Julia Quinn: Mr. Bridgerton csábítása {Értékelés}

Sziasztok!

A lelkesedésem a Bridgerton család iránt töretlen, ezért már alig vártam, hogy végre elolvashassam a Colinról és Penelope-ról szóló részt. Köszönöm a GABO kiadónak a recenziós példányt!

Adatok:

Kiadó: GABO
ISBN: 9789635660742

Oldalszám: 432

Fordító: Bozai Ágota

Eredeti cím: Romancing Mr. Bridgerton

Megjelenési dátum: 2011, 2021. 03. 03.
Itt tudod megrendelni

Fülszöveg:
Mindenki tudja, hogy Colin Bridgerton a legelbűvölőbb férfi egész Londonban.

LADY WHISTLEDOWN TÁRSASÁGI LAPJA,

1824. március

Penelope Featherington titokban imádta legjobb barátnője bátyját, már… nos, már egy örökkévalóságnak tűnő ideje. Miután fél életét azzal töltötte, hogy távolról csodálta Colin Bridgertont, azt hiszi, mindent tud róla, mígnem véletlenül megismeri a férfi legféltettebb titkát…

Colin Bridgertonnak elege van abból, hogy a társaság csak üres fejű szépfiúnak tartja, elege van az élet soha véget nem érő egyhangúságából és legfőképp elege van abból, hogy mindenki folyton a hírhedt pletykalapszerző Lady Whistledownnal foglalkozik, aki soha egyetlen lapszámban sem hagyja őt említés nélkül. De amikor Colin hazatér külföldi útjáról Londonba, rájön, hogy életében már semmi sem ugyanaz, mint volt… különösen Penelope Featherington változott meg.

Véleményem a borítóról:

Nem titok, hogy szerintem az új kiadások borítói szebbek, mint a korábbiak, és a véleményem jelen esetben is ugyanez. Imádom a borító színeit, és teljes mértékben illik a második és a harmadik részhez. Viszont most felfedezhető a borítón egy apró módosítás, mégpedig az, hogy a borító alatt kisebb betűkkel látható, hogy ez Colin története. Nem tudom, hogy a következő kötetek esetében lesz-e ilyen kis megjegyzés, de nagyon jó ötletnek tartom.

A történetről és a szereplőkről:
Úgy tűnik, 2021-ben tényleg minden hónapra jut egy Bridgerton könyv, és kezd annyira megszokottá válni, hogy cseppet sem bánom. Julia Quinn egy igazán tehetséges írónő, egy-egy rosszabb könyv után igazi felüdülésként hatnak a könyvei, és mindig tud újat mutatni cselekmény terén.

Colint már a Netflixes adaptáció nézése közben is szimpatikusnak tartottam, és ez Penelope-ról is elmondható. Igaz, a könyvekben valamennyire máshogy viselkednek, de a jellemvonásaik egyeznek a sorozatban látottakkal. Colin mindenki kedvence, igazi sármőr, aki bármiből ki tudja dumálni magát, és persze nagy kanállal eszi az életet. Ha teheti, mindig utazgat, új kultúrákat és helyeket ismer meg, szóval egy kívülálló szemével igazán nincs oka panaszra, de az irigylésre méltó életmód mögött egy elég kemény midlife crisis (életközépi válság) bújik meg. Látván, hogy fivérei megtalálták a szenvedélyüket, és letettek már valamit az asztalra, ő is valami ilyesmire vágyik; nyomot akar hagyni a világon, és nem csak egy helyes Bridgertonként akar megmaradni az emberek emlékezetében.

Penelope ehhez képest leginkább sehogy sem marad meg az emberek emlékezetében. Ő az a tipikus szürke kisegér, akire nem figyelnek fel a férfiak, a nők pedig csak gúny tárgyának tekintik, pedig igazán nagyot változott az első Társaságba lépése óta. Azonban a táncparkett szélén petrezselymet áruló Penelope elég jó megfigyelő, és olyan titkot rejt, amihez kivételesen nagy tehetségre és elhivatottságra van szükség. Azt hittem, hogy a Netflix adaptációt csak fel akarják dobni azzal, hogy Penelope áll a híres Lady Whistledown inkognítója mögött, szóval egészen meglepődtem, hogy a könyvben is ez a helyzet.

Tehát amint láthatjátok, egészen különbözik a két karakter életvitele és körülménye, illetve a hozzáállásuk sem azonos a másik félhez. Penelope hosszú évek óta sóvárog Colin után - noha nem ismeri őt igazán -, ehhez képest a szóban forgó férfiú csak a húga barátnőjeként tekint a vénkisasszonyra. Ez a felszínes viszony szép lassan valami többé alakul, és ez azért is nagyon előnyös, mert az előző részekben a szereplők többnyire már azonnal egymásba szerettek, és nehezményeztem volna, ha ebben az esetben is ez történik.

Amilyen lassan alakul ki köztük a vonzalom, olyan gyorsan házasodnak össze, aminek az oka az, amit már korábban legalább kétszer ellőtt az írónő. Várható volt, hogy jelen esetben is így jönnek össze a szereplők, mert más esetben nem hiszem, hogy Colin elgondolkodott volna az elköteleződésen, de egészen hamar megtalálták az összhangot, és jó párost alkotnak. Egymás segítségével minden problémán túllendülnek, és olyan párt tudhatnak maguk mellett, aki egyenrangúként kezeli a másikat. Imádtam, hogy Colin igyekezett odafigyelni Penelope minden kis rezdülésére is - na persze nem papucs módon -, és megadta neki azt a szeretetet és törődést, amiben eddig még nem volt része a lánynak.

Igazán meglepődtem, mert ebben a részben tovább tartott az egymásra találás, mint az előzőekben. Persze teret kapott az egymás iránt érzett sóvárgás, de ez jóval a cselekmény fele után történt. Az erotikus jelenetek száma megcsappant, és az érzelmek, valamint a karakterek fejlődésére helyezte az írónő a hangsúlyt. Mindkettejüknek meg kellett találniuk önmagukat ahhoz, hogy utána egymásra lelhessenek, és ez nagyon szép volt így.

Nagyon sajnálom, hogy a következő kötetekben már nem olvashatjuk Lady Whistledown csípős megjegyzéseit egy-egy unalmas társasági esemény kapcsán. Talán így lesz a legjobb, de azért reménykedem, hátha felbukkan majd még valahol egy cikk erejéig. Jó ötletnek tartom, hogy nem valamelyik korábbi kötetben hullott le a lepel a pletykafészek kilétéről, mert ez plusz izgalmat adott a cselekménynek. Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy mi lesz Eloise levelezésével, mert ebben a részben már kapott egy kis bevezetést a második Bridgerton lány története is.

Top 3 kedvenc idézetem:

1. "Amikor az embernek meggyőződésévé válik, hogy problémái vannak, legkevésbé azt akarja hallani, hogy a megoldás egyszerű."
2. "Sosem jó jel, ha egy nő összevissza beszél. Általában azt jelenti, hogy valamit rejtegetnek."
3. "A tettek jobban elárulják az ember érzelmeit, mint a szavak, ugye?"

Összességében:
Ez a negyedik Bridgerton könyvem, és Quinn még mindig tud újat mutatni.

Már a Netflix sorozat nézése alatt is szimpatizáltam Colinnal, ez az érzés pedig nőtt a könyvek olvasása során, mert egy humoros és családcentrikus embernek tartottam őt. Penelope-ra is egy kifejezetten izgalmas karakterként gondoltam, de sajnos neki a képernyőn nem sok lehetősége volt kibontakozni, leszámítva az évadzáró részben elhintett jelenetet. Így hát nagyon kíváncsian vártam, hogy ez a két különböző jellemű szereplő mégis hogyan talál majd egymásra, már csak azért is, mert Colin a korábbi részekben egyértelműen kijelentette, hogy soha nem venné feleségül a Featherington lányt.

Szerencsére nem kellett csalódnom, és az előzőekhez hasonlóan ez is egy könnyed, gyors és érzelmes olvasmány volt, amit egy szabad délután alatt be is fejeztem. Úgy éreztem, hogy a megszokott romantika egy kicsit háttérbe szorult, és az érzelmek, valamint az útkeresés kerültek előtérbe, de ez igazán jó volt így. Ráadásul ennyi idő után Whistledown személyére is fény derült, ami egy plusz izgalmas szálat vezetett a cselekménybe. Sajnálom, hogy a továbbiakban már nem olvashatjuk a szellemes megnyilvánulásait, de szép íve volt a karrierjének, és mint tudjuk, egyszer minden véget ér. :)