Julia Quinn: Sir Phillipnek szeretettel {Értékelés}

Sziasztok!

Az új hónapot egy újabb Bridgerton könyv olvasásával kezdtem, amely Eloise történetét tárja az olvasók elé. Köszönöm a GABO kiadónak a recenziós példányt!

Adatok:

Kiadó: GABO
ISBN: 9789635660759

Oldalszám: 368

Fordító: Bozai Ágota

Eredeti cím: To Sir Phillip, with Love

Megjelenési dátum: 2021. 04. 07.
Itt tudod megrendelni

Fülszöveg:
Kedves ​Miss Bridgerton!
Elég hosszú ideje levelezünk, és bár személyesen sosem találkoztunk, nem mutattak be minket hivatalosan egymásnak, úgy érzem, jól ismerem önt. Remélem, ön is így érez.
Kérem, bocsásson meg, ha túl merész vagyok, de azért írok, hogy meghívjam, látogasson meg Romney Hallban. Remélem, megfelelő idő elteltével úgy találjuk, hogy egymáshoz illünk, akkor, ha feleségül kérem, talán igent mond nekem.
Sir Phillip Crane

Sir Phillip tudta, hogy Eloise Bridgerton vénkisasszony. Azért kérte meg a kezét, mert feltételezte, hogy szerény, nincsenek nagy igényei, és nagyon, de nagyon szeretne már férjhez menni. Csakhogy… nem ilyen volt, és nem így volt. Az ajtaja előtt megjelent fiatal nő minden volt, csak nem csendes, és amikor végre becsukta a száját, Sir Phillip nem akart mást, csak csókolni… illetve mást is akart.
Vajon elment az esze? Eloise Bridgerton nem mehet feleségül egy olyan férfihoz, akivel sosem találkozott! De aztán gondolkodni kezdett… és eltűnődött… és azon kapta magát, hogy bérkocsiban indul éjnek évadján, hogy találkozzon a férfival, akivel talán tökéletesen illenek egymáshoz. Csakhogy… nem volt tökéletes. A tökéletes férj nem lehet szeszélyes és rossz modorú, és bár Phillip nyilvánvalóan szép ember, de nagydarab, magas és erős, és nyers modorú; egyáltalán nem olyan, mint azok a londoni úriemberek, akik addig megkérték a kezét. De amikor elmosolyodik… megszűnt létezni a külvilág, és Eloise csak csodálta… vajon ez a tökéletlen férfi neki tökéletes lehet?

Véleményem a borítóról:

Tény és való, hogy a régi borítónál elegánsabb az új, de engem mégsem fogott meg annyira, mint az előzőek, talán a színvilág miatt. Azt viszont még mindig imádom, hogy a kötetek gerincei összepasszolnak, nagyon jól mutatnak egymás mellett a polcon.

A történetről és a szereplőkről:
Az előző négy kötet során sem volt kétségem afelől, hogy Julia Quinn zseniálisan tud bánni a szavakkal és a szereplőivel egyaránt, de most még biztosabb lettem ebben. Igaz, nem haladtam olyan gyorsan a kötettel, mint szerettem volna - a félév végi zh-k eléggé kiszívtak mentálisan -, de az utolsó kétszáz oldalt egy ültő helyemben kiolvastam. Ha ez nem elég bizonyíték a könyv zsenialitására, akkor nem tudom, mi lehet még az. :)

Eloise teljesen belenyugodott a sorsába. Vénkisasszony akart maradni a barátnőjével, Penelope-val (az ő kötetéről itt olvashatjátok a véleményemet), de a sors úgy hozta, hogy Pen hozzáment az egyik Bridgerton fiúhoz, Colinhoz. Eloise számára ez felért egy hasbarúgással, és kénytelen volt rájönni, hogy ha nem cselekszik sürgősen, végleg magára marad, márpedig titkon ő is vágyott egy családra és egy szerelmi házasságra.

A vénkisasszony igényei nem túl nagyok. Csak egy olyan férjre vágyik, aki elviseli őt és minden szeszélyét, de ami fontosabb, hogy szerelemmel szeresse. A Bridgerton család tagjai javarészt eddig azért házasodtak össze, mert kompromittáló jelenetben kapták rajta őket - mintha csak öröklődne ez a sors -, de később ezek a kényszerházasságok kivétel nélkül kiegyensúlyozottak és szenvedélyesek lettek. Nincs abban semmi furcsa, hogy Eloise szíve vágya egy hasonló sors, pláne, hogy szereti a gyerekeket.

Eloise történetébe már a negyedik részben is kaptunk egy kis betekintést, mert Colin arra tippelt, hogy húga a híres-neves pletykalapíró, másnéven Lady Whistledown. A hölgy állandóan tintafoltos kezei és a titokzatossága tényleg jó alapjául szolgált a gyanakvásnak, de az igazság korántsem ez. Eloise akkor már javában levelezett Sir Phillippel, aki egy év után egy házassági ajánlattal és szívélyes invitálással lepte meg a lányt. Eloise nem sokat habozott, és csapot-papot hátrahagyva az éj leple alatt összecsomagolt, és elindult a titokzatos Phillip birtokára.

Amikor a lány megérkezett Phillip otthonába, nem a legkedvesebb fogadtatás várta - már csak azért is, mert senki nem tudott a jöveteléről, még a ház ura sem. Ez már alapjáraton egy érdekes szituációt szült, az meg csak hab a tortán, hogy az özvegy Phillip egy szót sem ejtett arról, hogy két ördögfióka gyereke is van, akik minden alkalmat megragadnak a rosszalkodásra. A felesége halála óta a férfi csak árnyéka önmagának, és az igazat megvallva nem lehet jó apának, de talán még apának sem nevezni. Neki csak az a fontos, hogy találjon egy nőt, aki megregulázza a gyerekeket és kézben tartja a házat, amíg ő a virágaival van elfoglalva. Azonban amit Phillip nem vesz észre, az Eloise-nak már azonnal világossá válik: Amanda és Oliver mindent azért csinál, hogy egy kicsit figyeljen rájuk az apjuk, és ezek a csínytevések elkeseredett segélykiáltások a férfi szeretetéért.

Természetesen a Bridgerton fiúk elől semmit sem lehet eltitkolni. Amikor megtalálják Sir Phillip egyik levelét Eloise fiókjában, útra kelnek, és egy enyhe túlzással képesek lennének kinyírni a pasit azért, hogy elcsábította Eloise-t a birtokra. Érthető módon ők sem kapnak más választást, kénytelenek összeházasodni, pedig a lány közel sem olyan férjet képzelt el magának, aki egy percet sem hajlandó vele és a gyerekeivel tölteni. Őszinte leszek, sokáig nem volt szimpatikus Phillip karaktere, de a házasságuk egy igazi fordulópontot jelentett, és megértettem, hogy miért viselkedett úgy, ahogy.

Szerintem egészen érzelmes volt Eloise és Phillip egymásra találása. Egyikük sem tökéletes, ráadásul a férfi vállát hatalmas teher nyomta, ami egy kicsit felengedett a vénkisasszony jelenlétével. A kezdeti nehézségek után elég jól összeszoktak, és nagyon megható volt, hogy a gyerekek is anyjukként kezdték szeretni és tisztelni a lányt. Úgy érzem, hogy Eloise története is egy igazi sikersztori, és remélem, hogy a következő részben Francesca is happy endet kap majd.

Top 3 kedvenc idézetem:

1. "Négyen vannak. Vajon Miss Bridgerton említette, hogy négy fivére van? Nyilván nem. Számításba sem vett volna olyan nőt feleségül, akinek négy fivére van. Csak egy bolond kötné magát ilyen családhoz."
2. "– A férfinak áldozatokat kell hozni a nőért, akit szeret – mondta komoly hangon, vállon veregetve fiát. – Attól tartok, ez a világ természetes rendje."
3. "Férfiak! Ha egy napon képesek lesznek beismerni bármilyen hibájukat, nővé válnának."

Összességében:
Egy élmény volt Eloise és Phillip kapcsolatáról olvasni. Két különböző ember érzelmes egymásra találásának lehettem tanúja, és minden oldalt kiélveztem. Phillip, a magányos édesapa kezdetben nem volt szimpatikus nekem, mert Eloise mellé nem egy búval bélelt, enyhén flegma pasit képzeltem el, de nagy változásokon ment keresztül, akárcsak az említett szókimondó hölgyemény. A kötet végére nagyon megszerettem a párosukat, és megható volt, hogy Eloise mennyire belejött az anyaszerepbe, ezzel pedig teljessé tette a csonka család életét.