Amanda Lovelace: Amikor a hercegnő menti meg önmagát {Értékelés + Nyereményjáték}

Sziasztok!

Rupi Kaur után már egy másik ismert amerikai költőnőtől, Amanda Lovelacetől is olvashatunk verseket a Könyvmolyképzőnél! A Kauréhoz hasonló stílusú kötettel, az Amikor a hercegnő menti meg önmagáttal Lovelace még a Goodreads Choice Award-ot is elnyerte 2016-ban. Tarts velünk, ha kíváncsi vagy a véleményünkre, és részt vennél a turné végi nyereményjátékban!

Adatok:

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633737194

Oldalszám: 208

Fordító: Kamper Gergely

Eredeti cím: The Princess Saves Herself in This One

Megjelenési dátum: 2021. 04. 23.
Itt tudod megrendelni

Fülszöveg:

történet

egy hercegnőről

aki királykisasszonnyá

aki királynővé változott.

A Goodreads Choice Award 2016-os győztese,

az amikor a hercegnő menti meg önmagát

verseskötet az alkalmazkodóképességről.

Arról, hogy mi írhatjuk a saját sorsunkat.

Amanda Lovelace kötete négy szakaszra oszlik:

a hercegnő, a királykisasszony, a királynő, illetve te.

Az első három szakaszból összeáll a szerző élete,

az utolsó pedig afféle feljegyzésként szolgál az olvasó számára.

Ez a megható könyv a szeretetet, a veszteséget, a gyászt,

a gyógyulást, a sorsunk irányítását

és az inspirációt dolgozza fel.

Véleményem a borítóról:
A külföldi kiadás letisztultsága már a kezdetekben megfogott, ezért reménykedtem abban, hogy itthon is hasonló borítót kap a kötet, de ez sokkal-sokkal jobb lett.

A történetről és a szereplőkről:
Mióta az eszemet tudom, mindig is vonzott a költészet, legyen szó klasszikus vagy kortárs művekről. Napjainkban igazán elterjedt az instaköltészet, amelynek egyik legfőbb alakja Rupi Kaur (róla bővebben írtam ebben a bejegyzésemben), de Jasmin Kaur és Amanda Lovelace versei is egyre ismertebbek. Az említett három hölgy közül engem leginkább Lovelace fogott meg valószínűleg azért, mert egy olyan időszakomban talált meg a kötete, amelyben nagy szükségem volt egy ehhez hasonló bátorító, pozitív kisugárzású műre.

A kötet több részre van felosztva, és mindegyik egy kicsit másabb hangulatú. Megismerkedhetünk benne Amanda tragikus múltjával, majd szép lassan végigmegyünk vele azon az úton, amit be kellett járnia annak érdekében, hogy elfogadja és megszeresse önmagát. A versei egytől egyig egy határozott és erős jellemről árulkodnak még úgy is, hogy a meghökkentő múltbéli eseményeket is szavakba foglalja.

Nagyon inspiráló, hogy nem áldozatnak, hanem inkább túlélőként tekint magára. Persze, az ember akarva-akaratlanul megsajnálja azért, mert szinte az egész családja romokba dőlt, a gyermekkora sem volt idilli és sorra elveszítette a hozzá közel álló személyeket, valahogy mégis sugárzik a lapokról az életigenlés és a kitartás. Rupi Kaur után ez egy igazi felüdülés volt számomra, és örülök, hogy nem úgy adta át a fájdalmát, hogy nekem is kedvem támadjon eret vágni. Lovelace büszkén viseli és mutogatja a hegeit, a gondolatai pedig csodákat teremtenek.

Számomra nagyon kedves volt, hogy a költészet - és úgy en bloc a művészet - fontosságára is kitért. Sorra veszi azt is, hogy miért kezdett el írni, mi motiválta arra, hogy papírra vesse az érzéseit, valamint a bölcsészhallgatók életéből is merített ihletet, hiszen ő is az volt. Több versében is magamra találtam, és úgy éreztem, mintha nem nekem, hanem rólam írt volna.

Ahogy előre haladunk a részekkel, észrevehető, hogy mennyi változáson megy keresztül az írónő személyisége. A kezdetben összetört, fiatal lányból igazi erős nővé cseperedik, aki már nem fél igazából semmitől. Annyi törés érte, hogy fel tudta vértezni magát mindennel szemben, és rájött, hogy elsősorban önmaga megerősítésére van szüksége, aztán jöhet csak egy másik személy a képbe.

Az egyes részek során szó esik arról, hogy idő közben volt egy-két férfiba szerelmes. Rájuk sárkányokként hivatkozik, akik csak keserűséget okoztak neki, a királynőnek. Ez a metafora végigkíséri a kötet egészét, és nagyon illik a hozzájuk hasonló pasikra ez az elnevezés. Ami viszont különleges az az, hogy a végén, miután Lovelace megleli a lelki békéjét, rátalál a társára, aki abszolút kiegészíti őt, és amennyire tudja, elfeledteti az előző csalódásokból eredő negatív érzelmeket.

Nagyon nagy szükségem volt a jelenlegi időszakomban egy olyan kötetre, ami rövid, és mégis tele van érzelmekkel. Elgondolkodtattak Lovelace szavai, és tényleg úgy éreztem, hogy a legtöbb versével azonosulni tudok. Bízom benne, hogy hamarosan több könyvét is megjelenteti a Könyvmolyképző, mert érdemes odafigyelni erre az abszolút tehetséges nőszemélyre.

Top 3 kedvenc idézetem:

1. "– az érzelmi bántalmazás is bántalmazás."
2. "– mindig a csend volt a leghangosabb sikolyom."
3. "mondd utánam: senkinek nem vagy köteles megbocsátani. – kivéve talán önmagadnak."

Összességében:
Időről időre próbálkozom az instaköltészettel foglalkozó kötetek olvasásával, de őszintén megmondom, egyik sem fogott meg különösebben - egészen eddig. Valószínűleg pont jókor találtam rá Lovelace verseire, mert egytől egyig mindegyik megfogott, lenyűgözött, és simogatta a lelkemet. A szókimondó stílus különösen tetszett, az meg csak hab a tortán, hogy teljes átéléssel és őszinte szeretettel fordult az írónő a költészet felé. Számomra fantasztikus élmény volt az Amikor a hercegnő menti meg önmagát című verseskötet, és bízom benne, hogy hozzám hasonlóan sok ember számára fog menedéket nyújtani egy nehéz nap után.

Nyereményjáték:

Ahhoz, hogy részt vehessetek a sorsolásban, nincs más dolgotok, mint rájönni, a versrészletek melyik magyar kortárs költőhöz tartoznak.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A részlet:                                         

nincs bennem boldogság
de van bennem élet
van bennem esély
mi boldogsággá nőhet

a Rafflecopter giveaway
Állomások:
04.26. Readinspo
04.28. Csak olvass!
04.30. Olvasónapló
05.02. Readinspo extra
05.04. Hagyjatok! Olvasok!
05.06. Fanni’s Library
05.08. Ambivalentina