2021. május 24., hétfő

Kristi Ann Hunter: Előkelő álarcosbál {Értékelés + Nyereményjáték}

Sziasztok!

Izgalmas és nagyon szórakoztató történettel mutatkozik be a magyar olvasóknak Kristi Ann Hunter. A Blogturné Klub tagjai Előkelő álarcosbálba mentek, s ha kiváncsi vagy, ott mi történt, akkor kövesd turnéjukat. Ha pedig szerencsés vagy, a tiéd lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.

Adatok:
Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789634570332
Oldalszám: 400
Fordító: Roehnelt Zsuzsanna Lilla
Eredeti cím: A Noble Masquerade
Megjelenési dátum: 2021. 05. 11.
Itt tudod megrendelni

Fülszöveg:
Lady ​Miranda Hawthorne minden ízében előkelő hölgyként viselkedik, azonban a lelkében bátorságra és szabadságra vágyik.
A társasági élet szereplőinek szemében már a vénlánysághoz közelítő nő hosszú évek óta nem naplóba, hanem levelekben önti ki legbensőbb érzéseit. A leveleket bátyja régi iskolai barátjának, Marshington hercegének írja. Mivel magával a férfival valójában még soha nem találkozott, a legkevésbé sem szándékszik elküldeni a leveleket, és majd elsüllyed szégyenében, amikor a bátyja rejtélyes, új inasa, Marlow véletlenül felad egy levelet a gyanútlan hercegnek.
Miranda legnagyobb megdöbbenésére az etikett ilyetén megsértése a herceg válaszához vezet, és végül élénk levelezésbe torkollik. Az udvarlók korábbi hiánya miatt érzett önbizalomhiány azonban hamarosan zavarodottsággá változik a fiatal nőben, amikor ráébred, hogy Marlow iránt is legalább ugyanannyira érdeklődik, mint a herceg iránt. A férfi viszont, akitől egyre inkább függ, napról napra gyanúsabban viselkedik.
Amikor fény derül a családja birtokán zajló titkos történésekre, egy dolog bizonyossá válik: nem Miranda szíve az egyetlen, amire veszély leselkedik a család és szeretteik körül.

Véleményem a borítóról:
A kor jellegzetes motívumai megjelennek a borítón, legyen szó a hajviseletről, a modell kinézetéről vagy a kis mintákról, de őszintén, ez most nem nyűgözött le.

A történetről és a szereplőkről:
Kristi Ann Hunter a 19. századi Angliába kalauzol el bennünket. Aki egy ideje követi a blogomat, az bizony már tudhatja, hogy egészen odáig vagyok ezért a korért, a ruhákért, a társasági eseményekért, és úgy en bloc mindenért, ez pedig a Bridgerton családnak köszönhető.

Hiba lenne azt mondani, hogy nem vetettem össze a két sorozatot magamban olvasás közben, mert nem így volt. Sajnos vagy sem, nem tudtam elvonatkoztatni Julia Quinn munkásságától, mert többször is nagyon, de nagyon hasonló párhuzamokat véltem felfedezni az Előkelő álarcosbálban és Quinn műveiben. Ez néha kicsit zavaró volt, de túl lehet rajta lendülni, és egyáltalán nem befolyásolt az értékelésemben.

Lady Miranda olyan, mint egy tűzről pattant menyecske. Nem riad meg semmitől, legyen szó ijesztő dolgokról, érzelmek megnyilvánulásáról, vagy szimplán levelezésről egy ismeretlen herceggel. Ahhoz képest, hogy lassacskán vénlánynak mondható - tehát 20 év feletti, férjezetlen hölgy -, néha mégis elég kajlán és gyerekesen gondolkodik vagy viselkedik. Mégis, a szíve aranyból van, és ahogy tud, megpróbál megfelelni a családja elvárásainak.

Annak ellenére, hogy csupaszív a kisasszony, az indulatkezelésével mindenképp problémák vannak. Ennek orvoslására kezdett el leveleket írni Marshington hercegének, amiket mégsem állt szándékában elküldeni, csupán jólesett, hogy őszintén kiöntheti valakinek a szívét, aki úgysem fog ítélkezni felette. Persze ez csak addig volt járható út, amíg nem kerültek Marshington kezébe a levelek egy szerencsétlen balesetnek köszönhetően, amit az új szolga, Marlow okozott.


Miranda szemszögén kívül Marlow és Marsh életébe is betekintést kapunk. A két szóban forgó férfi talán több dologban egyezik, mint gondolnánk elsőre, és noha sejthető, hogy mi van a háttérben, nem tudnám különösebb spoiler nélkül elmesélni, és nem akarom elrontani más olvasásélményét. A lényeg, hogy mindkét pasi egy gazember, de a jó fajtából. Könnyen el tudják csavarni az ember lányának a fejét, és az átható tekintetük miatt nincs olyan nő, aki öt percnél tovább tudna haragudni rájuk.

A történet nagyon erősen indult, de az első kétszáz oldal után úgy éreztem, hogy holtpontra értünk. Eleinte egyik izgalom érte a másikat, aztán jött egy unalmasabb szakasz, ami azt hittem, hogy egészen a cselekmény végéig fog tartani... Szerencsére nem így lett, de elég nehezen tudtam rávenni magam a mélyrepülés után a folytatásra. Kicsit azt éreztem, hogy jobb lett volna, ha rövidebbre sikerül a kötet, pedig erre sosem szoktam panaszkodni.

Ami nekem kicsit furcsa volt, hogy nem éreztem igazán nagy köteléket a családtagok között. Felszínes volt a kapcsolat az anya és a lányai között, de még Miranda és a húga, Georgina között is. A két idősebb fiútestvér, Trent és Griffith szerencsére tökéletesen játszották az aggódó nagytesók szerepét, szóval ha máshol nagyon nem is, itt legalább megmutatkozott a családi összetartás.

Egyébként egészen biztos voltam benne olvasás előtt, hogy több romantika rejlik majd a sorok között, de ebben tévedtem. Viszonylag lightosra sikerült ez a vonal, de amúgy nagyon aranyos a Miranda és Marsh között húzódó viszony. Az évődéseik és a játszadozásaik adnak egy könnyed hangulatot a cselekménynek, de érezhető a bennük lévő feszültség is egymás iránt. A lényeg, hogy nincs eltúlozva, de szerethető párost alkotnak ennek ellenére is.

Top 3 kedvenc idézetem:
  1. "– Min dolgozol? – csiklandozta meg Miranda fülét a húga suttogása.
    – Egy párnán. – Miranda megdörzsölte viszkető fülét a csuklójával, vigyázva, nehogy megszúrja magát a kezében tartott tűvel.
    – Egy párnán? Mi a csudának? – Georgina unott arccal helyezkedett el kedvenc kanapéján. Még közönség nélkül is játszotta a szerepét.
    – Hogy fejbe csapjalak vele – motyogta Miranda.
    "
  2. "Egy hölgy sosem folyamodik erőszakhoz."
  3. "Próbált viselkedni. Tényleg. De hogyan kell bent tartani az érzelmeket, amikor az ember boldog vagy fél? Azoknak az érzéseknek nem kellene valahol távozniuk?"
Összességében:
Igazán ígéretes kezdete ez egy új történelmi romantikus sorozatnak, amit remélhetőleg a kiadó nem fog félbehagyni. Megérdemli a figyelmet, már csak azért is, mert ebben a zsánerben igazán magukra találhatnak a romantikusok kedvelői.
A történetnek volt egy igen érdekes íve, amit őszintén nem tudtam hova tenni. Az elején azt gondoltam, hogy abszolút új kedvencet fogok avatni, de a cselekmény közepe felé érve teljesen ellaposodtak a jelenetek, a végén pedig újra azt éreztem, hogy igen, ez akár 5 csillagot is kaphatna. Végül egy kicsit mégis levonok az értékelésből, mert az ominózus mélyrepülés miatt elég nehezen rágtam át magam a közepén.


Nyereményjáték:

Mivel a történetben két herceg is szerepel, játékunkban is őket keressük. A turné minden állomásán egy-egy könyv címét és szerzőjének nevét találjátok, A ti feladatotok az, hogy az adott műben szereplő herceg nevét beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A könyv szerzője és címe: Nicole Jordan: Az ördögi herceg

a Rafflecopter giveaway
Állomások:
05.20 Betonka szerint a világ…
05.22 Könyvvilág
05.24 Fanni’s Library

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése