Magyarul is megjelent Elena Armas sikerkönyve, Az amerikai szobatárs-kísérlet. Az édes, romantikus történetben egy fiatal írólány, és egy főzni imádó srác románcát követhetjük végig.
A kötetről a Blogturné Klub bloggerei mesélnek, és ha szerencsés vagy, a nyereményjátékon meg is nyerheted a könyv egyik példányát.
Kiadó: 21. Század Kiadó
ISBN: 9789635683376
ISBN: 9789635683376
Oldalszám: 430
Fordító: Horváth M. Zsanett
Eredeti cím: The American Roommate Experience
A szerelemhez olykor nem kell más, csak egy kis ihlet.
Véleményem a borítóról:
Szerintem több alkalommal is említettem már, hogy nekem sokkal szimpatikusabbak az ehhez hasonló borítók romantikus könyvek tekintetében, ezért nem meglepő, hogy ez is tetszik.
Rosie Graham problémába ütközött. Pontosabban nem is egybe. Amint kilépett jól fizető munkahelyéről, hogy titkos karrierjére összpontosítson – szerződése van egy romantikus regényre –, megakad a sztorival, és egy oldalt sem tud írni. New York-i lakásának mennyezete is szó szerint a fejére omlott. Szerencsére van nála egy pótkulcs legjobb barátnőjéhez, Linához, aki épp elutazott a városból. Rosie azonban nem tudja, hogy Lina már kölcsönadta a lakást az unokatestvérének, Lucasnak.
A fiú felajánlja, hogy Rosie is maradjon a lakásban, legalább amíg nem talál valami átmeneti szállást észszerű árban. Aztán segíteni akar, hogy Rosie folytathassa az írást, és határidőre kész legyen a regénnyel. Lucas pusztán szakmai megfontolásból elviszi egy sor randira, hátha a lány ihletet kap.
Rosie-nak nincs vesztenivalója, megkezdődik a kísérlet. De Lucasnak nemsokára el kell utaznia New Yorkból – vajon elég lesz a hátralevő hat hét, hogy Rosie elkészüljön az írással? És be fogja érni azzal, hogy csak szakmai megfontolásból randizzanak Lucassal?
„Vitán felül Elena Armas az ínycsiklandozó, fülledt, lassan kiforró romkomok királynője.” – Ali Hazelwood
Szerintem több alkalommal is említettem már, hogy nekem sokkal szimpatikusabbak az ehhez hasonló borítók romantikus könyvek tekintetében, ezért nem meglepő, hogy ez is tetszik.
A történetről és a szereplőkről:
Na, emberek, ekkora pofára esésem sem mostanában volt könyvek terén. Tavaly ódákat zengtem A spanyol szerelmi átverésről - ezt a mai napig is ajánlom, az értékelésem >>itt<< olvasható róla -, ezért egyértelmű volt számomra, hogy akarok még Armas-tól olvasni. Hát, bár ne tettem volna.
Oké, nem mondom azt, hogy értékelhetetlen a könyv. Vannak benne jó gondolatok, pár jó rész, sőt, akadt olyan jelenet is, ahol elhomályosult a tekintetem a könnyektől... mindezek ellenére nem tudnám azt mondani, hogy ez egy színvonalas történet lenne. Pláne azok után, hogy az írónő a debütáló(!) regényében alkotta meg Aaron Blackford karakterét, aki annyi olvasó szívét ellopta, hogy megszámolni sem lehet - beleértve az enyémet is. A spanyol szerelmi átverés miatt úgy érzem, joggal magas elvárásokkal kezdhetek bele Az amerikai szobatárskísérletbe, de nemhogy nem ugrotta meg Aaron és Catalina kötetét, de még csak meg sem közelítette azt.
Hát, amint láthatjátok, bosszús vagyok. Az egyetem végéhez közeledve nincs annyi időm az olvasásra, mint szeretném, ezért a korábbiaknál is körültekintőbben választom ki, hogy mit szeretnék elolvasni és mit nem, és nem gondoltam volna, hogy pont ebben a regényben fogok csalódni. Abban reménykedtem az elejétől fogva, hogy ha új kedvencet nem is avatok, akkor legalább kikapcsol a könyv, ehelyett a fejemet fogtam a cselekmény fele alatt, és csak a másik felét tudtam élvezni valamennyire, mikor éppen nem árnyékolta be a jobb jeleneteket a csalódottságom.
Az alapötlet szerintem páratlan. Ugyan olvastam már olyan könyvet, amelyben lakótársak kerültek közelebb egymáshoz, mégis eredetinek tartom ezt a kiindulópontot. Rosie és Lucas egy szerencsétlen véletlennek köszönhetően lyukadnak ki Lina lakásán, ez adja a történetnek a kezdőlöketet, és ebből kifolyólag már az első pár jelenet is vicces és szórakoztató. Azt meg kell hagyni, Armas ért ahhoz, hogy nevetséges helyzetbe sodorja a karaktereit, ezért a humorát nem tudtam kifogásolni a történet egésze alatt.
Rosie és Lucas egészen hamar megtalálják a közös hangot, ami szintén tetszett. Az viszont annál kevésbé, hogy mindketten egyértelműen szimpatizáltak a másikkal, odáig voltak egymásért, mégsem mertek lépni. Bosszantóan gyerekes módon viselkedtek, és nem olyan módon, amin mosolyogni tudtam volna, mert vicces... nem. Szimplán tökéletlenkedtek egy csomót ahelyett, hogy nyíltak lettek volna egymással, és ez az agyamra ment. De nyilvánvalóan a szereplők gondolataiba belenézve az esetek nagy részében mást sem láthattam, mint erotikus utalást, mikor még csak egymáshoz sem voltak hajlandóak érni. Könyörgöm, miért?! Alapvetően a legtöbb magyarra lefordított erotikus jelenet szekunder szégyenérzettel tölt el, de ennél a könyvnél különösen sokszor forgattam a szemem és emeltem a plafon felé a tekintetemet olvasás közben. Mondjuk nem vagyok biztos abban, hogy ez csak a fordítás hibája volt, a könyvből kiindulva lehet, hogy angolul is ennyire gáz lett volna.
A könyv és az írónő javára legyen mondva, az életközépi válság szerintem egész jól lett ábrázolva. Úgy érzem, Armas egy kicsit beleillesztette a saját helyzetét Rosie karakterébe, hiszen rajta keresztül láthatjuk, hogy milyen az, amikor egy író alkotási válságban szenved, és hogy mennyi minden múlik ezen. Valamint Lucas karakterét is meghatározza a traumája, habár én ezt nem éreztem kellőképpen kibontottnak.
Szóval, nem tudom. Nem tudom, hogy ezután mégis mit várjak - vagy várjak-e egyáltalán valamit is - Armas-tól, de ezzel a kötetével most alaposan mellélőtt nálam. Láttam, hogy sokan rajonganak Az amerikai szobatárskísérletért Molyon, ezért nem mondom, hogy ne adjatok neki egy esélyt, de annak a tudatában álljatok neki, hogy ettől sokkal jobbat is olvashattok a zsánerben.
Top 3 kedvenc idézetem:
- "Nem valami bölcs dolog úgy tenni, mintha minden oké lenne, amikor nem így van."
- "Az élet túl rövid, túl törékeny ahhoz, hogy titkolózzunk, és féligazságokban éljünk. Akkor is, ha azt hisszük, hogy ezzel megvédjük azokat, akiket szeretünk. Vagy önmagunkat. A saját szívünket. Mert valójában őszinteség, igazság nélkül sosem éltünk teljes életet."
- "Eszembe jutottak apa szavai: „Ne feledd, olyan fiút válassz, aki telepalántázza neked a kertet, nem csak egy virágot hoz, Bogyó!"
Tekintve, hogy Ali Hazelwood is ajánlja a könyvet, ráadásul a Spanyol szerelmi átverés is nagy kedvencem volt tavaly, azt hittem, hogy Az amerikai szobatárskísérlettel nem lőhetek mellé... tévedtem, de mekkorát!
Nem tudom megérteni, hogy lehet az, hogy Elena Armas megalkotta Aaron Blackfordot, utána meg kiszúrja a szememet egy ilyen semmitmondó, lötyögős, túlságosan elhúzott regénnyel, amit nagyjából 50 oldalba bele lehetett volna sűríteni. Lehet, hogy velem van a baj, de nem ezt vártam, és ezután elgondolkodom azon, hogy olvassak-e még valamit a továbbiakban az írónőtől.
Nyereményjáték:
A könyv női főhőse, Rosie most lett főállású író, és a kötetben éppen az új regényén dolgozik, amihez naná, hogy Lucas adja az ihletet. A mostani nyereményjátékunk során olyan könyvekből hoztunk idézetet, ahol legalább az egyik főszereplő író. A feladatod, hogy kitaláld melyik könyvből idéztünk, és beírd a Rafflecopter doboz megfelelő sorába a könyv címét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Az idézet: "– Tisztában vagyok vele, a legtöbb, amit tehetek, hogy szívem-lelkem beleadom a kéziratba. Mégis megrettent a gondolat, hogy csalódást okozok az olvasóimnak – mondom ki, ami aggaszt.,
Meglep az őszinteségem. Meglep, hogy hangosan ki mertem ezt jelenteni négy bestseller után. Mindenki azt hiszi, az írást a kisujjamból kirázom, és ennyi sikerrel a hátam mögött nem érdekelnek a visszajelzések. Pedig tévednek. Most talán még félelmetesebb az egész, mint amikor elkezdtem."
Meglep az őszinteségem. Meglep, hogy hangosan ki mertem ezt jelenteni négy bestseller után. Mindenki azt hiszi, az írást a kisujjamból kirázom, és ennyi sikerrel a hátam mögött nem érdekelnek a visszajelzések. Pedig tévednek. Most talán még félelmetesebb az egész, mint amikor elkezdtem."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése