Újabb kötetet pipáltam ki a soha véget nem érő olvasmánylistámról, jelen esetben a Vívódást, amely a Sóvárgás sorozat harmadik része. Nagyon köszönöm a Moobius csapatának a recenziós példányt!
Kiadó: Cartaphilus Kiadó
ISBN: 9789632668253
ISBN: 9789632668253
Oldalszám: 992
Fordító: Lukács Andrea
Eredeti cím: Covet
Megjelenési dátum: 2023. 03. 17.
Itt tudod megrendelni
Fülszöveg:
Az elsöprő sikerű Sóvárgás-sorozat harmadik része – készen állsz a folytatásra?
Grace az összeomlás szélén áll. Egyetlen vágya, hogy nyugodtan befejezhesse a középiskolát, erre azonban szinte semmi esélye sincs, mivel a paranormális világ fele rá vadászik. És ha ez nem lenne elég, a kapcsolati státusza bonyolultról tornádó sújtotta romokra változott, Jaxon pedig fagyosabb, mint az alaszkai tél. Ezenkívül fel kell készülnie a koronázására, amely teljesen megosztja a misztikus lényeket és vezetőiket. Cyrus, a vámpírkirály minden aljas trükkjét beveti ellene, az ősöreg Vérontó, Jaxon korábbi nevelője pedig egy rég eltűnt ereklye felkutatására biztatja a lányt és barátait. Vajon Grace meg tud birkózni ennyi mindennel? Ki mozgathatja a szálakat a háttérben? A lánynak és társainak nehéz döntéseket kell meghoznia… és nem biztos, hogy mindenki túléli ezek következményeit. Vérfagyasztó romantika, misztikum és sodró lendület: a Sóvárgás-sorozat harmadik kötete még nagyobb sebességre kapcsol.
Itt tudod megrendelni
Fülszöveg:
Az elsöprő sikerű Sóvárgás-sorozat harmadik része – készen állsz a folytatásra?
Grace az összeomlás szélén áll. Egyetlen vágya, hogy nyugodtan befejezhesse a középiskolát, erre azonban szinte semmi esélye sincs, mivel a paranormális világ fele rá vadászik. És ha ez nem lenne elég, a kapcsolati státusza bonyolultról tornádó sújtotta romokra változott, Jaxon pedig fagyosabb, mint az alaszkai tél. Ezenkívül fel kell készülnie a koronázására, amely teljesen megosztja a misztikus lényeket és vezetőiket. Cyrus, a vámpírkirály minden aljas trükkjét beveti ellene, az ősöreg Vérontó, Jaxon korábbi nevelője pedig egy rég eltűnt ereklye felkutatására biztatja a lányt és barátait. Vajon Grace meg tud birkózni ennyi mindennel? Ki mozgathatja a szálakat a háttérben? A lánynak és társainak nehéz döntéseket kell meghoznia… és nem biztos, hogy mindenki túléli ezek következményeit. Vérfagyasztó romantika, misztikum és sodró lendület: a Sóvárgás-sorozat harmadik kötete még nagyobb sebességre kapcsol.
Véleményem a borítóról:
Zseniálisak ezek a borítók, de tényleg! Alig várom, hogy egyben lássam a sorozatot a polcomon, szerintem nagyon jól néznek ki a kötetek külön-külön és együtt is.
Zseniálisak ezek a borítók, de tényleg! Alig várom, hogy egyben lássam a sorozatot a polcomon, szerintem nagyon jól néznek ki a kötetek külön-külön és együtt is.
A történetről és a szereplőkről:
Márciusban olvastam a sorozat második részét, a Vonzódást (az értékelésemet >>itt<< olvashatjátok róla), amit félig elégedetten, félig csüggedten csuktam be. Abban viszont biztos voltam, hogy folytatni szeretném a sorozatot, hiszen már abban a kötetben is kezdtek igazán beindulni az események. Nagyon köszönöm a Moobius csapatának, hogy lehetővé tették nekem a Vívódás elolvasását!
Nagyon nehéz egy ennyire hosszú kötetet egyben értékelni, hiszen voltak olyan eseményláncolatok, amelyek jobban tetszettek, és persze voltak olyanok is, amelyek kevésbé. Nagyon, tényleg nagyon tartalmas és eseménydús volt ez a rész, talán még jobban, mint az előző, bár ez a kötet hosszúságából is adódhat. Egyébként szerintem a hosszúsága helyénvaló, ennyi dolgot ilyen részletességgel lehetetlen lenne felépíteni, de tény, hogy még mindig úgy gondolom, hogy az írónő hajlamos elveszni a részletekben, ezáltal jelentéktelen apróságokra pazarol akár több bekezdést és fejezetet. Az ilyen sallangok elhagyásával számomra élvezhetőbb lenne a regény, de tudom, hogy sokan szeretik az ennyire aprólékos műveket. Engem szimplán már nem nyűgöznek le a borzalmasan részletes hely- és karakterleírások, viszont abban is biztos vagyok, hogy valakinek ez segítség lehet a vizualizálásban.
Úgy érzem, Wolff a kreativitását talán ebben a részben bontakoztatta ki legjobban eddig; számos új fantasztikus lény kapott helyet a Vívódásban, ami színesebbé tette a felhozatalt és a regényt egyaránt. Ez hozzájárult a világépítéshez is, rengeteg új információt kapnak az olvasók, amelyek érzéseim szerint a későbbiekben is hasznosak lesznek. Újabb mellékszereplőkkel is találkozhatunk, akik közül van, aki közel került a szívemhez, de olyan is akadt, aki kifejezetten irritált - ez egyértelműen elkerülhetetlen ilyen szereplőmennyiség esetében.
A cselekményt nem egyszerű röviden összefoglalni, de a lényeg, hogy a Vega-fivérek apja, Cyrus világuralomra szomjazik, és célja, hogy a nála erősebbeket eltörölje a föld színéről. Ebben a részben Grace, Hudson és a többiek azon munkálkodnak, hogy megakadályozzák a megalomán, zsarnok Cyrus tervét. Persze, ez a végső cél, addig pedig sok-sok megpróbáltatáson kell átesniük, nem mellesleg egymás között is van éppen elég megoldásra váró rejtély - többek között az, hogy Grace most vajon Hudson vagy Jaxon párja-e.
Engem már kicsit idegesített ez a szerelmi háromszög, hiszen annyira egyértelművé vált a regény során, hogy ki illik Grace-hez inkább. Szerencsére jó fiúra tettem a voksomat, tényleg ő lett a befutó, ez pedig nagyjából kárpótolt a több száz oldalon keresztül húzódó dilemmáért. Grace és Hudson párosa nagyon a szívemhez nőtt, már csak a morális kérdéseik miatt is. Olyan, mintha Grace lenne Hudson számára a fény és fordítva, igazán egyensúlyban van a kapcsolatuk. Sajnos nem sok idő volt arra, hogy igazán kibontakozzon ez a vonal, örültem volna, ha az írónő hosszabban és mélyebben írja le a közöttük létrejövő köteléket.
Az előző két résznél már megjegyeztem, hogy több idő kellene ennek a cselekménynek - ezt a véleményemet még mindig tartom. Egyszerűen lehetetlennek tartom, hogy ilyen mennyiségű akció, kaland és egyebek történjenek ennyire rövid időintervallumon belül. Kicsit zsúfolt hatást kelt ezáltal a történet, nincs idő az ülepedésre és a tapasztalatok beépülésére, pedig tekintve, hogy tinédzser szereplőkkel dolgozik az írónő, ez különösen fontos lenne. Az egyes logikai malőröket még mindig kiszúrom és nem tudom figyelmen kívül hagyni, ez is elvesz az olvasásélményből, de annyira azért nem zavarnak, hogy ne folytassam a sorozatot.
Azt hiszem, kezdem megszokni Wolff stílusát. Már látom, hogy mik a gyengeségei, de azt is, hogy miben erős. Szerintem nem véletlen, hogy ennyien szeretik a Sóvárgás sorozatot, és habár jómagam nem vagyok kiemelkedő rajongó, nem tudom abbahagyni a könyveket. Várom a folytatást, kíváncsi vagyok, hogy egy ilyen erős függővég után mégis mi következik.
Top 3 kedvenc idézetem:
- "– Az őszinteség nem garantálja, hogy nem sérülünk meg."
- "– A hatalommal rendelkezők nem gyakran szoktak elgondolkodni azon, hogy minek kellene vagy nem kellene léteznie."
- "– Nincs abban semmi rossz, ha az ember nem akar mindig harcolni."
Azt hiszem, kezdek ráérezni Tracy Wolff könyveire. Tudom, hogy nem kell világmegváltó eszméket várnom, amikor belekezdek egy kötetébe, és ez most sem volt másképp, de azért sikerült meglepnie egy-két jelenettel és mély gondolattal. Még mindig tinisnek és túlságosan gyorsnak tartom ezt a sorozatot, de nem tagadom, hogy Wolff nagyon ért a figyelem fenntartásához és a függővégekhez. Az írónőnek sikerült egy olyan sorozatot megalkotnia, amit még akkor sem tudok lerakni, mikor hihetetlenül szekunder szégyenérzetem van tőle; egyszerűen olyan kritikus pontokon hagyja abba a fejezeteit (és a köteteit), hogy sürgető késztetést érzek a továbbhaladásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése