Alyssa B. Sheinmel: Felelsz vagy mersz? {Értékelés}

Sziasztok!

Ma egy új Dream válogatásos könyv értékelésével jelentkezem, amelyet a kiadónak hála megjelenés előtt elolvashattam. Innen is köszönöm a recenziós példányt!

Adatok:

Kiadó: Maxim Könyvkiadó Kft.
ISBN: 9789634992622

Oldalszám: 336

Fordító: Abrudán Katalin

Eredeti cím: A Danger to Herself and Others

Megjelenési dátum: 2021.07.12.
Itt tudod megrendelni

Fülszöveg:
Négy fal. Egy ablak. Nincs menekülés.
Hannah tudja, hogy félreértés történt. Őt szükségtelen elmegyógyintézetbe zárni. A nyári egyetemi kurzuson a szobatársával történt dolog baleset volt. Amint az orvosok és a bíró megállapítják, hogy nem ön- és közveszélyes, azonnal hazamehet, és megkezdheti az utolsó évét a középiskolában. Az egyetemi felvételi jelentkezéseket senki nem fogja kitölteni helyette! Addig is elszántan igyekszik megnyerni magának a kórházi személyzetet, és elnyerni bizonyos kiváltságokat, hogy ne őrüljön bele az unalomba.
Aztán megérkezik Lucy. Lucynek is megvan a maga baja, így tökéletes alany arra, hogy Hannah figyelmét elterelje mindarról, amit az otthoni életéből hiányol. Ám az is lehet, hogy épp Lucynek köszönhetően néz majd Hannah szembe azokkal a titkokkal, amelyeket mindeddig került, és azokkal a veszélyes játékokkal, amelyek miatt elzárták.

Véleményem a borítóról:

Maga a borító még tetszene is, ha nem lenne rajta ez az idétlen betűtípus. A történethez sok köze nincs, ahogy az eredetinek sem, de egynek elmegy.

A történetről és a szereplőkről:
Azt veszem észre, hogy egyre több érdekes, szélsőséges könyv jelenik meg a Dream válogatás keretein belül. Ezalatt azt értem, hogy nem csak a szokásos tinirománcokból áll a kínálat, hiszen nemrégiben jelent meg a Sebek szárnyán, most pedig a Felelsz vagy mersz?, és egyik sem mondható átlagos kötetnek. Nagyon is komoly problémákat vetnek fel, ez pedig becsülendő, hiszen a balesetek és a mentális betegségek tényleg hétköznapi dolgok, amikre fel kell hívni a fiatalok figyelmét is.

Mikor megtudtam, hogy meg fog jelenni ez a könyv, egy percig sem haboztam, máris tudtam, hogy olvasni szeretném. Ez igencsak ritka nálam, mert általában nem szoktam ilyen impulzus alapján dönteni tekintve, hogy ezer plusz egy könyvem vár olvasásra. Szerencsére hallgattam a megérzésemre, és a kiadónak köszönhetően megjelenés előtt el is olvashattam Hannah történetét.

Hannah nem egy átlagos tinédzser. Kivételesen okos, művelt, illedelmes, no meg persze gazdag. A szülei szerint már kiskorában olyan volt, mint egy gyermektestbe szorult felnőtt, amit alátámasztott a koraérett viselkedése. Mindig is sütkérezett a szülei figyelmében, bezsebelte a dicséreteket, büszkeséggel fogadta más szülők irigy pillantásait, és magasan hordta az orrát, mintha mindent jobban tudna másoknál.

Ambíciózus fiatal lévén tökéletesen tudja, hogy egyetemre akar járni, ezért pedig bármit képes megtenni. Így került egy nyári iskolába, ami a jelentkezési lapokon tökéletesen mutat majd. Szobatársa a félénk, vidéki lány, Agnes lett, aki sokban különbözik Hannah-tól. Egy példa a különbségekre az, hogy Agnes kómába került, és maradandó agykárosodást szenvedett egy véletlen baleset miatt, amit a főszereplő okozott - vagy talán mégsem?

Miután Hannah elmegyógyintézetbe kerül (szerencsére a lightosabb fajtából, amelyben csak tinédzser lányok vannak), egyre több arcát mutatja meg az olvasónak. A hitetlenkedés, a megbotránkozás és a szégyen mind-mind jelen vannak Hannah napjaiban. Nem tudja, mi lesz ezután, de bizonyos abban, hogy csak egy félreértés történhetett, hiszen neki nincs semmi baja. Ezt a hirtelen felbukkant új szobatársa, Lucy is bizonygatja neki.

Lucy egy táncoslány, akit evészavarok miatt vittek be a létesítménybe. Ahogy Hannah, úgy ő is tisztában van a céljaival; minden álma, hogy egy híres tánciskolába mehessen tovább tanulni. A két lánynak meglepően sok közös témája akad, és közel kerülnek egymáshoz egészen addig, amíg Lucy rejtélyes körülmények között eltűnik.

Már a kezdetektől sejthető, hogy Hannah elméjével van valami baj. Persze, kivételesen tehetséges, intelligens és okos, de a megnyilvánulásai, egyes cselekedetei és hozzáállása a dolgokhoz egyfajta kételyt ébresztettek bennem. Nem gondoltam volna, hogy a probléma olyan súlyos, mint ahogy az kiderült, de természetesen nem lövöm le a lényeget, hátha kedvet kaptok az elolvasásához. A lényeg, hogy sok esetben nem elég a felszínt kapargatni ahhoz, hogy rájöjjünk, mekkora a baj valójában.

Kemény történet volt ez egy olyan befejezéssel, ami nem is kifejezetten nevezhető befejezésnek, hiszen még annyi dolog vár Hannah-ra és a szüleire (akik egyébként borzasztóan viselkedtek). Azt hittem, kapunk valami plusz jelenetet a jövőből, de tévedtem, ez pedig eléggé zavar. Kicsit összecsapottnak és lezáratlannak érzem a cselekményt, ez rontotta le az olvasásélményemet, de összességében egyáltalán nem bánom, hogy lecsaptam a kötetre.

Top 3 kedvenc idézetem:

1. "– Ha te mondod, akkor én is hiszek benne."
2. "A könyv az könyv, és ezermilliószor jobb olvasni, mint a mennyezetet bámulni."
3. "Ha nem vagyok felelős a szavaimért és a tetteimért, akkor senki vagyok."

Összességében:
Mostanában meglepően sok nehezebb hangvételű könyvet olvasok, és ez is egy volt közülük. Ritkán lehet olyan ifjúsági könyvbe botlani, amely a mentális betegségekre van kiélezve, éppen ezért mindenképp akartam adni egy esélyt Sheinmel kötetének. Nem voltak nagy elvárásaim, fogalmam sem volt, hogy tulajdonképpen mit is várhatok a történettől, és lehet, hogy pont ezért tudtam gyorsan belerázódni. Nyomasztó hangulat és sejtelmesség árad az oldalakból, a főszereplő néha rokonszenves, néha pedig nem, de az állapotát tekintve ezen nem is lehet meglepődni. A befejezéssel kapcsolatban ambivalens érzéseim vannak, de valahogy éreztem, hogy konkrét lezárás nélkül maradunk.