonságokkal látta el Julia Quinn a legifjabb Bridgerton lányt.

Hyacinth és Gareth kapcsolata igazán szenvedélyes és érzéki. A testvérek többségével ellentétben ők nem buktak le egy kompromittáló jelenet során, a házasságuk érzelmeken alapul, és tökéletesen kiegyensúlyozzák egymást.