Tomi Adeyemi: Erény és bosszú gyermekei {Értékelés + Nyereményjáték}

Sziasztok!

Tomi Adeyemi Orisha legendája sorozat elsodorta a világot: az első kötetet egy sor olvasói és szakmai díjra jelölték, így magasan volt a léc a második kötetnek is.
A Blogturné Klub 5 tagja most annak nyomába indul, sikerül-e vajon megugrania ezt a lécet az Erény és bosszú gyermekeinek. 
Eközben tartsatok velünk a játékban is, és ügyesek vagyok, a Maxim Kiadónak hála a könyvet is megnyerhetitek.

Adatok:

Kiadó: Maxim
ISBN: 9789634992967

Oldalszám: 402

Fordító: Sóvágó Katalin

Eredeti cím: Children of Virtue and Vengeance

Megjelenési dátum: 2020. 12. 12.
Itt tudod megrendelni

Fülszöveg:
"Vérre menő versenyfutás után Zélie-nek és Amarinak végre sikerült visszahozniuk Orisa földjére a mágiát. Csakhogy a szertartás a vártnál félelmesebb erőket szabadított fel, és nemcsak a mágusok képességeit adta vissza, de a mágus-ősöktől származó nemesség varázsló örökségét is feltámasztotta.Zélie most egy olyan országban küzd a mágusok egyesítéséért, ahol az ellenség ugyanolyan hatalmas, mint ők. Mikor a királyi udvar a hadsereggel szövetkezik Orisa uralmáért, Zélie harcba száll, hogy támogassa Amari trónigényét, és megvédje az új mágusokat a zsarnokság dühétől.

A polgárháború fenyegetésétől pattanásig feszült helyzetben Zélie rájön, hogy vagy módot talál az ország egyesítésére, vagy végig kell néznie Orisa széthullását."

Véleményem a borítóról:
Az első könyvhöz képest ennek sokkal szebb, kidolgozottabb borítója van. Körüllengi egyfajta misztikus hangulat, ami abszolút magának követeli a tekintetemet.

A történetről és a szereplőkről:
A sorozat első részét nagyon-nagyon megszerettem anno. Tomi Adeyemi egy igazán különleges világot teremtett meg a Vér és csont gyermekeiben, és már 2019 óta vártam, hogy Zélie, Amari és Inan harca folytatódjon egy durva függővég után. Amennyire vártam, akkorát csalódtam. Azt viszont előre le kell szögeznem, hogy ez nem a kiadó hibája, a fordítás és maga a kötet is végtelenül igényes, de ez sajnos nem palástolja azt, hogy a tartalom katasztrófa.

Baromira mérges vagyok az írónőre. Az alapötletet, miszerint Zélie és Amari szabadjára engedik a régóta tiltott mágiát, még mindig imádom, és a bajom alapvetően nem is ezzel volt. A harc folytatódik azért, hogy a mágiával rendelkező emberek is szabadon, megtorlás nélkül élhessenek, de Amari anyja, a királynő ezzel nem ért egyet, és minden eszközt bevet azért, hogy eltörölje a mágiát Orisa színéről, de ehhez Inan hercegnek (jobban mondva már királynak) is van egy-két szava.

Az alapkoncepció bonyolult, mivel a társaság két részre van osztva az eszmerendszerek miatt, de egy közös céluk van, mégpedig az, hogy a kínkeserves rabszolgasággal telt évek után egy szabad világ jöjjön létre. A gond csak az, hogy a szereplők annyira buták, hogy egyik sem lát tovább a saját igazánál.

Őszintén mondom, én ennyi keserűséget, hisztit, logikátlanságot és hülyeséget még egy könyvben sem éreztem. Tudom, ez erősnek tűnhet, de tényleg így van. Nem értem, hogy egy jól induló sorozatot miért kell hazavágni a felesleges acsarkodással, erőfitogtatással és drámával. Mikor azt hittem, hogy Amari és Zélie végre meg tud egyezni, és nyugalom lesz, mindig történt egy olyan fordulópont, amikor a reménykedésem szertefoszlott, és ez általában Amari miatt történt, akinek a naivitása és a butasága annyira felidegesített, hogy legszívesebben már átugrottam volna a róla szóló részeket - mondjuk az elég nehéz lett volna, mert kábé minden második oldal az ő agymenéséről és újabb borzalmas ötleteiről szól. Zélie meg úgy viselkedett, mint egy skizofrén, aki egyszer legszívesebben megölné a hercegnőt, máskor meg babusgatná. Nem tudtam kiigazodni rajta, a végére pedig már nem is akartam, annyira felbosszantott. Mindezek ellenére talán ő volt az egyetlen színfolt ebben a borzalomban, mert az első részhez képest sokkal felnőttesebbé vált, és igazi vezető lett belőle.

A férfi karakterek is távol állnak az idilliektől. Zélie bátyja, Tzain elég kevés szerephez jut ebben a kötetben, és akkor is a szerelmét választja sok esetben Zélie-vel szemben, amit egyáltalán nem éreztem fairnek tekintve, hogy Amari tényleg MINDENT elrontott. Az előbb említett Inan herceg pedig próbál úgy viselkedni, mint egy igazi megváltó, de a húgához hasonlóan ő sem a legélesebb kés a fiókban.

Nagyon sok új mellékszereplő bukkan fel a történet előrehaladtával, akik ezerszer szerethetőbbek, mint a főszereplők. Ennek ellenére a folytonos eszement csatározásnak köszönhetően amint kezdtem megkedvelni valakit, azt már el is kellett engednem, mintha egy Trónok harca részben lettem volna. Nem kizárt, hogy Adeyemi pont ezt akarta elérni, hogy megmutassa, ő igenis képes kinyírni a jó fej szereplőket, de kár volt ezt tennie, csak rontott az élményen.

Nem tudom feldolgozni, hogy milyen logikátlanul lett felépítve a cselekmény. Igazából olyan, mintha 20 oldalanként folyton ismétlődne ugyanaz: Inan és Zélie csapatai összecsapnak, Amari csinál valami orbitális butaságot, Zélie-vel emiatt összevesznek és siránkoznak, és aztán kezdődik az egész újra. A végére nagyon untam ezt a körforgást, mert már éreztem, hogy újra ez lesz, aztán újra, és újra...

Fogalmam sincs, mit mondhatnék. Nagyon nem így képzeltem el ezt a részt, és sajnálom, hogy ennyire el lett rontva a folytatás. Nem tudom, hogy esetleg lesz-e kedvem valaha is tovább olvasni a sorozatot - mondjuk a harmadik rész még meg sem jelent -, de a függővég miatt lehet, hogy megpróbálkoznék vele.

Top 3 kedvenc idézetem:

1. "– Tudom, de nem volt más választásom…
   – Az embernek mindig van más választása! – csattanok fel. – Te csak rosszul választottál!"
2. "Nem foglak cserbenhagyni."
3. "– Nem hajolok meg senki olyan előtt, akit meg tudok ölni."

Összességében:
Ahogy becsuktam a könyvet, már el is kezdtem gépelni az értékelést, és sajnos nem azért, mert annyira jó volt, mint vártam. Nem. Mélységesen csalódtam.

Az első kötetben az írónő felvázol egy különleges, mágiával és erős kötelékekkel átszőtt világot, ami évekkel ezelőtt tényleg levett a lábamról. Most viszont Adeyemi az egészet aláásta, és ezt a világot átváltoztatta pár eszement bosszúéhes fiatal játékasztalává, ahol mindenki hibát hibára halmoz, megy a folyamatos hiszti és a siránkozás. Lehet, hogy ezzel azt akarta elérni, hogy az izgalom a tetőfokára hágjon, de csak egy dolgot ért el, mégpedig azt, hogy egy ideig látni sem akarom ezt a sorozatot. Pedig az első részt annyira szerettem...

Nyereményjáték:

Az Erény és bosszú gyermekei játékban egy kis igaz-hamis kalandozásra invitálunk. Minden állomáson találsz egy-egy állítást az írónő vagy a sorozat kapcsán. Neked nincs más feladatod, mint eldönteni, igaz vagy hamis az állítás, és beírni a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Az állítás: Az Erény és bosszú gyermekei a sorozat utolsó kötete.

a Rafflecopter giveaway
Állomások:

január 29. - Deszy könyvajánlója
január 30. - Sorok között
február 1. - Fanni's Library
február 3. - Kelly és Lupi olvas
február 5. - Utószó