Kevés szebb és örömtelibb időszak van egy nő életében, mint amikor megszületik az első gyermeke. De mi van akkor, ha ezt a köteléket megmérgezi valamilyen különös, baljós érzés? És mit tehet valaki anyaként, ha mindenki őt hibáztatja azért, hogy nem alakul ki a megfelelő kötődése a gyermekével? Ashley Audrain összetett, tabudöntögető és hátborzongató regénye az emberi lélek sötét kamráiba vezet minket, ahol egyre inkább belemerülünk a főhős nyomasztó, de zseniálisan ábrázolt világába. Tartsatok három bloggerünkkel A szív sötétje című kötet blogturnéján, és nyerjétek meg a Libri Kiadó által felajánlott példányt!
Kiadó: Libri
ISBN: 9789634336983
ISBN: 9789634336983
Oldalszám: 400
Fordító: Getto Katalin
Eredeti cím: The Push
Megjelenési dátum: 2021. 03. 20.
Itt tudod megrendelni
Fülszöveg:
Véleményem a borítóról:
Kifejezetten tetszik ez a borító, már csak a színei miatt is. Nem kapcsolódik kifejezetten a történethez, de ezzel nincs is baj, sőt... Legalább ennyi szép van ebben a könyvben, ha már a téma úgyis tragikus.
Itt tudod megrendelni
Fülszöveg:
Anya. Lánya. Angyal vagy szörnyeteg?
NEW YORK TIMES BESTSELLER
Blythe Connor eltökélt, hogy kislányának, Violetnek olyan melegszívű és szerető anyja lesz, amilyen neki nem adatott meg. Ám az anyaság első, kimerítő napjaiban meggyőződésévé válik, hogy valami nem stimmel a kisbabájával – nem úgy viselkedik, mint a többi újszülött, és ők ketten, anya és gyermeke képtelenek kötődni egymáshoz.
Vagy ez csak Blythe rögeszméje lenne?
A férje, Fox úgy gondolja, hogy csak képzelődik. S minél kevésbé hisz neki Fox, Blythe annál inkább úgy érzi, anyaként és feleségként is kudarcot vallott. A helyzet felemészti minden józanságát, s már saját magában sem bízik.
A kistestvér, Sam érkezése azonban mindent megváltoztat: Blythe magától értetődő módon kapcsolódik a kisbabához, és végre olyan anya lehet, amilyenről mindig is álmodott. Valóságos lehet ez az idill? Vagy a balsejtelem, ami Violet születésének pillanatától kísérti Blythe-ot, beigazolódik?
Mi van, ha az anyaság nem mindaz, amire mindig is vágytál, hanem mindaz, amitől mindig is rettegtél?
A szív sötétje letaglózó és elképesztően izgalmas regény, amely megkérdőjelez mindent, amit az anyaságról és a szülői szeretetről gondoltunk.
Kifejezetten tetszik ez a borító, már csak a színei miatt is. Nem kapcsolódik kifejezetten a történethez, de ezzel nincs is baj, sőt... Legalább ennyi szép van ebben a könyvben, ha már a téma úgyis tragikus.
A történetről és a szereplőkről:
Hogy hangulatában melyik másik kötethez tudnám hasonlítani ezt? Kétség kívül a Szép sötét Vanessámhoz. Ebből gondolom rájöttetek - legalábbis ha ismeritek azt a történetet -, hogy közel sem happy endről van itt szó, de még csak valami boldogságféléről sem. Figyelem! A szív sötétje egy baromira megrázó kötet.
A fülszöveg engem egy kicsit megtévesztett. Első olvasáskor azt hittem, hogy minden baj okozója Blythe lesz, és kicsit ellenszenvesen álltam a karakteréhez a kezdetekkor. Úgy voltam vele, hogy biztos rászolgált arra, hogy elhagyja a férje, és új családot alapítson, de be kellett látnom, hogy a tragédia, ami történt, az bizony az egész család hibája, beleértve a férjét, és a lányukat, Violetet is.
Egész hamar kiderül, hogy Blythe nem tervezett még anya lenni, csupán a férje nyomásának engedve esett teherbe, hogy boldoggá tegye vele. Látszódott rajta, hogy még nem áll készen az anyaságra, és nem kötődik annyira Violethez, mint ahogy később Samhez. Ez elég szívszorító, hiszen nem alakult ki egy igazi anya-lánya kapcsolat közöttük, a későbbiekben pedig még távolabb sodródnak egymástól, ami nyilvánvalóan Blythe hibája, de a férje is rásegített az állandó ellentmondásokkal, mintha csak a nő ellen nevelné a gyereket. Valahogy minden helyzetből Blythe jött ki rosszul és vesztesen, ez pedig szép lassan aláásta a tekintélyét a kislány szemében is.
Blythe előtt nem voltak kifejezetten jó anyaminták. Az öröklődő sors teljes mértékben megmutatkozik a felmenői között nő ágon; őt elhagyta az anyja, az anyját pedig a nagyanyja, és igazából ebbe a körbe beszállt ő és Violet is. Az írónő betekintést nyújtott az olvasók számára a múltba, és ezáltal világossá válik, hogy elsőre Blythe miért nem volt oda a terhességért. Becsületére legyen mondva, hogy igyekezett "megtörni" a családi átkot, és próbált a maga módján kapcsolódni Violethez, később pedig a kisfiához, Samhez is - ami egyébként már klasszisokkal jobban ment neki.
Amikor a nő visszaemlékezéseiben teltek az évek Violet születése után, láthatóvá vált, hogy valami nincs rendben a kislánnyal. Egyre furcsább és kegyetlenebb kezdett lenni, és úgy viselkedett, mint egy skizofrén vagy valamilyen pszichopata, aki baromi ügyesen manipulálja a környezetét. A legszomorúbb az, hogy csak Blythe látott át a kis játékán, mégis ő volt mindig hülyének nézve.
Ahogy egyre durvultak az esetek, úgy kezdtem el megérteni Blythe karakterét, és a kezdeti ellenszenvem valahogy elpárolgott. Persze voltak vészes húzásai, amik nem éppen mondhatóak normálisnak, de alapból maga a család sem volt az. Először Violet húzásai, aztán Sam halála, végül pedig a házasságának elromlása pokoli érzés mind a főszereplő, mind az olvasó számára, hiszen mi is végigkísérjük őt ezen az úton.
A fejezetek igazán rövidek, de tartalmasak, ez pedig ahhoz vezetett, hogy nagyjából háromszor ültem le a könyv elé, és be is fejeztem. Nagyon gyorsan haladtam vele, csak pörögtek az oldalak, és nem tudtam letenni minden szörnyűség ellenére sem. Egyébként lehet, hogy csak nekem szembetűnő, de úgy érzem, hogy az első 200 oldal sokkal összeszedettebb vagy gyorsabb tempójú, mint a másik fele a könyvnek. Talán ennyi negatívumot tudnék kiemelni, de a befejezés nagyon durvára sikerült, szóval ettől a kis botlástól eltekintek.
Nem mondom, hogy életem legkönnyebb olvasmánya volt A szív sötétje, mert akkor hazudnék, ennek ellenére úgy gondolom, hogy abszolút megérte. Olyan témákat boncolgat, mint például az örökölt sors - amit előbb már említettem is -, az anyaság árnyékos oldala, és szóba kerül az is, hogy vajon egy lélek lehet-e már a kezdettől romlott.
Top 3 kedvenc idézetem:
- "– A lányom hibázott. Te még sosem hibáztál, Maureen? Hiszen emberek vagyunk."
- "Amikor megismertelek, senkim sem volt, és egyszer csak ott voltál te, a mindenem, úgy, hogy különösebb erőfeszítést sem kellett tennem érted."
- "Biztosan megvan a határa annak, mennyi bánatot tud elviselni valaki."
Szeretem az anyasággal kapcsolatos műveket, de ez a könyv teljesen kibillentett a lelki egyensúlyomból. Tagadhatatlanul könnyed olvasmány olyan értelemben, hogy a fejezetek nyúlfarknyiak, de pont ezért esett nehezemre néha lerakni. Hiába voltak rövidek a részek, ha lelkileg így is nagyon megterhelőek. Sokszor csak meg akartam szabadulni a kötettől, legszívesebben ki sem nyitottam volna soha többé, de mégis vonzott, és tudni akartam, hogy mi lesz a vége.
Nyereményjáték:
A regény központi témája az anyaság, ezért most hasonló regények nyomába eredünk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A regény központi témája az anyaság, ezért most hasonló regények nyomába eredünk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Az idézet: “Azt hittem, az emberség vagy van, vagy nincs, nem tudtam, hogy valakiben lehet csak egy csepp emberség. Akkor a többi része miből van?”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése