Celeste Ng: Amit sohase mondtam el {Értékelés}

Sziasztok!

Az Amit sohase mondtam el egyike azoknak a könyveknek, amelyekkel konkrétan már évek óta szemeztem, mire eljutottam az olvasásáig, ezért teljes erőbedobással vetettem bele magam a történetbe. Köszönöm a recenziós példányt a Moobius csapatának!

Adatok:

Kiadó: Európa Kiadó
ISBN: 9789635044719

Oldalszám: 310

Fordító: Széky János

Eredeti cím: Everything I Never Told You

Megjelenési dátum: 2016. 11. 04.
Itt tudod megrendelni

Fülszöveg:

Celeste ​Ng kínai bevándorlók gyermekeként született Pittsburghben 1980-ban, jelenleg Massachusettsben él a családjával. Kis tüzek mindenütt című regénye évek óta kitartóan szerepel a The New York Times bestsellerlistáján, a legjobb szépirodalmi műnek választották meg a Goodreads olvasói 2017-ben, Reese Witherspoon könyvklubjának kedvenc olvasmánya, a mű alapján készült filmsorozat is kiemelkedően sikeres.

Jelen mű az első regénye, amely megjelenésekor rögtön bestseller lett, és osztatlan kritikai sikert aratott, 2014-ben „Az év könyve” volt az Amazonnál. Hamarosan elkészül a filmváltozata is.

„Lydia halott. De ők még nem tudják.” Így kezdődik az 1970-es években játszódó regény, amelynek középpontjában egy ohióbeli kisvárosban élő kínai–amerikai család áll. Marylin és James Leenek három gyereke van, és Lydia a kedvencük: a szülők az ő életére vetítik rá minden félbemaradt álmukat, reményüket és nagyravágyó tervüket. De amikor Lydia holttestét kifogják a házukhoz közeli tóból, a család addig is törékeny egyensúlya végképp felborul. Az Amit sohase mondtam el megindító történet. Finom megfigyelésekkel teli, érzékeny jellemrajz egy különös, de hallatlanul emberi és életteli családról, amelynek tagjai szüntelenül azért küzdenek, hogy jobban értsék egymást.

Véleményem a borítóról:
Már nagyon fájt a fogam egy Kapszula Könyvtár kiadói sorozatú példányra, és meg kell állapítanom, hogy élőben is nagyon szép. Bevallom, nekem a 2016-os változat borítója jobban tetszett, de ez legalább illik a többi Kapszula Könyvtár-példányhoz.

A történetről és a szereplőkről:
Celeste Ng egy világhírű írónő, aki önmaga is megtapasztalhatta, hogy milyen volt a XX. század második felében Amerikában élni egy emigrált kínai család tagjaként. A saját emlékeit táplálta bele többek között ebbe a regényébe is, amely során az olvasók betekintést nyernek egy borzasztóan korlátolt világba, amit megmételyez az előítélet és a rosszindulat. Sajnos a rasszizmus a mai napig is erősen jelenlévő, kártékony gondolkodásmód, de le merem fogadni, hogy régebben még rosszabb volt a helyzet. A könyv egyik központi témája ez, de ezen kívül is egy hihetetlenül sokrétegű történetet alkotott meg Ng, ami nem véletlenül került már a megjelenésekor a toplisták élére.

A cselekmény középpontjában a Lee család áll, akiket egy szerencsétlen baleset (vagy mégsem baleset?) következtében ismerünk meg. A középső Lee-gyermeket, a mindössze tizenhat éves Lydiát holtan találják a házuk közelében lévő tóban. Ez az esemény nemcsak a családot, de a város lakóit is megrázza, de a kiváltó okot, vagy az esetleges gyilkosság elkövetőjét senki sem tudja megmondani. Természetesen mindenkinek a képzelete elszabadul: a család nagy része idegenkezűségre tippel, míg a rendőrök úgy gondolják, a lány önként hagyta itt ezt a világot. Na, de mi lehet az igazság?

Lydia az iskolapéldája a "jó kislánynak" a szülei szerint. Szorgalmasan tanult, voltak barátai, engedelmes volt, egyszer sem kellett rászólni, mindeközben pedig mindent megtett, hogy megfeleljen a szüleinek, de többek között inkább az édesanyjának. A Lee-szülők számára a Föld nem a Nap, hanem Lydia körül keringett, még úgy is, hogy van egy bátyja, Nath, valamint egy jóval fiatalabb, figyelemre kiéhezett kishúga, Hannah is.

Persze, a szülők egyáltalán nincsenek tisztában az igazsággal. Lydia nemcsak szorongott, de szenvedett is a felé támasztott elvárások súlya alatt. Barátai nem voltak - leszámítva a szomszéd "rosszfiút" -, a tanulás sem ment olyan fényesen, mint ahogy azt az édesanyja elvárta volna, arról nem is beszélve, hogy a saját útját akarta járni, nem pedig az anyja által előírt életet akarta beteljesíteni. A karaktere teljesen elszigetelődött mindenkitől, egyetlen mentsvára Nath volt, de egy idő után már ő sem tudta megérteni a lány érzéseit.

Ez egy többszörösen összetett és rendkívül bonyolult problémakör, és ahhoz, hogy megértsük Lydiát, egészen a szülei találkozásáig vissza kell mennünk az időben. Milyen lehetett egy fehér lány és egy kínai férfi házasságának a kezdete? Mondanom sem kell, előítéletekkel és feszültséggel teli. Vannak dolgok, amelyeknek a megoldásához még a szeretet és a szerelem is kevés, többek között ilyennek számít a folytonos szembesülés a rasszizmussal, a kisebbségi komplexus és a generációkon átívelő trauma is. Marilyn és James mindent megtett, hogy különbözzenek a szüleiktől, élhetőbb körülményeket teremtsenek a gyermekeik számára, de a legfontosabbat nem adták meg nekik: a feltétel nélküli szeretetet.

Borzasztó volt beleképzelni magamat a három gyermek helyzetébe. Lydia volt a család hercegnője, aki hazugságokat táplált a szüleibe, szimplán azért, hogy egy kis szeretetet kapjon; Nath a tinédzser évei végére lemondott a kapcsolatáról az apjával, az anyja is csak tessék-lássék módon volt jelen, hiszen minden energiáját Lydiára összpontosította; majd jött a kis Hannah, aki még annyira kicsike, annyira törékeny, mégis, sokkal többet látott és észlelt a körülötte lévő világból, mint amennyit gondolnánk - mindez betudható annak, hogy szinte szellemként járt-kelt a házban, és senki még csak rá sem hederített.

Bevallom, néha nehezemre esett olvasni a regényt. Celeste Ng jól ír - talán túlságosan is jól. A szereplők nem igazán kerültek közel hozzám, mégis olyan mélyen meg tudtam érteni a bennük kavargó érzelmeket, hogy az félelmetes. Ilyen az, amikor az író minden túlzás nélkül nagy hatást tud gyakorolni az olvasóira, elvégre az Amit sohase mondtam el egy teljesen reális tragédiát mesél el, és a lehető legjobban járja körül minél több nézőpontból a Lee család diszfunkcionalitását.

Korábban többször is szemeztem már ezzel a könyvvel, de örülök, hogy csak felnőtt fejjel jutottam el hozzá. Számomra valóban nehezen volt olvasható, de nem is az írásstílus, hanem sokkal inkább a felháborító események miatt. Nem mellesleg maga a szöveg elég tömött, olykor-olykor a szereplők gondolatait is beleágyazta az írónő, és néha nem volt egyszerű kibogozni a mondatokat. Az már csak pláne, hogy ezt a legkevésbé sem mondanám párbeszédgazdag műnek, a regény nagy részét az eseményleírás tölti ki. Emiatt nem is mondanám sodró lendületűnek a könyvet, lassan bontakoznak ki az egyes szálak, viszont mindenképp megéri elolvasni, de kifejezetten csak felnőtteknek ajánlanám a számos mögöttes tartalom miatt. Nem mondom, hogy élveztem, mert egy ilyen történetet egyszerűen nem lehet; de az biztos, hogy tanultam belőle, és leginkább azt, hogy milyen szülő NE legyek.

Top 3 kedvenc idézetem:

1. "Eldöntik, hogy milyen vagy, mielőtt még tudnák, ki vagy."
2. "Mitől lesz valami értékes nekünk? Ha elveszítjük és megtaláljuk."
3. "Feltételes múlt: az elszalasztott lehetőségek igeideje."

Összességében:
Jaj, de nagyon jól tettem, hogy nem olvastam korábban ezt a könyvet; biztos vagyok benne, hogy fiatalabb fejjel képtelen lettem volna értékelni. Annyira sokrétű ez a történet, a cselekmény is összetett, és még ha látszólag nem is egetrengetőek az események, a Lee családot - és velük együtt engem is - sokkolták. Minden nagyon a helyén volt, Ng tökéletesen bemutatta, hogy milyen egy totálisan elcseszett, a végletekig diszfunkcionális család. Teljesen összeszorult a szívem a gyerekek miatt, és bevallom, néhány résznél nehézséget okozott a könyv olvasása, de teljesen megérte a szereplőkkel együtt szenvedni. Ez a regény megmutatja, hogy milyen NE legyél, ha egyszer gyermeked lesz, és azt hiszem, erre az olvasmányra jó pár embernek szüksége lenne.