Julia Quinn: Lady Whistledown további megfigyelései {Értékelés}

Sziasztok!

Igazi Bridgerton-fanként természetesen nem hagyhattam ki ezt a kötetet sem, amelyben Lady Whistledown, a pletykafészek újra színre lép. Nagyon köszönöm a GABO kiadónak a recenziós példányt!

Adatok:

Kiadó: GABO
ISBN: 9789635662593

Oldalszám: 344

Fordító: Bozai Ágota

Eredeti cím: The Further Observations of Lady Whistledown

Megjelenési dátum: 2021. 10. 27.
Itt tudod megrendelni

Fülszöveg:
Amikor Julia Quinn nagysikerű A herceg és én című regényében megteremtette Lady Whistledown alakját, nem is álmodott arról, hogy a karakter önálló életre kel. Világszerte olvasók sokaságát bűvölte el kilétének titokzatossága.
Ebben a kötetben két csodálatos szerelmi történetet talál az olvasó – Harminchat Valentin-napi üzenet és Az első csók –, melyekről Lady Whistledown társasági lapja részletesen tudósít. Mindkét elbeszélésben találkozhatunk a már jól ismert Bridgerton család néhány tagjával is. Julia Quinn a Harvardon és a Radcliffe College-ben szerzett diplomát. Családjával az Egyesült Államok északnyugati részén él.

Véleményem a borítóról:

Ha ránézek erre a borítóra, csak az jut az eszembe, hogy így tudok elképzelni egy tipikus történelmi romantikus könyvet. Kicsit bohókás, kicsit túl rózsaszín, de a jó ízlés határain belül mozog, úgyhogy abszolút tetszetős. :)

A történetről és a szereplőkről:
Na, ki hiányolta Lady Whistledown-t a Bridgerton család sorozat befejezése után? Naná, hogy én! Nagy szívfájdalmam volt, mikor Julia mondhatni kiírta őt a sorozatból, mert egy igazi humor- és feszültségforrás volt a történetekben a hölgyemény pletykalapja. Most egy kicsit visszakaphattam azt az érzést, ami az első négy Bridgerton-kötet olvasása közben átjárt, de még ez is túl kevés volt belőle.

Láttam olyan olvasói véleményeket, amelyekben sokan elégedetlenkedtek azt illetően, hogy a kötetben szereplő két történet nem olyan színvonalas, mint az egyes Bridgerton-részek. Fontosnak tartom kiemelni, hogy szerintem ezt a könyvet el kell különíteni ilyen tekintetben a sorozattól, hiszen ott 300-400 oldal állt az írónő rendelkezésére ahhoz, hogy felépítse a cselekményt, átszőjje egy kis bonyodalommal és megfűszerezze egy csomó pikáns vagy szívszorító jelenettel. Jelen esetben ez nem így volt, hiszen még a 200 oldalnyi terjedelmet sem érte el egyik páros története sem. Úgy gondolom, ezért sem fair emiatt lehúzni a kötetet, hiszen logikusan gondolkodva ez bizony várható volt.

A könyvben két páros története szerepel, ahogy azt már a fülszövegben is olvashattátok. Az elsőben egy elkeseredett, kissé megtört, a Társaság által lesajnált hölgyről, Susannah-ról olvashatunk, akinek az egykori udvarlója, Clive hirtelen egy másik hölgy kezét kérte meg, ezzel pedig Susannah-ból áldozatot csinált. A sors fintora, hogy Clive fivére, David nem mutatott sok szimpátiát a lány iránt, mikor még az öccsével volt, azonban mióta szabad prédává vált, egyre jobban vonzódik hozzá. Érdekes volt látni, hogy hogyan bontakozik ki a szófukar, szigorú férfi és az igazán kivételes lány kapcsolata, és tekintve, hogy Quinn egyik történetéről van szó, így természetesen nem maradhatott el a pozitív végkimenetel sem.

A második történetben egy nem túl vagyonos exkatona, Peter, és egy vele ellentétben igazán gazdag fiatal lány, Tillie kapcsolatába kapunk betekintést. Tillie bátyja a halála előtt Peterrel szolgált, így nem voltak teljesen ismeretlenek egymásnak, noha még sosem találkoztak. Már első pillanatban tudtak kapcsolódni egymáshoz, és összekötötte őket a gyász. Azonban az ő dolguk egy fokkal nehezebb volt, mint Susannah és David helyzete, hiszen Tillie és Peter között konkrétan társadalmi szakadék állt, aminek a pénz az oka. Talán ezek a negatívumok vezettek oda, hogy kevésbé tudtam élvezni ezt a történetet az elsőhöz képest, de szerencsére a végére minden probléma megoldódott.

Elég gyorsfolyású volt mindkét történetszál. Egyediek voltak a maguk módján, de Quinn itt is bevetette azokat a sémákat, amiket a Bridgerton sorozatban is előszeretettel alkalmazott. Bevallom, nekem ez kicsit unalmas már így ennyi kötet elolvasása után, hiszen a legtöbb kötetben pontosan ugyanilyen gyorsasággal házasodtak össze a szereplők. Valamint az erotikus jelenetek is kicsit indokolatlanok voltak nekem, de ízlések és pofonok. Ezektől függetlenül tökéletesen ellazultam olvasás közben, jó kikapcsolódást nyújtott ez a könyv is. :)

Top 3 kedvenc idézetem:

1. "Az élet tele van kellemes kis ironikus meglepetésekkel, nemdebár?"
2. "Férfiak és nők egyaránt hajlamosak különféle képzetekkel áltatni magukat, ha a szerelemről van szó."
3. "– Nem gondoltam volna, hogy képes vagy szeretni."

Összességében:

Egyértelmű volt számomra, hogy ez a kötet nem érhet fel a Bridgertonokhoz, de olyan jó kikapcsolódást nyújtott, hogy vétek lett volna kihagyni. Mivel két történet van belezsúfolva 344 oldalba, így nyilvánvalóan nem volt olyan sok ideje egyik cselekményszálnak sem arra, hogy kibontakozzon. Kicsit hiányérzetem volt mindkét szál után, megérdemeltek volna egy-egy epilógust, de ettől függetlenül tényleg jó kis komfortolvasmány volt számomra.