2021. december 1., szerda

Taylor Jenkins Reid: Daisy Jones & The Six {Értékelés + Nyereményjáték}

Sziasztok!

A közeledő tévésorozatnak hála végre magyar fordítást kapott Taylor Jenkins Reid világhírű könyve, a Daisy Jones & The Six. Tartsatok és játsszatok bloggereinkkel, hiszen tiétek lehet egy, a kiadó által felajánlott nyereménypéldány!

Adatok:
Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789635618620
Oldalszám: 432
Fordító: Sereg Judit
Megjelenési dátum: 2021. 11. 29.
Itt tudod megrendelni

Fülszöveg:
Rock ​and roll a javából! Hamarosan tv-sorozatként is hódít!
Mindenki ismeri a Daisy Jones & The Sixet, de hogy miért oszlott fel az együttes a népszerűségük csúcsán, azt senki sem tudta… Mostanáig.
Daisy Los Angeles-i tinédzser a hatvanas évek végén, aki a Sunset Strip klubjaiba kéredzkedik be, rocksztárokkal fekszik le, és arról álmodik, hogy egy nap majd a Whisky a Go Góban énekelhet. Bár a szex és a drogok is magukkal ragadják, az igazi szenvedélye a rock’n’roll. Húszéves korára felfedezik a hangját és páratlan szépségét, mely könnyen őrültségre sarkallja az embereket.
Ekkor vált egyre népszerűbbé a The Six is, a mélabús Billy Dunne együttese. Első turnéjuk előestéjén Billy barátnője, Camila megtudja, hogy terhes, és az apaság és a hírnév nyomása túl sok Billynek, akivel kissé elszalad a ló a turnén.
Daisy és Billy útja akkor keresztezi egymást, amikor egy zenei producer rájön, hogy a megasiker kulcsa a páros összehozása. És ami ezután történik, az már maga a legenda.
Ezt a mítoszt járja körbe ez a lebilincselő és felejthetetlen regény, amely a hetvenes évek egyik legnépszerűbb bandájának történetét meséli el visszaemlékezéseken keresztül. Taylor Jenkins Reid tehetséges író, aki új szintre lép a Daisy Jones & The Sixszel, különleges és egyedülálló hangjával zseniálisan mutat be egy kivételes helyet és időszakot.

Véleményem a borítóról:
Reménykedtem, hogy megmarad ez a borító, és láss csodát, végre egyszer az lett, amit szerettem volna. Imádom, hogy nem túl erősek a színek, nagyon kontrasztos és sejtelmes beütést kapott a kép, és nem tudom nem szeretni.

A történetről és a szereplőkről:
Taylor Jenkins Reid különleges stílusa és már-már valósnak hihető történetei nem ismeretlenek számomra. Szeptemberben olvastam tőle a The Seven Husbands of Evelyn Hugo című kötetet (magyarul Evelyn hét férje címen jelent meg, az értékelésemet pedig >>itt<< olvashatjátok), ami hatalmas élmény volt számomra, korábban még sosem olvastam fiktív életrajzot, de ez nagyon bejött. Gondolom ebből rájöttetek, hogy nem is volt kérdés, hogy a Daisy Jones is felkerült az olvasásra váró könyveim közé, és szerencsére ebben sem kellett csalódnom.

Ha mondhatok ilyet, most egy igazán különleges módszerrel közelítettem meg a könyvet. Tekintve, hogy nekem már angolul megvolt korábban a kötet, a kiadótól pedig kaptam egy előolvasói e-könyvet, így arra gondoltam, hogy párhuzamosan fogom olvasni a kettőt, csipegetek egy kicsit ebből is, meg abból is. Ennek aztán persze az lett az eredménye, hogy lassabban haladtam, mint terveztem, ráadásul idő közben elég durván le is betegedtem, ami teljesen leszívott agyilag, így tulajdonképpen ezzel a párhuzamos olvasással a saját helyzetemet nehezítettem meg, tehát abszolúte nem ajánlom ezt a módszert. Arra jó volt, hogy összevessem a fordítást az eredeti nyelvezettel (vannak hibák, de összességében jó), de ezen kívül más hasznát nem láttam.

Fontos megjegyzés következik, kedves olvasóim: a The Six és Daisy Jones is fiktív szereplők! A valóságban nem létezett ez a banda, ahogy Daisy sem, úgyhogy egyáltalán nem kell sokkot kapni, ha még nem hallottatok korábban soha ezekről az emberekről. :) Gondoltam, ezt előre leszögezem, mert belefutottam már abba, hogy valaki azért ódzkodott a könyvtől, mert azt hitte, hogy csupa száraz önéletrajzi maszlag (természetesen ezekkel sincs baj, de ezek alapból nem az én ízlésemnek megfelelőek, sajnálom). Daisy karakterét elvileg több valós, élő személy is ihlette (ezt Bubu nagyon jól összefoglalja >>ebben<< a bejegyzésében), de alapvetően egy ezer százalékig kitalált cselekményt olvashatunk kitalált szereplőkkel.

A mű interjúformában íródott, amit úgy kell elképzelni, hogy Daisy Jones valamint a The Six tagjainak beszámolói alapján ismerjük meg a történteket. Eleinte külön utakon járnak, már csak azért is, mert Daisy valamivel fiatalabb, mint a bandatagok. Noha az együttes The Six néven fut, mégis kiemelkedik közülük egy tag, aki nem más, mint Billy Dunne. Mondhatni ő a csapat "főnöke", a szószóló és nyilvánvalóan énekes lévén a legtöbb figyelmet ő kapja. Ez eleinte senkinek sem okoz gondot, sőt, egyesek teljesen elégedettek is ezzel a helyzettel, de nyilván vannak olyanok is, akik a legkevésbé sem szeretnek hosszútávon háttérbe szorítva lenni és végignézni, hogy Billy-t emelik piedesztálra állandóan. Mégis, hosszú ideig együtt tartja őket egy eszme, ami nem más, mint a zenélés szeretete. Soha nem éltem át ilyet, nem vagyok egy zenei őstehetség, de még én is tudom, hogy az előadóművészek számára ez egy olyan kapcsolódási pont, amiről nehezen tudnak lemondani. Valószínűleg ezért kellett sok-sok év a The Six felbomlásáig, hiába érezték már, hogy süllyed a hajó.


Daisy csak később kapcsolódik a csapathoz, ahogy már említettem. Elég visszás háttérrel rendelkezik, ami a családját illeti; a szülei az érdektelenségüket a lányuk iránt a temérdeknyi pénzükkel próbálják egyensúlyozni. Gondolom, nem kell nagy pszichológiai elemzésekbe bocsátkoznom ahhoz, hogy rájöjjetek, ez a lehető legrosszabb nevelési stratégia. Daisy gyakorlatilag bármit megkaphatna az egész világon, viszonylag tehetséges és nagyon-nagyon szép is, neki mégis az kell, amit nem kaphat meg: a szeretetet. Belegondolni is szörnyű, hogy hány ilyen gyerek van a Földön, de a nagy részük nincs olyan kivételes helyzetben, mint a szóban forgó lány volt. Daisy hamar megtanulta, hogy egy kis női csáberővel és extra smúzolással bármit megkaphat, és ezt ki is használja, de élete legnagyobbnak és legjobbnak hitt lehetőségét akkor kapta meg, mikor elkezdhetett együtt dolgozni a The Six bandával, közülük is inkább Billy-vel.

Lehetne ez egy bájos szerelmi történet, de nem az. Mocskos, szívszorító és borzasztóan valódi, olyan, amit megért és akár át is érez az ember. Talán pont ezért nyert meg engem magának, mert teljes mértékben el tudom képzelni, hogy egy ilyen helyzet megtörténhet. Többnyire már a zene, mint motívum is el van romanticizálva, hát még a dalszerzésnek és a közös éneklésnek milyen varázsa van! Csoda pillanatoknak lehetünk szemtanúi, még a lapokon keresztül is érezhető a Billy és Daisy között lévő vonzódás, évődés és vágyódás. Azonban ebben a könyvben semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek az elsőre tűnik.

Őszintén nagyon imádtam elejétől a végéig az egész könyvet. Persze, voltak idegesítő pillanatok, amikor meg tudtam volna rázni egy-két szereplőt egy "Ébredj már fel!"-felkiáltással, de annyira valósak, annyira emberiek voltak a karakterek, hogy még azon sem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy tényleg megtörténtek a könyvben leírt események. Nagyon különleges élmény volt ez számomra, és bízom benne, hogy sokan rátalálnak erre a könyvre.

Top 3 kedvenc idézetem:
  1. "Ha az embernek mindene megvan, azt is lopásnak érzi, ha valaki más csak egy kis részt megkap belőle."
  2. "Szerintem azelőtt kell hinned az emberekben, hogy kiérdemelnék. Máskülönben nem lenne hit, nem igaz?"
  3. "A pasik sokszor azt gondolják, kitüntetést érdemelnek azért, hogy emberként kezelik a nőket."
Összességében:
Nem tudom, hogy ti éreztétek-e már azt, hogy egy fantasztikus könyvről sokkal nehezebb írni, mint egy rosszról. Valahogy én is így vagyok most, ahogy éppen ezeket a sorokat fogalmazom, mert a könyv magáért beszél. Megérdemel minden méltatást, minden figyelmet - sőt, még sokkal, de sokkal többet kellene kapnia.
Tudom, hogy többen is beleestek abba a csapdába, hogy a Daisy Jones & The Six-et valós bandának gondolták, ezért kiemelem, hogy a karakterek abszolúte fiktívek, nem kell megijedni, ha még soha az életben nem hallottál róluk. :) Természetesen egy-két valós személy is ihlette Daisy Jonest, de ettől tényleg nem kell megilletődni.
Annyi szuper gondolat van elbújtatva a lapok között, hogy az valami hihetetlen. Néha a legkevésbé sem lélekemelő olvasmány, engem legalábbis teljesen szétcincált. Valós problémák kerülnek terítékre egy valós korszakból, de ez a kötet és Taylor Jenkins Reid hatalmas profizmussal adta át a 70-es évek életérzését, a rock szeretetét és a beteljesületlen szerelem fájdalmát. Szeressétek, olvassátok, ízlelgessétek az írónő szavait, mert ezzel a könyvével nálam olyan hatást ért el, amire soha nem számítottam volna.


Nyereményjáték:

A mostani játékunkban arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire ismeritek a rockbandákat. Minden állomáson találtok egy képet egy együttesről, a ti dolgotok pedig csak annyi, hogy beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába az adott együttes nevét!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A kép:

a Rafflecopter giveaway
Állomások:
12. 01. – Fanni’s Library
12. 03. – Olvasónapló
12. 05. – Readinspo
12. 07. – Fanni’s Library extra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése